Köszönet

Drága olvasóink! Elérkeztünk ide is, hogy befejezzük az első évadot. Nos szerintem eseményben dús volt az egész és rettentően örülünk, hogy a végére pár olvasónk megmutatta magát! Én őszintén bevallom, a második évadot sokkal jobban várom, hiszen sokkal több eseményt csempészünk bele. Köszönöm Évinek, hogy mindig segített mikor megakadtam, illetve jobbnál jobb ötleteket adott. Tudnotok kell, hogy az összes Emma Geller szemszöget ő írta, míg én az Ellie Stinsont. Nos Szerintem nem is húzom tovább az időt.

Ilyenkor tudatosul az emberbe, hogy lezárul egy korszak amit megszoktunk és még csak most jön az a része amit már vártunk, de féltünk is hisz tudtuk, ha eljön minden megváltozik. A szereplők is megváltoznak és a történet is. Nem gyilkosok lesznek viccet félreértve!  Eljutottunk ideáig az 1.évad végéig én minden évad váltását sírással kezdek. Vége egy évadnak! Mit hozhatnak még? Sok mindent, sok változást. Hisz lehet, hogy Emma most így évadvégén megtalálta a boldogságot, de mi a helyzet Ellie-vel? Két főszereplőnk van és most az egyik boldog, a másik nem boldog, de mi van akkor, ha hely cserés támadás lesz? Nem tudni, semmit sem lehet tudni. A lényeg, hogy egy korszak bezárul és egy új korszak kinyílik. Készen álltok rá? Mert én elbizonytalanodtam hisz egy szabály van film és sorozat téren; Mindig az első rész/évad a legjobb! Kár, hogy ez nem film/sorozat, hanem egy történetet, mert szerintem a 2.évad sokkal másabb lesz az 1.évadnál és meg merem kockáztatni, hogy jobb. :)

Tehát jön a második évad is, ami a Féktelen 2. évad - No Control címet viseli. Reméljük továbbra is velünk maradtok és ugyanúgy élvezni fogjátok a történetet, mint mi! :)

23.rész Egyszer fent, egyszer lent [évadzáró]

*Emma Geller szemszöge*
Elbúcsúzni azoktól az emberektől akik sokat jelentenek nekem mindig is nehéz volt és ezt már akkor is átvészeltem amikor táborba mentem, de akkor csak 1 hétig nem látom Őket most viszont több hónapokra sőt évekre elmegyek. Persze hazafogok jönni szünetekbe, de az semmi. Hisz nem lesznek mellettem amikor szükségem lesz rájuk. Phoebe néni elég jól megtanított franciául így a nyelvvel nem lesz gondom és a gitáromat magammal viszem, hogy mindig eszembe jusson hisz mérhetetlenül fog hiányozni a bolondos nénikém. Monica néni bepakolt nekem egy-két konyhai felszerelést és még ételt is aminek nagyon örültem és már most aggódom, hogy vajon ki fog nekem ilyen finomakat főzni. Joey bácsi és Chandler bácsi hülyeségei fognak hiányozni amivel szebbé tették a szürke napjaim. Anya és apa vitatkozásai és aggódásai amit sose unnak meg, de főképp a viták. A családom akik nélkül élnem kell. Vajon sikerülni fog?
-Hívj amint odaértél - szipogott anya.
-Mindenképpen - bólintottam könnyes szemekkel és megöleltem az én egyetlen édesanyám. -Hiányozni fogsz!
-Nekem is - mondta anya még mindig szipogva.
Anyát elengedtem és apa karjaiba vetettem magam.
-Apa mi van, ha nem állok rá készen egyedül állni a lábamon a nagy világba? - szipogtam.
-Készen állsz rá kicsim - puszilta meg a fejem búbját.
-Elintézed a franciaiakat - biztatott Joey bácsi.
-Te jobban tudsz franciául, mint Joey - mosolygott rám Chandler bácsi és barátja vállára tette a kezét.
-Hogy fogom túlélni a bolond bácsikáim nélkül? - kuncogtam és megöleltem Őket.
Elengedtem Őket és a két nénikém felé fordultam.
-És mi lesz a főzéssel? - kérdeztem csípőre tett kézzel mosolyogva.
-Beletanulsz ne aggódj - ölelt meg Monica néni mosolyogva.
-Meg majd Monica küld ételt, ha kell - nevetett Phoebe néni.
-Na igen a bolondos nénikém nélkül is unalmas lesz minden - mosolyogtam.
Még utoljára mindenkit sorba öleltem aztán a bőröndjeimet megfogtam és az ajtóhoz sétáltam ahol hirtelen megtorpantam hisz Erica, Jack és Ben is ma indul.
-Hé a bátyám és az unokatestvéreim hol vannak? - fordultam vissza.
-Korán elmentek - bújt Monica néni Chandler bácsi karjai közé és így tette anya meg apa is sőt Phoebe néni és Joey bácsi is.
-Oh - sóhajtottam. Bár már elbúcsúztunk tegnap, de azt hittem ma még látom Őket. -Akkor sziasztok.
Intettem nekik mire Ők is visszaintettek könnyes szemmel és elindultam. Kivételesen lifttel mentem hisz a bőröndökkel nehezen tudnék lemenni a lépcsőn így újra beszálltam a liftbe ahol volt egy kis afférom. Mentségemre szóljon a pasi eszméletlenül dögös volt és a lift akarta hisz megállt órák hosszáig együtt voltam bezárva vele és miért ne.
Leértem és kisétáltam saz p épületből és a ház előtt épp parkolt egy taxi amit gyorsan lefoglaltam. Elmondtam a sofőrnek melyik reptérhez és, hogy sietős lenne, mert még csekkolnom is kell. Amennyire tudott sietett, de a szabályokat be kellet tartani, de még így is pont időbe érkeztünk. Kifizettem a fuvart és kiszedte a bőröndöm a csomagtartóból és már el is indultam. Nem kell sietnem még mindenre van bőven időm, de nem szeretek késni.
-Eltalálod ki vagyok veszek egy csokit - fogta be a szemem valaki hátulról, de ezt a hangot bárhol felismerem.
-Idegesítő unokatestvér vagyis Erica Bing - fordultam felé mosolyogva mire egyből megöleltem. -Azt hittem már nem is látlak!
-Szerinted búcsú nélkül képes vagyok elmenni? Na szép - kuncogott.
-Hello - ugrott mellém Jack akit szintén megöleltem.
-Hugócskám - ölelt meg hátulról az én töketlen bátyám.
A többiek is megjelentek a fiúkkal együtt ami miatt csak jobban mosolyogtam. Örültem, hogy láthatom még Őket így utoljára. Bár amikor Niallra ránéztem rám mosolygott és én is vissza rá érzem, hogy a felejtés nem lesz könnyű, de semmi se könnyű.
-Mikor indul a géped? - kérdezte Louis.
-Nem sokára - néztem a kijelzőre ahol az én gépem jelent meg legfelül. -Basszus mindjárt! Srácok sajnálom, de még csekkolnom is kell. Mérhetetlenül fogtok hiányozni, de mennem kell!
-Semmibaj megértjük - legyintett mosolyogva Liam.
Mindenkit megöleltem még egyszer utoljára és elindultam arra az irányba ahol az én gépem fog felszállni persze futva. Pedig beszélgetni akartam velük elmondani, vagy 100x, hogy mennyire fognak hiányozni, de sajnos az idő közben szólt megint. Hacsak egy óra időm még lenne, de akkor meg az Ő gépük menne. Az élet igazságtalan mindenbe!
Amikor odaértem még nagy sor állt így még csak nem rég kezdhették a felszállást. Beálltam a sor végére, mint jó utas és vártam. Hátrapillantottam ahonnan jöttem és a barátaimra gondoltam, de legfőképp Niallra. Még fel se szálltam a gépre, de hiányoznak mindannyian és legjobb Niall akinek a hiánya megöl belülről. Bár csak beszélhetnék vele még egyszer, még egyszer megcsókolhatnám és szorosan magamhoz ölelhetném....


*Niall Horan szemszöge*
Hagytam el szaladni mellettem életem szerelmét akit már az első percektől szeretek mégse indult zökkenő mentesen a kapcsolatunk. Néhol Ő volt a hibás, de volt az amikor én tehettem arról, hogy mi ezek lettünk. De most már belátom, hogy mindig is Őt szeretem és lehet, hogy most jelenpillanatba Demivel vagyok, de valójában nem szeretem Őt. Nem illik hozzám hisz hozzám egy szőke, életvidám lány illik aki küzd az álmaiért, mint Emma vagyis Ő. Ő az aki illik hozzám! Mégis hagytam elmenni. Még meg se csókoltam és el se tudtam neki mondani mennyire fog hiányozni és, hogy mennyire szeretem..
-Föld hívja Niallt - hessegette előttem a kezeit Louis.
-Hagyd már - szólt rá mérgesen Ellie mire Louis feltette a kezeit. -Szerelmes!
-Elbambultál amikor Emmát nézted merre fut - mosolygott Daisy.
-Miért nem hagyod Demit és hódítod meg Emmát? - kérdezte Liam.
-Ő hozzád illik - helyeselt Mrs Payne ismertebb nevén Sophia.
-Így igaz - bólogatott mosolyogva Pezz.
-Már mindegy elment követni az álmait - legyintettem.
-És te csak így feladod? - kérdezte Erica.  -Niall buta vagy!
-Miért mit kéne tennem? - tárom szét a karom. -Már felszállt a gépre sőt a gépe is mindjárt startol.
-Ha azt mondom még nem szállt fel a gépe utána mennél? - kérdezte Penny mire Elliet megbökte.
-Nem - vágtam rá. -Mert már a gépre biztos felszállt!
-Egy próbát megérne - mosolygott Ellie.
-Inkább menjünk - ráztam meg a fejem és indultam el a gépünk felé.
-Nem - mondták a fiúk egyszerre mire kérdően rájuk néztem. -Te addig nem szállsz fel a gépre amíg nem beszéltél Emmával és nem tisztáztál mindent!
-Akkor lekésem a gépet és nélkülem turnéztok - mondtam.
-Legalább megtanulod a leckét - rántotta meg a vállát Zayn.
-Niall kérlek - szorította meg a karom Ellie. -Hidd el nekem még ott van!
-Ha nem... - kezdtem.
-Ha nem akkor megdughatod Demit - vágta rá Harry,
-Hú köszi az engedélyed haver - veregettem meg a vállát.
-Jó vagyok, vagy jó vagyok? - mosolygott Harry mire Erica hozzábújt.
-Legjobb édes - nyomott egy puszit Erica Harry szájára. -De legközelebb ezt bízd ránk.
-Inkább megyek - kuncogtam. -Ha...
-Ha? - türelmetlenkedett mindenki.
-Ha Ellie velem jön - mondtam.
-Jó megyek - adta ne a derekát Ellie.
Még gyorsan elbúcsúzott Ellie mindenkitől még Louistól is ami meglepett, de Ő csak mosolyogva követett.
-Rákérdezzek? - kérdeztem mosolyogva.
-Ne majd elmesélem - legyintette mosolyogva. Tisztára ki volt virulva!
-Egy kérdés - tettem fel az ujjam. -Lefeküdtetek?
-Nem, de majd mondom mesélek na - kuncogott. -Inkább siessünk, mert még neked lesz igazad!
Gyorsabbra vettük a tempót és amikor odaírtunk Emma épp akkor került sorra. Ellie elkezdett lökdösni mire én megragadtam Emma karját és kihúztam a sorból.
-Na én jöttem volna - duzzogott amikor hirtelen rám nézett. -Te...
-Én - mondtam.
-Mit keresel itt? - kérdezte suttogva.
-Elmondani amit már elkellet volna mondanom - fogtam meg a kezét és a mellkasomra tettem mire Ő nagyokat pislogott rám. -Ne menj el! Tudom önző vagyok, hogy ezt kérem, de ez van én nem engedhetlek el téged oda, mert.... mert szeretlek! Szeretlek Emma Geller!
-Niall... - próbálta elhúzni a kezét,de a láttam a szemébe, hogy Ő is ezt érzi.
-Várj még - fogtam meg erősebben. -Tudom neked ez volt minden álmod, hogy eljuss arra az egyetemre, de nem mehetsz el kettőnk miatt. Ha nem látlak olyan, mintha megáll a nap és nem mozog körülöttem semmi olyan unalmas. Már amikor megismertelek tudtam, hogy te felforgatod az életem és megtetted csupán egy mosollyal. Azt is tudom, hogy sok hibát követtem el, de miattad képes vagyok bármire, hogy velem maradj!
-Te is elmész és neked ott van... Ő - sóhajtott.
-Demi? Kit érdekel Demi csak te érdekelsz! Az egész világnak kiakarom kiáltani, hogy szeretlek sőt mind egyes embernek el akarom mondani mit is jelentesz te nekem - mondtam rámosolyogva aztán hirtelen elkiabáltam maga; -Szeretem Emma Gellert!
-Shh fogd már be - suttogta nevetve.
-Ez az igazság - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Igazság ide-oda el kell válnunk hisz te is elmész - szomorodott el.
-De... - kezdtem volna, ha nem szólnak bele.
-Hölgyem fel tetszik szállni? - kérdezte az utas kísérő.
-Emma kérlek - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Sajnálom Niall, de... - húzta ki a kezeit a kezeim közül. Megfogta az arcom és egy puszit nyomott a számra. -Én is szeretlek.
-Emma - suttogtam mire visszanézett rám és szomorúan megrázta a fejét aztán átadta  a jegyét.
Még utoljára visszanézett rám, de akkor láttam meg könnyes szemeit és újra megrázta a fejét. Hát akkor ennyi lett volna? Elment és összeszed egy francia pasast akivel összeházasodik és boldogan élnek míg meg nem halnak persze egy csomag gyerekkel. Én meg örökké egyedül maradok nélküle, mert nélküle nincs miért élnem.
-Niall - ölelt át hátulról Ellie.
-Elment - mondtam.
-Sajnálom - fordított maga felé és keze közé fogta arcom pont, mint Emma. -Túl kell lépned rajta!
-Nem megy Ellie, nem megy - ráztam meg a fejem. -Már próbáltam.
-Akkor ne add fel - mondta. -Nem örökké ment el és amikor Franciaországba lesztek felkeresed!
-Inkább menjünk - ráztam meg a fejem.
Ellie belém karolt és elindultunk visszafelé, de most nem az előcsarnokba, hanem a gépem felé. Amikor visszaértünk már le volt zárva és a srácok is eltűntek.
-Elnézést - rohantam oda a nőhöz mire felém nézett. -A gép...
-Most száll fel - vágott a szavamba mire Ellie felé fordultam.
-Bebasztuk - morogta Ellie kikerekedett szemekkel.
-Be bizony - bólogattam és visszasétáltam mellé. -És most?
-Hívd fel Liamet, de közbe gyere velem vissza a kávézóba - húzott Ellie.
-Magányos vagy? - kérdeztem nevetve.
-Rohadtul - mondta szomorúan.
-Gyere velünk - mondtam mosolyogva.
-Majd, ha a tenger befagy - vágta rá.
Elindultunk visszafelé közben elővettem a mobilom, hogy tárcsázzam Liam számát, de nem Ő vette fel.
-Hol a francba vagy Horan? - rohant le Soph.
-Reptéren - mondtam.
-Jaj, de vicces vagy - morogta Soph. -Lekésted a gépet! De legalább sikerült?
-Emma elment - mondtam közbe szálltunk a taxiba.
-De elmondtad neki? - kérdezte.
-Igen mindent elmondtam neki - motyogtam. -De mit vártam hisz ez volt az álma.
-Az álma te vagy - visított a telefonba Pezza.
-Ki vagyok hangosítva? - lepődtem meg.
-Bocsi - kiáltott Liam.
-Niall hangosítsd ki - ütögette a vállam Ellie.
-Ellie is velem van - hangosítottam ki a telefont.
-Ellie - visongott Daisy.
-Dais - vigyorgott Ellie.
-Köszi lányok ez élmény így - nevetett Zayn. -Na, de most mi lesz?
-Az esti járattal utánatok megyek - mondtam.
-Addig felszenteljük az ágya Ericaval - hallottam meg Hazza hangját.
-Jaj ne - nyafogtam.
-Uram kérem tegye el a mobilját - hallottam meg gondolom a stewardess hangját.
Elköszöntünk a többiektől mire az autónk meg is állt. Kifizettem a taxit és Ellie végig rángatott magával. Ennyire unatkozik? Megfog halni egyedül! Bár ezért kéne jönnie.
Beléptünk az ajtón mire csilingelt fejünk felett a csengő és a kanapé előtt ácsorgó szőke lány megfordult aki rejtélyesen állt ott. Amikor megfordult leesett ki Ő. Könnyes szemekkel állt ott mellette meg a bőröndjei pihentek.
-Em - suttogtam mire kikerülte a kanapét így szinte egy vonalba álltunk. 
-Itt vagyok - tárta a szét a karját szipogva.
Odarohantam felé és egyből megcsókoltam. Ez, hogy lehet? Láttam felszállni a gépre és most még is itt van és a karomba tarthatom.
-Mit keresel itt? - suttogtam.
-Hosszú történet - suttogta. -A lényeg, hogy itt vagyok, veled.
Újra megcsókoltam mire Ő a kezeit a nyakam köré fonta. Igaz érdekel az a hosszú történet, de most semmi se érdekel amíg itt van a karjaimba és érzem ajkait az ajkaimon.
-Srácok - köhécselt Elli mire felé fordultunk. -Engem érdekel az a hosszú történet.
Leültünk a kanapéra persze Emmát rögtön az ölembe húzta és elmesélte a történeteket, hogy amint föl szállt a gépre gondolkozott és amikor szállt volna fel a gép meggondolta magát. Erőszakkal szállt le a gépről és utána egyből iderohant ahol nem talált senkit és tovább már tudjuk a sztorit.
Amikor befejezte a meséjét felém fordult mosolyogva.
-Te mit keresel itt? - kérdezte.
-Enyém egyszerű - nevettem, ha velem van mindig jókedvem van. -Lekéstem a gépet, mert egy szőke libának vallottam szerelmet.
-Meglett a csaj? - nevetett Emma.
-Igen - csókoltam meg mosolyogva.
Amikor elhúzódtunk az arca elkomorodott mire kisimítottam egy tincset az arcából és megsimogattam az arcát.
-Mi a baj? - kérdeztem.
-Most mi lesz? Elmész? - szomorodott el.
Nem mehetek el hisz, ha Ő is lemondott az álmairól miattam én is képes vagyok arra, hogy egy ideig vele maradjak maximum addig amíg rá nem veszem jöjjön velem.  És különben is kell egy kis pihenés Vele.
-Nem - mondtam mosolyogva mire rám nézett ledöbbenve. -Beszélek a menedzserrel és a fiúkkal is 1 hónapot kibírnak nélkülem aztán után megint pár nap szünetünk lesz.
-De... - kezdett volna el tiltakozni Emma mire a szájára tettem az ujjam.
-Ne vitatkozz nem szabadulsz tőlem - mosolyogtam rá.
-Azt akartam mondani, hogy Demi amúgy - kuncogott.
-Szakítok vele még ma - mondtam.
-De... - kezdte volna mire a száját a számra tapasztottam.
-Nincs, de - mosolyogtam rá.
-Ezzel vitatkoznék,de okés - karolta át a nyakam. -Szeretlek Niall Horan!
-Szeretlek Emma Geller - csókoltam meg.

*Ellie Stinson szemszöge*
Az elmúlt egy hetem abból állt, hogy hol Emmát és Niallt ráncigáltam magammal össze-vissza, vagy éppen apuékkal lógtam a bárba, esetleg anyát, Lily nénit és Tracy nénit idegesítettem. De mit tehetek, ha a legjobb barátaim elmentek? Itt hagytak engem, ahogy Ő is. Nem küzdött azért, hogy menjek, mert minek, ha otthon várja őt a barátnője?
A mai napom se telt másképpen, a bárban az asztalon pihentettem a fejemet, néha pedig hozzávágtam azt.
- Nézd Ellie. Mi nagyon örülünk, hogy minket választottál és nem tudsz itt hagyni mindent és mindenkit magad mögött, de kislány... Nem csak magadat kínzod ezzel, hanem minket is. - szólalt meg Marshall bácsi.
- Tudod mit? Igazad van. Most azonnal pakolok Londonba és elmegyek a barátaimhoz, akik még csak fel sem hívtak egy hete. Beállítok a sráchoz, aki lerombolta a rendemet és erős szívvel végignézem, ahogy a barátnőjével előttem falják egymást. Mert ugye bár még mindig rohadtul nem szakított vele, tehát Őt választotta. - szinte már kiabáltam.
- De most még turnéznak. Körbeutazhatnád így Európát. - mondta Ted bácsi és beleivott a sörébe.
- Miért nem Emmával lógsz? - kérdezte apu.
- Mert folyton nyalják egymást Niallel, én pedig köszönöm, nem akarom végignézni. - forgattam meg a szemeimet.
- Ezt nem ügyvédelem. - rázta a fejét Marshall bácsi.
- Miért nem hívod fel Daisyt vagy Pennyt? - kérdezte apa.
- Mert talán ott most 5 órával előrébb járnak az események? - vonom fel a szemöldökömet.
- Szóval már fent vannak. - adta a kezembe Ted bácsi a telefont.
- Nem fogok utánuk rohangálni. - iszok bele a sörömbe. Minden a maga módján fog megtörténni, különben is, árulókkal nem beszélgetek. Kicsit nagyon mérges voltam, hogy rajongói oldalakon látok képet róluk. Mindenki boldog nélkülem, tehát nem hiányzom nekik. Hirtelen Lily néni jelent meg és gyorsan le is ült Marshall bácsi mellé.
- Hiányzik az én pici kislányom. - hihetetlenül cuki fejet vágott Lily néni, de megértem. Én is így viselkednék most ki tudja éppen hol. - Annyira boldog vagyok, hogy Ellie itt maradt velünk. - állt fel és megölelt.
- Nem tudom, hogy hogy voltak képesek elmenni. - ráztam meg a fejemet, mikor Nialltől kaptam egy üzenetet, miszerint még véletlen se nézzem meg a fan oldalakat. De hát, tudja milyen vagyok, ha azt mondja, hogy nem szabad, akkor muszáj megtennem. Gyorsan bepötyögtem azt az oldalt, amin nagyon hamar hozzák a frisseket a srácokról és ekkor megláttam Eleanort és Louist, egy képen, ahol éppen kézen fogva sétálgatnak a koncert előtt, mögöttük nevetve pedig legjobb barátnőmék. Árulók! Könnyes szemmel zártam le a telefonomat és jó mélyre elraktam. Ma már semmit nem akarok látni! Szótlanul álltam fel és siettem ki a bárból, egyenesen haza vettem az irányt. Pár utcára lakunk a bártól, így gyors léptekkel a háztömbhöz értem. Nagyot sóhajtva mentem be és hármasával szedtem a lépcsőfokokat. Remélem, hogy anya itthon van és nem kell a kulccsal szarakodnom. Megérzéseim nem csaltak, az ajtó nyitva volt, én pedig bevágtattam rajta, se köszönés, se puszi, egyenesen a szobámba mentem és jó hangosan bevágtam az ajtót, miszerint nem akarok senkivel sem tárgyalni. Olyan igazságtalan az élet. Mikor eldöntöm, hogy szeretem, akkor húz bele a legnagyobb csapdába, de ez talán csak a sors, azzal pedig nem szabad ujjat húzni.

*2 héttel később*
Nagyjából két hét múlva jönnek vissza a többiek Phoebe és Joey esküvője miatt, én pedig bevetettem az Emma Geller stylet és 2 hete már az ágyamat koptatom. Alig ettem valamit és próbáltam továbblépni. Hihetetlen, de semmi nem tudott jobb kedvre deríteni. Egyszer beszéltem Daisyvel, de mikor meghallottam a háttérben Louis hangját, inkább leraktam. Zayn szörnyen aggódik értem, ezért vele most beszéltem egy tíz perce. Csöndben és bambán figyelem a Mickey egeret és próbálom kizárni Lily néni szentbeszédét. Engem nem fog meghatni, mint Emmát, ezt egyedül akarom lezárni magamba! Végleg. Hirtelen anya jelenik meg az ajtómban és mosolyogva néz rám.
- Nem megyek sehova. - motyogtam és inkább hátat fordítottam neki.
- Eli, kérlek. Ez nagyon jó feszültség oldó. - ült le mellém anyu.
- Nincs mit kiadni magamból. - morogtam és a macimat öleltem.
- Nem hallottad a reggeli interjút? - kérdezte Lily néni, de egyből befogta a száját.
- Milyen interjú? - kérdeztem és egyből a telefonom után nyúltam. Megnyitottam a twittert és a 10 másodperces videó sokkolt a #ElounorForever hashtag alatt.
"- És Louis, volt egy kis incidensed egy szőke lánnyal, de még Eleanorral vagy. Minden rendben?
- Persze! Az a lány csak egy barát, ennyi. Rossz helyzetben volt én meg segítettem neki. 
- Szóval nagy a boldogság?
- Igen, mindennél jobban szeretem Eleanort." a végén pedig mosolyog. A szemeim könnyekkel teltek meg, de gyorsan kiszipogtam azokat.
- Sajnálom.. - mondta anya és az ölelésébe vont. - Ha szeretnéd, még elvihetlek arra a helyre.
Nagyokat szipogtam és kikeltem az ágyból. Felvettem egy fekete cicanacit és egy fekete pólót. A hajamat összefogtam, a sminkkel pedig nem foglalkoztam.

Nem szóltam apuhoz, se senkihez, csak anyát követtem. Felvettem az egyszerű, fekete napszemüvegemet és lehajtott fejjel követtem édesanyámat. Úgy éreztem, mintha mindenki rajtam röhögne, aki előtt elmegyek, de figyelmen kívül hagytam az érzést. Csak gondolkodtam egész úton és fel sem tűnt, hogy megérkeztünk. Komolyan lőni hozott engem? Pedig eddig apu miatt nagyon tiltotta.
- Apádnak nem mondhatod el. - mosolygott és beinvitált. Nem figyeltem mit csinál, csak azt vettem észre, hogy int nekem, hogy menjek. Gyorsan elmagyarázza nekem a dolgokat, hogy a karomat feszesen tartsam, ne lazán, mert visszaüt a pisztoly, meg ilyenek. Felveszem a fülvédőt, és amint anyu arrébb állt a kezembe vettem a fegyvert. Ijesztő érzés volt, de hatalmába vett a tudat, hogy most igazán félelmetes lehetek. Előkerült a papírembert én pedig, ahogyan anyu mondta, nem tartottam lazán karjaimat. Lehet csúnya dolog, de én Eleanort képzeltem a rajz helyére és egy célzással lőttem. Nem a célba, de elsőnek nem volt rossz, anyu szerint.
A célzásaim egyre jobbak és a méreg bennem egyre erősebb. Már nem csak Eleanort képzeltem a rajz helyére, hanem Louist, Harryt, Liamet, Niallt, Daisyt, Pennyt, Bent, Marvint, Ericát, Perriet, Emmát és néha még Zaynt és Sophiát is mivel ők ott vannak és nem próbálnak meg semmit se tenni az ügy érdekében. Teljesen egyedül maradtam. Lehet kegyetlen vagyok, de összetörték a szívemet! Nem kellek annak a srácnak, aki állítólag már rég szerelmes belém, én pedig ezt nem tudom feldolgozni.
Mérgesen raktam le a fegyvert, mivel az időnk lejárt, anya felé fordultam és csak néztem őt.
- Milyen volt? - kérdezte én pedig csak megráztam a fejemet, levettem a fülvédőt és kirontottam anyu mellől az épületből. Hihetetlennek találtam, hogy órákat voltunk itt, és már sötét volt, 11 óra körül lehetett.
- Elmegyek sétálni. - szóltam anyunak, miután kiért ő is. Nem mondott semmit, tudta, hogy ezt egyedül kell lebirkóznom, én pedig hálás voltam érte.
Csak kóvályogtam a sötétben és Louis hangja újra és újra lejátszódott a fejembe. "Mindennél jobban szeretem..." Már nem csak sétáltam, hanem futottam, fogalmam sincs, hogy hova csak távol akartam lenni az emlékektől, az érzésektől és a hangjától. Hirtelen a bár előtt álltam meg, ránéztem a telefonomra, 10 nem fogadott hívás és 2 üzenet, ezek mind nem érdekeltem, inkább csak az idő, éjjel kettő volt. Ted bácsi tanácsa, csak visszhangzott bennem, miszerint éjjel 2 után inkább menjünk aludni, mert soha nem történik semmi jó. A telefonom újra csörögni kezdett, megnéztem ki hív, de nem tudtam felvenni, akármennyi is szeretem. Gyorsan pörgettem át a gondolataimat végül a fogadás gombra kattintva tartottam a fülemhez a készüléket.
- Hé, próbáltunk hívni! Minden rendben? - hallottam meg Sophia aggódó hangját.
- Semmi sincs rendben. - remegett meg a hangom.
- Hallottad a reggeli dolgot. - sóhajtott Soph. - Ez nem jelent semmit, ez csak a modest Ellie. Kérlek.
- Nem érdekel. Hónapok óta ígérget nekem valamit, amit soha nem tart be! - szinte kiabáltam. Leültem a lépcsőre, ahol először találkoztunk.
- Ne feledd el, hogy bármi történik is szeret téged! Ezt tartsd fejbe! Oké? Ígérd meg! - hallottam meg Harry hangját is.
- Kibaszottul nem szeret! - hangom már hisztérikus volt, a szememben pedig megéreztem a könnyeket, inkább lecsaptam a telefonomat és a fejemet a kezeimbe temettem, úgy kezdtem hangos zokogásba, mert én Őt szeretem mindennél jobban!

22.rész - Az utolsó

Sziasztok Drágák! Tudom, ritkán szólunk hozzátok ilyen formában, de el kell mondjam, hogy ezen a héten befejezzük az első évadot. Pénteken jön az évadzáró rész! El szeretném mondani, hogy mennyire boldogok vagyunk, hogy elértünk idáig és izgatottan várjuk a második évadot, amit egy másik linken fogtok megtalálni és már készen van, persze fogjuk linkelni nektek! Jó olvasást az első évad utolsó előtti részéhez.

All the f*cking love

EsmeeH and EvaH

*Emma Geller szemszöge*
Az égiek velem vannak mivel ma indulunk haza és szerencsémre reggel, mert ömlik az eső így gyorsan összeszedtük a cuccokat és a kocsiba dobáltuk aztán feltette Niall az eget megrengető kérdést.
-Aprilt megölték én mivel menjek? És Marvin, Penny és Luke is velem volt - toporzékolt az esőbe. Vicces látvány volt mivel már csurom vizes volt és még hozzá hisztizett is. A szőke haja a homlokához tapadt és a pólója átázott, hogy tisztán lássam kidolgozott mellkasát. Elmosolyodtam a jelenetén amit Ő is észrevett így elfordítottam a fejem. Még azt kéne, hogy ezt egyszer a fejemhez vágja.
-Mivel Emma ölte meg így Niall Louisékkal megy - szólalt meg Liam. -Luke beül hozzánk középre míg Harryékhez mehet Penny és Marvin ott úgyis csak Jack van.
-Mi? Nem - akadtam ki.
-Te nyírtad ki a kocsiját - szólalt meg mellettem Dais és bólogattak.
-Elítélők - mondtam.
-Em te ülsz középre - mondta Louis mire rámeredtem. -Te vagy a legkisebb és tőled látok!
-Persze még össze is nyomtok remek - ültem be a kocsiba és két oldalamra bepattant Daisy és Niall. -Ha az egyikőtök kanyarnál összemer nyomni egy halott lesz az autóba!
Mindenki beült a maga járművébe és Liam ment elől aztán Zayn, Harry és mi zártuk a sort. Niall mindvégig a kocsiját nézte gondolom elbúcsúzott tőle. Na jó most már sajnálom az a csotrogányt hisz látom mennyit jelent neki.
-Lou előzd meg Hazzaékat, versenyezzünk - derült fel Niall.
-Bocsi Nialler, de valaki paranoiás a kocsiba - mondta Louis.
-Ki? - döntötte oldalra a fejét a szöszi.
-Melletted ül - mosolygott Louis mire Niall felém fordult. Én fülem, farkam behúzva ültem az ülésen.
-Em? - kerekedett ki a szeme.
-Neked Emma - csattantam fel.
-Emma akkor - forgatta meg a szemét.
Próbáltam az útra figyelni és nem Niallra aki éppen valami kopasz barack nevezetű játékot játszott egy magába ami  fogalmam sincs miről szólt, de állandóan rám hajolt, hogy megüsse a bátyám. Szórakoztató játék jókat kuncogtam magamba rajta, mert vicces volt és nagyon cuki.
-Kopasz barack - ütött ismét bátyám vállába, de amikor ült volna vissza megállt és pár röpke percre összeakadt a tekintettünk. A szívembe a pillangók őrült módjára repdestek és az ajkamba harapdálva pislogtam rá. A szeme lejjebb tévedt telt, csókolni való ajkaira és újra felidéztem magamba amikor elsőnek megcsókolt. Hirtelen tört rám a felismerés; megakarom csókolni.
Ránk tört a felismerés, hogy a kocsiba nem ketten vagyunk így Niall visszaült a helyére és újra elcsendesedtünk.
Míg figyeltem az út amit alig lehetett látni, mert ömlött az eső így nem is értettem Louist, hogy Ő hogyan tud vezetni ilyen esőbe. A leálló sávokban egyre többen álltak meg ami nem mutat jó jelet. Mi van akkor, ha Louis nem veszi észre a kamiont és belénk halad?
Merengésemet Niall telefonja zavarta meg.
-Liam drága mi van? - szólt bele nevetve Niall.
-Hangosítsd ki - szólt hátra Louis.
-Útra figyelj - mordultam rá. -Niall hangosítsd ki!
Niall tett ahogy kértem és a kezembe adta a telefont, mert én vagyok középen és amikor megéreztem keze melegét az enyémen összeszeretem volna kulcsolni a kezeinket.
-Most mond mindenki hall - mondta Niall.
-Megálltunk csak gondolom szólok ekkora esőbe nem tudok vezetni így leálltunk pihenni - hallottam meg Liam aggódó hangját.
-Á akkor ti voltatok azok - nevetett Louis.
-Ti nem álltok meg a biztonság kedvéért? - kérdezte Liam.
-De - vágtam rá.
-Nem még bírom nyugi Liam - mondta Louis.
-De én nekem pisilnem kell - kezdtem. És rohadtul félek!
-Ekkora esőbe hol akarsz te pisilni? - kérdezte Ben.
-Bárhol, de nagyon kell - mondtam.
-Álljatok meg az egyik pihenőnél és ott van vécé - ajánlotta Liam mire én rábólintottam amit Liam nem láthatott.
-Köszi Liam és óvatosan - mondtam boldogan.
-Legyetek óvatosak - hallottam Liam mosolygós hangját.
A vonal megszakadt így visszaadtam Niallnak a telefont és megint összeérte a kezünk. A szemkontaktust újra megtaláltuk és már szemem tudta hova kell nézni egyenesen le Niall ajkaira. Kár, hogy ezt a kis csendet Louis zavarta meg ami miatt még megfogom ölni.
-Emma szállj ki és siess - fordult felénk Louis, de amikor meglátta mit szakított félbe ránk mosolygott.
-Dais bekísérsz? - fordultam Daisy felé. -Félek.
-Gyere - nevetett.
Gyorsan beszaladtunk a női mosdóba és mivel igazából nem kellet pisilnem így a tükörbe megmostam kicsit az arcom.
-Hé te hazudtál - nézett rém Dais mérgesen.
-Füllentettem, mert féltem - fordultam felé.
-Akkor miért nem azt mondtad? - kérdezte.
-Mert a félelmemmel nem állunk meg így most kicsit megmoshatjuk az arcunkat - magyaráztam el neki.
-Szerintem, ha megkérted volna Őket megálltunk volna - mondta Dais.
-Pisiléssel is alig akartak megállni - néztem rá egy amolyan komolyan tekintettel.
-Nyertél - tette fel a kezét és Ő is megmosta az arcát.
-Mrs. Ben Geller - mosolyogtam rá.
-Mrs. Niall Horan - mosolygott rám mire én sértett arcot vágtam. -Mi van feltűnőek vagytok a kocsiba.
-Barátnője van - kocogtattam meg a fejét.
-De téged szeret - kocogtatta meg a fejem.
-Ne lopd a fej kocogtatásom - kuncogtam mire Ő nevetve feltette a kezeit.
Miután megmostuk az arcunkat kiléptünk a mosdóból és az autóhoz rohantunk mivel még mindig szakadt az eső. Miközben szaladtunk az autóhoz hirtelen elcsúsztam a szandálomba, mert nekem ilyen esős időbe muszáj a szandált felvennem.
-Em - ugrott ki Niall és rohant felém.
-Neked Emma - vágtam rá.
-Jól vagy? - emelt fel menyasszony fogásba.
-Csak seggre estem jól vagytok - mondtam.
Niall nem törődött vele el vitt a kocsiig és beültet középre aztán bepattant mellém. Daisyre néztem aki amolyan megmondtam arccal vigyorgott mire én csak a szemem forgattam.
-Indulás - indította el az autót Louis. Indulás a halálba!
Próbáltam nem az út felé nézni, de nem sikerült így lehunytam a szemem és a fejem elnehezedett így leesett Niall vállára ahol el is aludtam egy hamar.

-Olyan édesek nincs szívem felkelteni őket - hallottam meg Daisy hangját, de nem értettem.
-Zárjuk be őket az autóba - hallottam meg Ellie nevető hangját. -Mi van buli lenne!
Óvatosan kinyitottam a szemem és első akit megpillantottam az Niall hátraeső feje volt. De édesen alszik az autóba! Én meg gondolom a vállán aludhattam, de egyik kezemmel átöleltem míg Ő a kezével a derekamat fogta. Teljesen összekuszálódtunk!
-Jó reggelt - integettek mosolyogva a többiek mikor rájuk néztem.
Aztán észbe kaptam, hogy rólunk beszéltek a kis szemetek. Nem, nem és nem engedhettem magamhoz közel Niallt!
-Jó reggelt - kiabáltam a szöszi fülébe mire a többiek befogták a fülüket.
-Jó reggelt édes - emelte meg a fejét Niall és a kezeivel megfogta az arcom és magához húzott. Megcsókolt.
Meglepett a csók, de mivel én is ezt akartam így visszacsókoltam. Hiányzott már ez a csók hisz elég rég csókolt már meg és most ismét felvitt a mennyekig a csókja. Aztán eszembe jutottak a többiek...
-Niall drágám ez a valóság nem álom - szólaltam meg rekedt hangon amikor elváltunk egymástól.
-Bocsi azt hittem Demi vagy - rázta meg a fejét. Áucs.
-Na szállj ki - löktem arrébb.
Kiszálltunk a kocsiból és amikor megpillantottam a házat ahol felnőttem kedvem támadt megölelni a házat, hogy újra itt vagyok. Persze nem tettem meg, mert a környéken ismernek és még kukacosnak hisznek aki megbolondult. Így helyette kivettem Louis kocsijából a bőröndöm és kiabálva futottam az épületbe.
-Megjöttem - vigyorogva szaladtam aztán hátranéztem. -Gyertek!
A többiek is megindultak míg Ők lifttel én meg lépcsőn másztam fel az emeleteken. Miért nem járok lifttel? Akárhányszor elindulok a lépcsőn mindig megbánnom egyszer az életbe már liftezhetnék.
Amire felértem a többiek már fenn voltak.
-Valaki menjen le megkeresni a tüdőm a másodikon, vagy harmadikon elhagytam - szuszogtam.
-Kell neked mindig lépcsőznöd - nevetett Jack.
Az ajtónkhoz léptem és hármat kopogtam mire kitárult az ajtó ahol anya állt.
-Anyuci - borultam a karjába. -Hiányoztál édesanya!
-Nekem is - mosolygott anya.
Beljebb tessékelt mindenkit a házba ahol nem csak a szüleimre leltem, hanem a többiek szüleire.
-Ellie - rohant Elliehez az apja.
-Apa - mosolygott Ellie és a karjaiba rohant.
-Kicsim - ölelt át apa.
-Édesapa - mosolyogtam rá.
-Na remélem nem történt meg az... - kezdte apa.
-Apa emberek vannak nem beszélünk Emma cikis pillanatiról - szóltam rá.
-Várunk - szólalt meg  Luke nevetve.
-Ne várd meg, hogy tízig elszámoljak - vigyorogtam rá. -Na beviszem a szobámba a bőröndöm.
-De ne pakolj ki - mosolygott rám anya büszkén.
-Miért ne pakoljon ki? - hallottam meg Niall hangját.
-Mert a mi kislányunk Franciaországba megy a legjobb egyetemre - büszkélkedett apa.
Visszapillantottam, hogy lássam a többiek arcát akik elkomorodtak aztán megfordultam és a szobám felé vettem az irányt.
Emlékszem mennyire izgultam, hogy felvesznek e és most itt vagyok a barátaimmal akiket képtelen vagyok itt hagyni, de gondolnom kell a jövőmre. Nem tarthatna tovább a nyár? Bár csak itt New Yorkba is lenne egy jó egyetem ahova szívesen mennék és akkor nem kéne elbúcsúznom a barátaimtól.
-Elmész? - épp lettem a bőröndömet az ágyam elé amikor berontottak a többiek egyszerre, vagyis csak próbáltak, de rájöttek, hogy túl kicsi az ajtó, hogy beférjen rajta tizenhárom személy bár az egyik tudott erről.
-Igen egyetemre megyek - fordulok feléjük és még mindig lökdösődtek kijöjjön beljebb.
-Azt hittem Londonba jössz - borult rám szipogva Erica.
-Eltudsz engem képzelni Londonba? Ott lennék már a diliházba kötnék ki - mosolygok unokatestvéremre. -London nem az én világom.
-Franciaország se - morogta Jack.
-New York az én világom, de gyakorlatilag éltem Párizsba már szóval nem lesz annyira új - mondtam.
-Nem is az a lényeg, hanem az, hogy elmész - mondta Ben.
-Te ne légy már felháborodva tudtad, hogy ez lesz - tárom szét a karom.
-És mikor akartál tőlünk elbúcsúzni? - kérdezte Dais.
-Őszintén? Soha - mondtam ki kerek perec mire mindenki álla leesett. -Nem azért, mert nem vagytok fontosak nekem, hanem azért, mert fontosak vagytok nekem! Nem tudnék tőletek elbúcsúzni, mert túl fontosak vagytok nekem így azt terveztem titokba eltűnök azt majd anyáékra hagyom ezt a Franciaországba mentem tanulni dolgot. De felnőtt vagyok és úgy kell viselkednem. Hiányozni fogtok!
A végén megeredtek könnyeim, de még homályosan is láttam, hogy nem csak én sírok. Tényleg hiányozni fognak hisz Ők a családom részei már.
-Em - ölelt magához Louis.
-Legjobb barátok örökre? - kérdeztem szipogva.
-Kivel fogom megbeszélni az elcseszett életem? - kérdezte.
-Liam, Zayn, Harry, Niall, Luke, Marvin, Jack, Ben, Erica, Daisy, Penny vagy valaki más? - mosolyogtam rá.
-Te sokkal jobb tanácsokat adsz - mosolygott rám.
-A tanácsaim köszönik szépen - öleltem meg újra legjobb barátom.
Amikor elengedtem arrébb állt, hogy a következő személy is elém álljon aki Marvin volt.
-Ne kezd te is, hogy mi fog hiányozni tőlem - kuncogtam.
-Hé nem arra gondoltam annyira perverz nem vagyok az Harry - nevetett.
-Én is itt vagyok - morogta Hazza.
-Legjobb szex partner - mosolyogtam rá.
-Hát igen egyszer volt, de lehetne többször is - húzogatta a szemöldökét mosolyogva.
-Telhetetlen - ütöttem vállba mosolyogva aztán magamhoz öleltem. -Ígérd meg nekem, hogy meghódítod!
-Igenis - tisztelgett mosolyogva. -És 40 évesen az enyém vagy.
-Igenis - tisztelegtem mosolyogva.
-Hé én akartam megkérni Emt - duzzogott Luke.
-Nem jönnek be a Mosbyk - mosolyogtam Lukera. -De ígérem neked, hogy Párizsból hozok haza neked egy neked való lányt!
-Köszönöm - ugrott a nyakamba Luke.
-Én köszönöm végre nem a nyakamon fog lógni - nevetett Penny.
-Te szúrtad el a múltkori csajjal is pedig az lett volna az igazid - nevetett Ellie.
-Hátán is melle volt a csajnak - fordult Luke Ellie felé. -Levette a kabátját és a kivágott felsőbe kivillant a hát melle!
-Nem az én hibám, hogy kabátba volt - tette fel védekező képen Ellie a kezét.
-Srácok - szólt rájuk Dais mire felém rohant a jövendőbeli sógornőm. -Vigyázz magadra!
-Te vigyázz a bátyámra - öleltem magamhoz. -És, ha terhes vagy hívjatok, hogy jöjjek lopni.
-Mindenképpen keresztanya - mosolygott rám.
Mindenkitől elbúcsúztam külön-külön és minden egyes búcsúnál kicsúszott egy könnycsepp a szememből. Egy embertől nem tudtam elbúcsúzni az pedig Niall volt tőle nem bírtam. Nem tudtam neki mit mondani és képtelen vagyok Tőle elbúcsúzni, de ezt sajnos Ő is észrevettem és furcsán nézett rám.
-Srácok kimennétek egy kicsit - szólalt meg Niall mire érdekesen néztek rá. -Most!
Ben rám pillantott és csak bólintottam így mindenki kisétált a szobámból, hogy kettesbe maradhassak vele. Nem tudom mit mondhatnék neki hisz Tőle sokkal nehezebb elbúcsúznom, mint bárki mástól.
-Miért küldted ki Őket? - néztem a földet miközben feltettem a kérdésem, mert pontosan tudtam miért tette.
-Tőlem miért nem búcsúztál el úgy, mint a többiektől? - a hangja kemény volt és ettől megijedtem sose volt még velem ilyen. -Ennyire utálsz, vagy mi a franc?
Komolyan azt hiszi utálom? Szavai lyukat égetettek a szívembe és már éreztem megint könnyesedni a szemem.
-Nem utállak - mondtam.
-Akkor meg mi van? - háborodott fel.
-Komolyan nem jössz rá? - nézek fel rá. -Komolyan nem tudod miért nem búcsúztam el tőled? Hát azért, mert nem tudok! Nem tudok tőled elbúcsúzni, Niall.
-Miért? - lépett hozzám közelebb.
-Miért? Mert rohadtul szeretlek - mondtam ki amit már kikellet volna mondanom. -Mindig is szerettelek és ez ellen nem tudok mit tenni! És tudod milyen nehéz egy olyan embertől elbúcsúzni aki jóval többet jelent neked? Követve hiszem hiszem te...
Nem tudtam befejezni a mondanivalóm, mert Niall letámadta az ajkaim. Meglepett a csókja nem kicsit, de nem haboztam azonnal visszacsókoltam. Vadul csókoloztunk végig amikor hirtelen Niall megragadta a derekam és felemelte nem haboztam rögtön a dereka köré kulcsoltam a lábam. Niall elvitt az ágyamig ahol letett és lehúztam róla a pólót, de egyszer se váltak el az ajkaink. Ő is lehúzta rólam a pulcsiját és amikor meglátta, hogy van még rajtam egy spagetti pántos felső felmordult amin csak kuncogtam. Felém tornyosult és nyakamat hintette el apró csókokkal aztán elkezdte szívni a nyakam amin hangosan felmordultam. Kicsit se zavart, hogy a nappalink tele van szülőkkel és valószínűleg mindent hallanak, mert nem hangszigetelt a szobám ez kicsit kínos.
-Niall - emeltem meg a fejét mire megcsókolt. Mosolyogva visszacsókoltam aztán amikor elhúzódtunk újra megszólaltam. -Niall várj egy kicsit!
Hirtelen kapcsolt és leugrott rólam. Nem, nem erre gondoltam, hogy várjon hisz már ki vagyok éhezve rá!
-Bocsi Em ez túl gyors volt - mondta zavartan.
-Micsoda? Nem erről van szó - ültem fel és hátulról átöleltem meztelen hátát.
-Akkor? - fordította felém a fejét.
-Csak.... aj nem tudom - temettem az arcom a kezembe aztán ismét megcsókoltam.
-Várj egy kicsit - tolt el magától. -Az aggaszt, hogy mindenki hall minket?
-Csak egy picit  - mutattam meg a kezemmel mennyire. -És ez az egész Demis ügyed.
-Jézusom Demi - temette az arcát a kezébe. -Én soha életembe nem csaltam meg senkit és most Ő...
-Hé - öleltem át. -Engem átvágtál.
-Tudom - fordult felém és kezével megsimította az arcom.
-De amit mondtam az igaz - mondtam.
-Én is szeretlek - mondta és újra megcsókolt, de ez már nem vad volt ebbe minden érzelmünk benne volt ami felgyülemlett bennünk.
-Figyelj - kezdtem mosolyogva amikor elváltak ajkaink. -Ha szeretnéd itt alhatsz és befejezhetjük amit elkezdtünk.
-És a szüleid? Vagy Ben? - kérdezte.
-Alszanak - vonom meg a vállam mosolyogva. -Én eltűrtem Ben szobájából kiszűrődő összes szexuális hangot most Ő is eltűri. A szüleimről meg ne beszéljünk inkább.
-Rendben - mosolyog rám.
-Tekintsük a ma estét búcsúnak - éreztem ahogy kicsúszik egy könnycsepp a szememből amit Niall meglátott és ajkával letörölte onnan.
-Ne sírj én a mosolygós Emmába szeretem bele!
Még utoljára megcsókoltam aztán visszavettem a felsőm és a pulcsiját, és addig Ő is felöltözött. Mielőtt kiléptünk volna az ajtón rámosolyogott.
-Ma este.
-Ma  este - mosolyogtam rá és megcsókoltam.
Amint elváltak ajkaink kiléptünk a szobámból, de az ajtóba a barátaink álltak szóval hallgatóztak. Rájuk néztem a fejem rázva, de nem tudtam az arcomról letörölni a mosolyomat két ok miatt az egyik az, hogy nem tudok rájuk haragudni és a másik okom egész egyszerűen Niall.
-Szép - szólaltam meg kuncogva.
-Mi nem hallgatóztunk - szólalt meg a többiek nevébe Ellie.
-Akkor mit csináltattok? - szólalt meg a mellettem álló Niall mire ránéztem és ajkamba haraptam.
-Megnéztük milyen fából készült az ajtó - vágta rá Penny.
-És milyen? - kérdeztem mosolyogva.
-Fiúk - nézett a fiúkra Daisy.
-Bükk - vágta rá Jack.
-Aha - bólogattam mosolyogva. -Amúgy tölgy, de mindegy.
Visszamentünk a szülőkhöz mikor én lassú léptekkel beleugrottam nagybátyám ölébe mire Ő magához ölelt és elkezdett csikizni.
-Joey bácsi ne - visítottam.
-Vajon hol csikis a kicsi Emma? - kérdezte mosolyogva és megcsikizett a gyenge pontomnál.
-Apa - kiabáltam vigyorogva.
-Sajnálom angyalom, de Joey megállíthatatlan - mosolygott rám apa.
Joey bácsi tovább csikizett mire mindenki más nevetett a jeleneten, hogy mennyire is csikis vagyok.
A nap további részébe amikor végre befejezték a kínzásomat elmeséltük milyen volt a sátrazás persze egyéb részleteket nem meséltünk el majd azt személyesen elmondjuk, ha elmondjuk. Anya - vagyis Monica néni - meghívott mindenkit vacsorára szóval a társaság vacsora után távozott amikor megettük Monica néni isteni vacsoráját nem hibája szakács. Ben a vacsora után Daisy apjától is kért engedélyt, hogy elvehesse egyszer Daisyt és engedélyt kapott csoda így ma este Ben az Eriksen házba tölti az éjszakát Daisy szobája ahol kettesbe lesznek. Csak én gondoltam rosszra? Nem hiszem.
Miután mindenki elment kivéve Niall mivel megbeszéltem anyáékkal, hogy ma itt alszik. Anya rögtön beleegyezett, de apa valami papírokat íratott alá vele. Szegény Niall! Mindegy is amire a szüleim is elvonultak az ólukba kamatyolni, mert Ők érett felnőttek addigra mi is bezárkóztunk a szobába.
-Akkor először és utoljára - mosolyogtam rá és bezártam az ajtót.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki puszikkal halmozz el és amikor kinyitottam a szemem egy felettem tornyosuló Niall Horan vigyorgott rám.
-Jó reggelt angyalka - nyomott egy puszit a számra, de nekem többre volt szükségem így megcsókoltam.
-Hát jó reggelem van, mert valaki puszikkal kelt - mosolygottam rá amikor elváltak ajkaink. -Bár még aludtam volna.
-Én meg unatkoztam - vigyorgott aztán a kezével megsimította a nyakam. -Zseniális vagyok.
-Oh igen kis ego - vigyorogtam rá és én is végig simítottam a nyakán az én művem. -Szerintem még mindig én vagyok a zseniális.
-Kötekedsz? - gurult le mellém és felé fordultam.
-Eszem ágába sincs - mosolyogtam rá és közelebb bújtam hozzá, hogy mellkasára feküdhessek. -Na ez kényelmes kérlek maradj a párnám.
-Lefokoztál párnára? - kérdezte és felnéztem rá, hogy lássam kisfiús duzzogó arcát amin mindig kuncogok.
Már épp válaszolni akartam volna amikor dörömböltek az ajtón. Niallra néztem aki visszatartotta a nevetését meg a hasába könyököltem.
-Öt percetek van elkészülni - hallottam meg Harold hangját mire Niallra néztem aki szintén értetlenül nézett. Hirtelen meghallottam Erica nevetését aztán már megértettem mindent. -Ha nem lesztek kész öt perc múlva benyitunk!
Valamiért elhittem amit Harry üzent talán azért, mert képes rá és, mert a hangjába volt valami sürgető. Felálltam az ágyról, de Niall a  csuklómhoz kapott így visszahúzott egy csókra. Belemosolyogtam csókunkba és amikor elváltak ajkaink nemes egyszerűséggel elmentem.
-Öltözz - fordultam vissza mosolyogva.
-Öltöztess anyu - terült szét az ágyamon.
-Szólok Harrynek Ő szívesen felöltöztet - kuncogtam.
-Öltözök - nevetett és felugrott. Mentem volna tovább a fürdőbe amikor hátulról felkapott és megpörgetett. -Akkor majd én téged.
-Kihagyhatatlan ajánlat - kuncogtam.
Egy órába telt mire rendbe kaptuk magunkat, de lehet az két óra is. Nevetve sétáltunk ki a konyhába ahol anyáék és Harryék vártak.
-Ti most...? - nézett furán anya.
-Csak szexeltek - nevetett Hazza.
-Igen, de - bökött anya a kezeinkre és akkor vettem észre, hogy össze vannak kulcsolva. Zavarunkba elhúztuk Őket és más felé néztünk. -Semmibaj nagyon aranyosak vagytok.
-Barátnőm van - jelentette ki Niall. Ez fájt!
-Búcsú éjszaka volt - mondtam.
-És nem éreztek semmit egymás iránt? - kérdezte Erica mire egymásra néztünk. -Hol a kaki?
-Menjünk - vágtam rá.
Adtam a szüleimnek egy-egy puszit aztán elindultunk, de kifelé menet belebotlottunk Erica szüleibe.
-Ti szexeltetek - nézet rám és Niallra egyből Monica néni.
-Ez családi vonás? - bökött oldalba Niall mire mosolyogtam egyet és bólogattam. Tényleg így volt.
Elköszöntünk tőlük és mentünk tovább szó szerint mindenki lifttel kivéve én lépcsőn így, de lefelé jönni könnyebb, mint felfelé menni. Lefelé csak gurulsz, de felfelé meghalsz. Mindegy legalább összeszedtem a másodikon a tüdőm ezért megérte lépcsőzni.
Kifelé menet az épület előtt Joey bácsi és Phoebe nénibe ütközünk bele.
-Szexeltetek - üdvözölt minket Phoebe néni rám és Niallra nézve.
-Ez ijesztő - súgta Niall mire csak elmosolyodtam.
-Em amúgy remélem az esküvőre hazajössz - könyörgött Joey bácsi.
-Ki nem hagynám - mosolyogtam rájuk mire Joey bácsi a karjaimba borult.
Mire végre Joey bácsi elengedett Phoebe néni ölelt meg. Összeillenek.
-Erica? Harry? Niall? - fordult feléjük Joey bácsi.
-Ott a helyünk - mosolygott Erica és Harryhez bújt. Szóval hivatalos.
-Ha meghívtok eljövök - nevetett Niall.
-Persze, hogy meghívunk - nevetett Phoebe néni és meglökte a vállát.
Elköszöntünk tőlük is és beültünk Harry kocsijába a lusta pofájuk, hogy nem tudnak gyalogolni. A bárhoz mentünk kicsit meg is lepődtem hisz reggel a kávézóba vagyunk és ott isszuk meg a reggeli kávénkat. Mindegy.
Kiszálltunk az autóból és elindultunk a bár felé és amint beléptünk rögtön a bokszunkhoz mentünk ahol már mindenki ott ült így mi is közéjük ültünk.
-Hihetetlen - sóhajtott Dais. -Nem rég ismertük meg egymást és már is szét széledünk. Ez így nem jó! Nem szokványos! Hisz a szüleink a példa.
-Dais csak egyetemre megyek - nevettem. -Nem halok meg!
-Ti meg csak Londonba mentek - tette hozzá Ellie.
-Akkor is külön leszünk - bújt Daisy a bátyámhoz.
-Hé ígérjünk meg valamit - pattant fel Penny. -Minden évbe ezen a napon itt összeülünk és csak piálunk egész este!
-Hasonlítasz apára - nevetett Luke mire Penny fejbe vágta öcsét.
-Benne vagyok - álltam fel mosolyogva mire mindenki felállt.
-Akkor viszont ehhez az ígérethez egy régi Glen Mckenna kell - mondta Ellie mire egyetértően bólintottunk.
Amint kihozták mindenkinek magasba emeltük a poharunkat és koccintottunk.
-Az utolsó - szólalt meg Ben.
-Egy időre - tette hozzá Dais.
Az idő alatt visszaemlékeztünk a megismerkedésünkre és jókat kacagtunk, de ez is eltelt. És lehet a pia miatt volt, de a végén már nem nevettünk. Nem töltöttünk el sok időt, de életünk legjobb nyara volt az idei nyár azt hiszem ezt mindenki elmondhatja.

*Ellie Stinson szemszöge*
A torkom összeszorult a gondolattól, hogy a legjobb barátaim elmennek az óceán másik felére, én pedig egyedül maradok itt. Kicsit csalódtam bennük, hogy csak úgy itt hagynak mindent, főleg Daisy, aki egyáltalán nem ilyen! Bánatos mosollyal néztem a Glen Mckennámat.
- Ellie, minden rendben? - kérdezte Sophia.
- Ja, persze. Csak gondolkozok. - mosolyogtam rá.
- Hé, a legjobb barátnőm vagy 18 és majdnem fél éve, és ezen nem változtat egy óceán! Mindig te leszel nekem a legjobb, túl sokat tudsz. - nevetett és átült mellém majd megölelt.
- Igen, te is túl sokat tudsz. - nevettem és az ölelésünk után belekortyoltam a finom whiskeybe. - Ez túl jó, ahhoz, hogy minden nap igyak.
- El, nem szeretném, ha totál részegre innád magad minden nap egyedül. - láttam Penny arcán az aggodalmat.
- Oké anyu. Nagy vagyok már. - kacsintottam.
- Ez nem vicc Ellie. - mondta Marvin.
- Jó, szálljatok már le rólam. - nevettem kínosan. - Inkább beszéljünk,,, Na jó, nem tudok semmit.
- Biztos nem jössz? - kérdezte szomorúan Zayn.
- Jönnie kell. Nyertem egy fogadást. - Louis aprót mosolygott.
- Fogd be. - morogtam és Zayn felé fordultam. - Biztos nem. London nem az én városom.
- Ellie, fogadtunk. - nézett mérgesen Louis.
- És kit érdekel? Ha te megszeghetsz minden ígéretet, akkor én is! 1-1 Tomlinson, fogadd el. - néztem erősen a szemeibe. Hiányozni fog, akármennyire is utálom.
- Na jó, játszunk! - csillantak fel Erica szemei.
- Mi ez óvoda? - kérdezte Luke nevetve.
- Két jó játékot tudok. - mosolygott gonoszan és Emmára nézett.
- Jaj ne. - sóhajtotta.
- Az egyik címe, hogy "Mi volt a legdurvább hely ahol szexeltél?", illetve az "Én soha". Annak a lényege, hogy valaki mondd valamit, például, hogy "Én soha nem szexeltem.", ha már csináltad, akkor innod kell. - magyarázta.
- Tetszik a játék. - bólogatott Harry.
- De akkor menjünk egy kis eldugott helyre. - kérlelte Penny.
- New York tele van rajongókkal. - forgatta meg a szemeit Niall.
- De tudok, egy jó helyet. - mosolygott.
- És amíg sétálunk elkezdhetjük az első játékot. - mosolygott Louis és rám nézett.
- De Harry nem fog tudni választani. - sóhajtott viccesen Perrie. A többiek elindultak, míg Marvin, Zayn és én hoztuk a GlenMckennát és vettünk még sok-sok piát.
Nagy nehezen megtaláltuk a csapatot és mi is letelepedtünk melléjük.
- Ellie, neked hol volt a legdurvább hely ahol szexeltél? - kérdezte Perrie.
- Hát, elmentem egy Fall Out Boy koncertre és fogalmam sincs kinek az autójának a motorháztetején. - nevettem kínosan.
- Arra emlékszem! Utána rajtam akarták leverni a hülyeségedet. - forgatta meg a szemét Marvin.
- De imádsz és elintézted. - öleltem meg.
- Ha tudnád mennyire. - nevetett.
- Emma? - fordult barátnőm felé Liam. - Neked hol volt? - kérdezte.
- A legdurvább? Hm.. Olyan nem volt. - mosolygott és ezzel leakarta tudni ezt a dolgot tuti.
- Biztos volt Em. - bökte meg őt Daisy.
- Nem, nem volt. - tartotta magát.
- Srácok, tényleg nem volt neki. Túlságosan is jó kislány ahhoz. - nevetett Ben, mire kapott egy taslit a húgától.
- De igaza van. - mosolygott Em és kinyitotta a vodkás üveget.
- Várj, én Harryére vagyok kíváncsi. - állítottam meg Emmát.
- Hát.. volt egy koncertünk és, hát.. Louis fürdőjében a csempén.. körülöttünk Louis büdös ruháival.. De az izgalom a tetőfokon volt, hogy mikor lép be Louis vagy Eleanor. - nevetett Harry nekem pedig máris elment a kedvem, egyetlen névtől.
- Ne már haver! Komolyan?  - ráncolta a homlokát Louis.
- Bocsi, de a csaj túl vad volt. - nevetett Hazz mire Erica elpirult.
- Na ne! Ez Ericával volt! - térdeltem fel hirtelen.
- Inkább játsszuk azt a másik játékot. - nevetett kínosan Erica.
- Oké, akkor töltök piákat. Addig találjon ki valaki valamit elsőnek. - mondta Sophia és Liam segítségével elkezdte a poharakba tölteni a vodkát. Addig én pedig ittam még egy pohár Glen McKennát.
- Túl finom. - ízlelgettem. - Mától Mrs. Glen McKenna vagyok. - dőltem hátra a fűbe.
- Milyen kár, hogy ez lehetetlen. - nevetett Emma.
- Tényleg Mrs. Horan? - nevetett Ben.
- Akkor kezdem én. - mondta Perrie. - Soha nem szellentettem élő adásban. - mondta, mire mind az öt direction megitta a pohara tartalmát, aztán Perrie is.
- Ne! - nevetett Penny.
- Jóval kezded. - nevetett Sophia.
- Én jövök. - mondta Daisy miközben a fiúk és Perrie poharát újratöltötték. - Soha nem volt hosszabb kapcsolatom 2 hónapnál. - mondta én pedig megforgatva a szemeimet ittam.
- Hé, Erica beleszámít? - kérdezte kínosan Harry.
- Nem, igyál! - nyújtottam ki rá a nyelvemet és ő is lehúzta. Újratöltötték a poharainkat és folytattuk.
- Soha nem csaltam meg a páromat! - mondta Sophia, mire Harry, Niall, Emma, Penny, Marvin, Luke, Zayn és Jack lehúzták a poharaik tartalmát.
- Háh! végre valamit jól csináltam! - mosolyogtam, mint egy hülye gyerek.
- Ja persze, forgatta meg a szemeit Louis.
- Na de, te Penny? - kerekedtek ki a szemei Ericának.
- Ó nyugi. Ő nagyon rossz kislány. - öleltem meg Pent.
- Most magadról beszélsz? - nevetett Marvin.
- Na! - csattantam fel.
- Soha nem voltak piszkos gondolataim, egyik lánnyal se akik itt ülnek. - mondta Liam mire az összes fiú lehúzta a pohara tartalmát. Ez nem volt vicces.
- Én még soha nem voltam 5-nél több szexpartnerrel. - mondta Louis és gonoszan nézett rám. Gyorsan lehúztam az alkoholt, ahogyan Marvin, Luke, Jack, Ben, Niall, Harry, Zayn, Penny, Emma, és Louis is lehúzta. Újra töltöttük a poharakat.
- Kezd a fejembe szállni. - nevettem és ismét hátradőltem a fűbe, de most a poharam tartalma egyenesen a nyakamba borult, ezzel felfedve a szívásnyomokat. Én csak nevettem és teljesen kiterültem.
- Louis, ne kérdezz semmit, csak nyald le a nyakáról a piát! - mondta Penny nevetve.
- Mi? - kérdezi Lou.
- Mondtam, hogy ne kérdezz semmit, kérhetsz tőlem bármikor ilyen szívességet, ha most megcsinálod. - mondta Penny, Louis pedig már felettem volt.
- Ne Louis! Felizgulok! - sikítottam, de ő már nyalta is a folyadékot. - Louis. - nyögtem halkan, mire eltávolodott.
- Szóval elmesélnéd Ellie, a szívásnyomokat? - kérdezte Perrie. - Persze a következő játékban. - kacsintottam.
- Én jövök. - mondta Ben és gúnyos mosolyra húzta a száját. - Én még soha nem szexeltem liftben.
- Szemét. - mondta Emma és lehúzta a piát velem, Ericával, Harryvel, Perrievel és Zaynnel együtt.
- Emma? Pedig te nem is szállsz be a liftbe. - mondta Daisy.
- Na pont azért nem! - nevetett Emma. - Na de mi a másik játék Ellie?
- De várj! Akkor mégis volt érdekes helyed ahol szexeltél, és te hazudtál, meg a bátyád is! - esett le Daisynek mire fejbe vágtam magamat.
- Tudod, néha úgy érzem, hogy én vagyok az okosabb nálad. - rázom meg a fejemet.
- Még egyet! - kérlelte Marvin. - Én még soha nem füveztem. - jelenti ki, mire megforgattam a szemeimet és Zaynnel, illetve Louisval ittunk.
- Csak ne kezdd el a papolást nekem. - sóhajtottam.
- Egyszer be kéne tépnünk. - suttogta nekem Zayn mire nevettem.
- Benne vagyok. - löktem meg egy kicsit. - A másik játék neve pedig "Egy igaz, egy hamis.". A lényeg, hogy mondanod kell egy igaz történetet és egy hamisat is. A többiek ha kitalálják akkor a rossz hazugnak kell innia, de aki nem találja ki az iszik. - mosolyogtam.
- Akkor kezdem. - mondta Daisy. - Egyszer voltunk egy osztálykiránduláson, még nyolcadikban, és ott volt az első csókom. Úgy sem találjátok ki kivel, de Ellievel. A másik sztori pedig, egyszer a könyvtárban voltam épp kerestem egy könyvet, mire az a polc a lábam elé esett, az után soha többet nem mentem könyvtárba tanulni. - mesélte Daisy.
- Oké, szerintem a második az igaz. - mondta Sophia.
- Egyetértek. - bólogatott Zayn, Marvin, Luke, Perrie és Erica. A többiek az elsőre szavaztak.
- Na mondjátok már. - pattogott Soph.
- Az első az igaz. - nevetett Daisy.
- Pontosan. - bólogatok.
- Tudtam. - pattant fel Soph és egy pacsit kért tőlünk, mi pedig megadtuk neki.
- És most nem akartok smárolni? Olyan izgató, ha két lány smárol. - mondta Harry perverzül.
- Fúj, te perverz! Nem. - mondtam.
- Nos, akkor a szívásnyomok.. - kezdtem el. Amikor voltunk sátrazni, Louisval fogadtunk, hogy melyikünk élvez el hamarabb. Egyik éjjel ezt el is kezdtük és durván kiszívta a nyakamat és mást is csinált, aztán én sírtam, mert nem voltam képes semmit tenni. A másik sztori, hogy amikor hazaértünk találkoztam egy régi ismerőssel és ittunk egy kicsit és lefeküdtünk és azért vannak ott a szívás nyomok. - meséltem.
- Ez mind szép és jó, de az első az igaz. - mosolygott Emma. A francba, ő tudja, mert ott volt.
- Szerintem is az első. - mondta mindenki.
- Szar hazug vagy Stinson. - nevetett Louis én pedig lehúztam a piámat. Ez teljesen megütött, így újra a földre feküdtem és csak az eget néztem. Nem érdekelt, hogy a többiek miket mesélnek, én csak gondolkodtam, hogy mi lesz velem New Yorkba egyedül? Mit fogok csinálni a többiek nélkül? El kéne mennem velük? De akkor meg a szüleimet hagyom itt, akik a világot jelentik számomra. És Louis? Ha nem megyek akkor az esélyünk lecsökken, bár alapból alacsony a szint, de nem érdekel. Mit tegyek? Egy apró könnycsepp kúszott végig az arcomon, de nem éreztem azt a szorító érzést a torkomban. Egyre több sós könny folyt végig az arcomon, de én ugyan úgy ott feküdtem a földön.
- Ellie, minden rendben? - hallottam meg Marvin hangját, de nem mozdultam meg, becsuktam a szememet és próbáltam semmire sem gondolni, csak, hogy forog velem a világ. Puha kezek simították meg a könnyektől ragadós arcomat, ujjait egyből felismertem és nagy sóhajtással adtam a tudtára, hogy ez megnyugtat. Nem akarom, hogy elmenjen és ha belegondolok attól jobban sírhatnékom van.
- Hoztam vizet. - hallottam meg a csodálatos hangját, oké Ellie, tartsd magadat. Nehezen, de felültem és a fél palack vizet megittam, majd visszaadtam a kezébe és belenéztem a szemébe. Ennyi kellett ahhoz, hogy elbőgjem magam. A nyelés nehezemre esett, a torkom úgy éreztem, hogy mindjárt összeszorul.
- Ne menj el. - suttogtam magam elé és remélem nem hallotta meg. A sírásom már hisztérikus volt, és ez mind a piának köszönhető, ha nem lenne bennem, nem sírtam volna el magam. Szorosan magához húzott én pedig tovább sírtam.
- Most nagy a baj? - a nyáron elég nagy bajok voltak, mert rengeteget sírtam, ami teljesen nem én vagyok.
- Nagyon nagy. - sírtam tovább és görcsösen kapaszkodtam belé és nem akartam elengedni. - Ne hagyj el. Kérlek. - suttogtam ismét, de tudom, hogy most meghallotta.
- Muszáj Eli, gyere te. - már az ölébe ültem és a fejemet a mellkasán pihentettem. Hevesen megráztam a fejemet a kijelentésén, mert nem akarok addig menni, amíg Eleanor van. - Akkor ígérem, hogy visszajövök. Oké? - simogatta a hátamat én pedig egy aprót bólintottam.
- De ezt nem szegheted meg. - a légzésem visszatért a normálba és becsuktam a szememet, az illatát szagolva aludtam el.

21.rész - Sátrazás 2.rész

*Emma Geller szemszög*
A napsütött a szemembe így nagyon lassan, de kinyitottam a szemem viszont szörnyű reggel ez hisz Niall nincs mellettem. Pedig este itt volt! Felültem és akkor megláttam, hogy páran már fenn vannak szóval lehet Ő is már korán felkelt és kiment a többiekhez, hogy ne keltsen fel. Milyen cuki! Felültem és kimásztam a kocsiból mire mindenki tágra nyílt szemekkel bámult rám. Mi van nem láttak még fehér embert?
-Jó reggelt - ugráltam mosolyogva feléjük.
-Jó reggelt - mondták a többiek név szerint Erica, Sophia, Penny, Liam, Harry, Louis, Jack, Luke és Marvin. Szóval szinte mindenki.
-Hogy hogy a kocsiba aludtál? - kérdezte Erica.
-Ezt kérdezd a bátyámtól és Daisytől - mondtam.
-Jó a pulcsid hercegnő - nevetett Harry hát igen egyből észreveszik, hogy ez nem az enyém, hanem Niallé.
-Köszi - mosolyogtam rá.
-Amúgy többiek? - döntöttem oldalra a fejem bár a kérdésem annyi lett volna, hogy; Niall?
-Daisy és Ben öltözik, Zerrie pár még szunyál és Ellie meg Niall is még alszik - mondta Jack.
Niall alszik? De hát éjszaka velem volt együtt aludtunk akkor most ez mi? Mi a fene van itt?
Leültem Louis mellé és elkezdtem a lábammal piszkálni az Ő lábát.
-A pulcsid Ellienél van? - suttogtam vigyorogva.
-Igen nála van - mosolygott.
-Juj - öleltem át a vállánál. -Haladás.
-De úgy látom te se a saját ruhádba vagy - kuncogott.
-Hát igen az éjszaka folyamán történt pár dolog - piszkálgattam a pulcsi ujját. A  füléhez hajoltam és a többi részletet szigorúan csak Ő hallotta. -Együtt aludtunk a kocsijába!
-Na? - kerekedett ki mosolyogva Louis szeme. -De akkor most, hogy-hogy a sátorjába van?
-Fogalmam sincs - dugtam a kezeimet a pulcsi zsebébe.
-Hé ne búslakodj hercegnő, mert leesik a koronád - karolt át Louis és magához húzott. Aki ismeretlenként nézne ránk tuti azt hinni egy pár vagyunk pedig szó sincs ilyesmiről.
Hirtelen felkaptuk a fejünket amikor a sátorból Ellie és Niall jön ki egyszerre és nem tudtam nem észrevenni, hogy Niall keze Ellie derekán van. Megböktem Louist és rájuk mutattam mire az Ő szemem is kinyílt. Lefeküdtek? Megint? Ezért hagyott ott Niall engem, hogy Ellievel kufircoljon. Amikor újra közel engedem magamhoz akkor koppanok mindig a földre.
-Azt hiszem elmegyek átöltözni - álltam fel és sietősen indultam el a sátram felé. Amikor mellettük mentem el Niall fogta meg a csuklóm és visszahúzott mire én kitéptem a keze közül a kezem és nyersen rávágtam. -Hagyj békén!
Befutottam a sátorba ahol a bátyám és Daisy smárolt. Elkezdtem köhécselni mire Ők zavartan ki mentek a sátorból, hogy nyugodtan felöltözzek. Helyette én lehuppantam a matracra és rádőltem. Már megint hitegetett elhitette, hogy minden rendben van köztünk és amikor már elhittem ismét beleestem a csapdájába és most ismét a földre küldött. Miért is jöttem én el erre az átkozott helyre? Maradtam volna otthon írni a dalt.
Megtöröltem a szemem és a táskámból kiszedtem a mai napra valami ruhát amit gyorsan magamra kapkodtam és a pizsamámat meg Niall pulcsiját bevágtam a bőröndömbe amit rögtön összehúztam. Amint kész lettem megfogtam a bőröndöm és kiléptem a sátorból. Mivel nálam volt Niall kocsi kulcsa így ahhoz a kocsihoz vettem az irányt míg a többiek kikerekedett szemmel figyeltek.
-Em hova mész? - futott mellém Louis.
-Haza - dobtam be a cuccom a kocsiba.
-Az én autómmal? - kérdezte Niall.
-Hello - intettem neki és beszálltam a kocsiba.
-Em nem tudsz vezetni - kiabálta Erica.
A francba igaza van, de nem lehet olyan nehéz elvezetni egy ilyen tragacsot. Különben is már láttam, hogy vezetnek kocsit az emberek szóval nem nehéz. Betettem a kulcsot a lyukba és elfordítottam mire a motor felzúgott. Ijedtemre megtapostam a gáz pedált és rükvercbe elindult az autó, de gyorsan kapcsoltam így a bot ízét elfordítottam és előre ment egyenesen neki a fának. Hát ez nem úgy sült el ahogy én szerettem volna.
-Em jól vagy? - futottak hozzám a többiek mivel a tragacs eleje füstölt. Mennyi lehetett ez a kocsi?
-Persze tök jól vagyok - szálltam ki az autóból. -Csak ez a tragacs nem tudja magát irányítani!
-Megölted Aprilt - akadt ki Niall.
-Jézusom te mindennek nevet adsz már azon csodálkozom, hogy a kezednek nincs neve - forgatom meg a szemem.
-Húgi még egyszer ne ülj a volán mögé - fogja meg a vállam a bátyám.
-Szerinted ezek után még én autóba ülők? - kérdeztem aztán megfogtam a bőröndöm. -Inkább gyaloglók karácsonyra hazaérek!
Magam után húztam a bőröndöm mire hirtelen Louis a derekamnál fogva megemelt és visszairányított a tábor hely felé.
-Maradsz - mondta Louis.
-És fizetsz - tette hozzá Niall.
-Fizet az öreganyám - vágtam rá. -Minek fizessek egy tragacsért aki a fának neki megy önszántából?
-April nem tragacs - állt elém Niall. -És fizetsz, mert nem épp olcsó volt!
-Várhatsz, hogy én fizetek neked - néztem fel rá.
-Ha nem fizetsz akkor örökké az adósom maradsz - hajolt hozzám közelebb és amikor még közelebb akart jönni már majd nem megcsókolt mire én a kezemmel pofon vágtam. Elszúrtad Emma Geller!
-Nem leszek én neked semmid - vágtam rá és elviharoztam mellette a bőröndömmel. Visszavittem Őket a sátorba aztán kivágtattam és utána kimentem és egy jó füves területre letelepedtem törökülésbe.
A többiek is visszajöttek míg én autóra néztem nekem meglehetősen tetszett a látványa olyan hangulatosabbá tette a helyet. Egy elhagyott erdős rész egy titokzatos autóval. Hm új rém történet!
-Játszunk valamit - tapsikolt Dais.
-Bújócskázunk - adtam az ötletet vigyorogva mire mindenki rám nézet. - Hunyátok be a szemetek és 5 perc alatt eltűnök!
-Jobb ötlet? - forgatta meg a szemét Dais.
-Van egy ötletem - mosolygott Ellie. -Van egy labda és körbeállunk, és akihez kerül a labda annak el kell mondania min változtatna, mit szeretne és mit nem szeretne.
-Ellie normális játékot mondott ez fel kell írnom - lepődött meg Lou.
-Te tudsz írni? Úristen ez új - folytatta Ellie a kis játékukat mire Louis csak rá mosolygott gúnyosan.
-Okés akkor gyerünk álljunk körbe - indult meg Dais.
-Itt a labda - mutatta fel Erica a pöttyös labdát.
-Most fel kell állnom? - kérdeztem mire bólintottak és nyújtottam a kezem. -Segítség!
Liam megragadta a két karom és talpra állított így én is beálltam a körbe bár elsőnek a kör közepére álltam és rájuk vigyorogtam.
-Kell egy dal - mosolyogtam. -Kör közepén állok.... fogalmam sincs mit csinálok!
-Em a helyedre - szólt rám Daisy mire engedelmesen beálltam a többiekhez.
Liam és Louis közé álltam aki teljesen felvették a kapjuk-el-a-labdát pózt amin elkapott a röhögőgörcs, de visszatartottam nagy nehezen. A labda Ericatól indult.
-Mit nem szeretnél? - dobta át Harrynek aki ügyetlenül kiejtette a kezéből a labdát a  lyukas kezű. Gyorsan a labda után szaladt és felkapta.
-Elveszíteni téged és a többieket - mondta Harry Ericara mosolyogva aztán tovább dobta a labdát nekem a kis szemét. -Mit változtatnál meg?
-Hm ez igen jó kérdés kedves Harold - gondolkoztam el a kérdésen. -Talán azt, hogy hittem neki. Tudjátok kinek!
Tovább passzoltam a labdát a mellettem álló Louisnak aki amennyire készült a labda érkezésére annyira bénázta el.
-Mit szeretnél? - kérdeztem mosolyogva és az ujjamat feltéve hozzátettem. -Őszintén!
-Tudod te mit szeretnék olyan nagyon, de azt nem fogom kimondani hangosan - mondta Louis.
-Louis ez a játék muszáj kimondanod - veszekedtem vele. Tudtam mit akar és ezért is kérdeztem, hogy kimondja hangosan is, hogy Ellie is hallja.
-Jó tudod mit - vágta rá Louis, de tudtam amit mondani fog az messze lesz az igazságtól. -Azt szeretném, hogy örökké a barátaim maradjatok!
Halandzsa. Nem ezt szeretné, hanem azt szeretné, hogy Ellievel legyen. Jó lehet, hogy ezt is szeretné, de legjobban nem ezt szeretné szóval nem értem mit mondogat mindent össze-vissza, ha most kimondta volna hangosan lehet változott volna valami.
-És te mit szeretnél drága Ellie? - dobta Louis Ellienek gúnyos mosollyal.
-Kedves Louis én azt szeretném, hogy a szarvad letörne és sírva rohannál haza anyukádhoz - vágta rá gúnyos mosollyal Ellie. -Komolyan véve a szót! Vissza szeretni kapni a régi életem ami az előtt volt, hogy megismertelek titeket.
Ellie tovább dobta Bennek a lábát a következő kérdéssel:
-Mit változtatnál meg?
-Hú talán azt amikor nem mentem el hülye vakrandira most már bánnom kíváncsi vagyok arra a kétségbeesett lotyóra - nevette el a végét a bátyám. Várjunk csak arra a napra emlékszem nem ment el és én kiakadtam aztán amikor megismertem Daisyket elmesélte, hogy elment egy vakrandira, de a bunkó nem ment el. Ugye ez csak véletlen egybeesés? Mit csináltam én akkor amikor ezt mesélte? Basszus remélem ez csak véletlen egybeesés!
-Neked lett volna vakrandid? - kérdezte oldalra döntve a fejét Dais.
-Aha csak nem mentem el - vonta meg a vállát mosolyogva és hajolt volna Daisyhez közel mire Ő ellökte.
-De most már kíváncsi lennél a kétségbeesett lotyóra mi? - kérdezte Dais. Mond azt, hogy nem bátyuskám kérlek! Ben bólogatott vigyorogva. Véged! -Hát itt áll előtted élet nagyságba te utolsó szemétláda.
-Mi van? - kerekedett ki Ben szeme. -Szívi te nem vagy lotyó nyugi!
-Nem érted édesem? - kérdezte mosolyogva Daisy mire a bátyám megrázta a fejét. -Én vagyok az a lotyó akivel lett volna vakrandid!
-Tessék? - esett le a tantusz Bennek. -Én nem úgy...
-Igen te nem úgy gondoltad, mert te sose gondolod úgy - játszotta el Daisy Bent.
-Beleszólhatok? - tettem fel a kezem.
-Nem - kiabálták rám mire én hátratántorodtam.
-Tudod mit bánok - vette ki Daisy Ben kezéből a lábát. -Hogy beléd szerettem és, hogy elkezdtem veled egy kapcsolatot!
-Oh igen én azt bánom, hogy foglalkoztam a kicsi Daisyvel és nem épp más nők után kajtattam - vette ki a bátyám Daisy kezéből a labdát.
-Szabad vagy! Menj kajtass más lányok után - viharzott el Dais.
-Elbasztad - veregette meg Ellie a bátyám vállát. -Megyek Daisy!
-Szóval nem játszunk már? - kérdeztem pár perc kínos csend után mire mindenki rám nézett egy szerinted arc kifejezéssel. Kivettem a bátyám kezéből a labdát és elhajítottam aztán megöleltem a bátyámat. -Sírni fogsz elmondom apának, hogy sírtál és tényleg apád fia leszel!
-Em nem érted - húzódott el. -Végre megtörte a jeget beleszerettem újra egy lányba és elhatároztam Ő lesz az igazi és megint elcsesztem. Nem való nekem ez a szerelem dolog.
-Szerinted kinek való? Nézz rám - mondtam. -Az én szerelmi életem hol tökéletes? Ja, hogy nekem olyan nincs na mindegy! A szerelem nem egy könnyű dolog, de ha igazán szereted küzdesz érte. Szereted Őt? Biztos szereted szóval ne tagadd le!
-Minek is tagadjam le úgyis tudod - nevetett fel.
-Nevettél - mosolyogtam rá és újra megöleltem. -Minden rendben lesz, ha ezt a húgod mondja elhiheted!
-Szerinted valaha még megbocsájt? - kérdezte amikor elhúzódtunk.
-Minden bizonnyal, de adj neki időt feldolgozni és harcolj érte - tanácsoltam neki mosolyogva.
-Nem értelek húgi - hajította át a kezét a vállam felett. -Remek tanácsokat adsz, de te magad mégse tartod be Őket!
-Tanácsokat osztogatni könnyebb, mint betartani Őket - mosolyogtam rá és odabújtam hozzá mire a fejemre nyomott egy puszit. Meg kell Daisynek bocsájtani, mert Ők tökéletesek együtt és amikor majd összeházasodnak boldogan állok mellettük, mint koszorúslány aztán amikor megszületik az unokahúgom, vagy unokaöcsém a kezembe tartom és oda nem adom a szüleinek. Ők egymásnak teremtették hisz a jövőjüket el tudom képzelni ami nagy szó!
Hirtelen valaki hátulról megcsikizett amitől a magasba ugrottam. Támadom felé fordultam és egy fekete hajú srác vigyorgott rám a barátnőjével.
-Ő volt - mutogatott Zayn Pezzre.
-Tudod ezzel árultad el magad - mosolyogtam rá. -De mivel mindketten itt vagytok és nem láttalak titeket így mindketten büntetést kaptok.
-Milyen büntetést? - kérdezte kirekedett szemmel a két áldozatom.
-Kik szólnak hozzám? A fák beszélnek? - nézek körül visszafojtva a nevetést.
-Oh a kis szemét - kapott fel Zayn és befutott velem az erdőbe egyenesen a tóig ahol tegnap este kis híján majdnem megölettem magam.
-Zayn kérlek úgy se mernéd - kapálóztam.
-Igaz nem doblak bele, mert még kinyírod magad - kuncogott Zayn aztán befutott velem a vízbe, de mindvégig szorosan fogott. A kis dög!
-Engedj el - próbáltam kiszabadítani magam a karjai közül sikertelenül.
-És megöld magad a fenéket - mondta és közel hajoltam a karjához aztán erősen beleharaptam. -Á!
Hirtelen elengedett és kiszabadultam aztán addig fröcsköltem míg a haja nem megy tönkre.
-Te szemét dög - nevettem.
-Te kezdted - nevetett.
-Mondjátok sajt - kiabált Pezz mire ránéztünk és kattant is a fényképezőgép.
-Ez lemert minket fotózni szörnyű kinézettel - kezdtem.
-Támadás - futott Zayn is menyasszonyához és én is kifutottam amire kiértem Zayn már a karjaiba fogta Perriet és a fényképezőgépet nekem dobta és futott is tovább. Félig meddig én is bementettem, hogy tökéletes képet csináljak róluk.
-Mondjátok, hogy buták vagytok - visítottam mire rám néztek és megcsináltam a képet.
Visszaugráltam a tábor helyre az erdőn állt ahol még mindig állt a bál. A csapat két csoportra osztódót és most nem Ellie és Louis miatt sőt nem is Niall és miattam, hanem a Daisy és a bátyám miatt. Már csak egy kérdésem van; én kihez húzódjak? Vándorló madárka leszek szerintem!
Daisy csoportja a tűznél gyűlt össze míg a bátyám csoportja Louis kocsijánál így most a Daisy csoportjához ugráltam és lehuppantam közéjük szó szerint.
-Na mi a pálya? - kérdeztem mire Daisy kisírt szemmel rám nézett  aztán szorosan magamhoz öleltem. -Dais nem lesz semmibaj! Megbeszélitek és minden rendben lesz, mert szeret téged és te is szereted ne tagadd. Aztán összeházasodtok és gyereketek lesz míg én elrabolom a gyereketek, mert az én unokahúgom, vagy unokaöcsém lesz.
-Em - nevetett fel keserűen. -Nincs mit ezen megbeszélni hiba volt ez a kapcsolat.
-Tudod mi volt hiba? - kérdeztem. -Hogy beleszerettem egy popsztárba aki nem egyszer átvágott na az volt hiba! A ti szerelmetek nem hiba volt, hanem egy új kezdet.
-Bevallotta - ugrált rám mutogatva Ellie és Penny.
-Ö mit is? Én nem mondtam semmit - ráztam a fejemet értetlenül pedig pontosan tudom mit mondtam.
-Azt mondtad szereted Niallt - bólogatott Ellie.
-Nem mondtam ki a nevét szóval bárki lehetett lehet, hogy Micheal Jacksonra céloztam - mondtam.
-Ő meghalt - forgatta meg a szemét Penny.
-Attól még szerelmes lehetek belé - vonom meg a vállam. -Visszatérve egy fontosabb témához. Daisy beszélnetek kell!
-Én ugyan nem beszélek vele - rázta a fejét hevesen.
-Szóval te nem - mosolyogtam rá. -Pillanat.
Felálltam és a Louis kocsijához vettem az irányt ahogy Ben csapatja állt van egy nagyszerű tervem amihez a bátyám kell nekem. Oda ugráltam felük és szorosan megöleltem édes drága bátyámat.
-Van egy tervem - vigyorogtam, mint egy tejbe tök mire kérdően és unottan rám nézett.
-Húgi nem érdekel - mondta nem törődően Ben. -Ahogy Daisy se érdekel sőt senki se!
-Nem, nem ezt nem - kapálóztam a kezeimmel. -Nem kérem vissza az ősparaszt bátyámat így most szépen meghallgatsz, mert tudom, hogy szereted még.
-Hallgatlak - dőlt neki Louis kocsijának.
-Énekelni fogsz neki - mondtam ki mosolyogva mire elnevette magát.
-Em nem tudok énekelni  nem az én műfajom - rázta meg a fejét. Basszus igaza van!
-Akkor én éneklek neked csak annyi a dolgod, hogy kicsíped magad amibe majd a fiúk segítenek és megjelensz - álltam lábujjhegyre és elkezdtem a hajával játszadozni. -Le kéne vágatnod a rőzsét.
-Hagyd a hajam húgi - fogta meg a csuklóm. -És az után? Megjelenek, énekelsz és utána?
Gonoszan rávigyorogtam és a füléhez hajolva suttogtam a többi részleteket mire a szemei kitágultak én meg szaporán bólogattam.
-Mi is megtudhatnánk? - érdeklődött Louis.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik - mosolyogtam. -Amúgy gitár van valakinél?
-Julia - vágta rá Niall.
-Elkérhetem?  - fordultam felé.
-Tőlem - vonta meg a vállát. Bunkó.

Már mindenki a tűznél ült kivéve Niallt aki gitározni fog, a bátyám aki nagy lépést tesz meg én aki ezt   megénekeli. A One Last Time című dalt éneklem Ariana Grandetól szóval az egész délutánom ráment arra, hogy betanuljam a szöveget. Parázok egy kicsit, mert ez különleges alkalom lesz, de inkább parázzon a bátyám aki mellettem áll és a kezei között forgatja a gyűrűt amivel tesz egy nagy lépést a jövője felé. Tökéletes párt alkotnak együtt!
Niall megbökte a vállam mire bólintottam és elkezdett gitározni.
-I was a liar... I gave in to the fire... I know I should've fought it... At least I'm being honest... Feel like a failure... 'Cause I know that I failed you... I should've done you better... 'Cause you don't want a liar... - amint elkezdtem énekelni és lépkedtem a többiek felé mindenki rám kapta a tekintettét és a mellettem gitározó Niallre. Igen az már magába fura, hogy én és Ő közel egymáshoz és még nem öltem meg. Csodák mindig is vannak és lesznek.
Mielőtt magával ragadott volna a dal intettem Bennek aki csatlakozott hozzánk, de Ő tovább ment Daisy felé. Megfogta a lány kezét és felállította aztán térdre hunyászkodott előtte.
-Daisy Eriksen hozzám jönnél feleségül? - kérdezte bátyám amit vártam, de még nem fejezte be.
-Ben.. - kapott a szájához Dais.
-Hadd fejezzem be - mosolygott Ben és felállt aztán megfogta Daisy kezét. -Daisy Eriksen, ha igent mondasz nekem megígérem neked, hogy egyszer elveszlek feleségül és, hogy ezt elhidd...
Elővette a zsebéből a gyűrűt és felhúzta kedvese gyűrűs ujjára.
-Komolyan gondoltam - kezdte Ben. -Szeretlek mindennél jobban, mert te megváltoztattál miattad újra hittem.
-Ben én... - kezdte Daisy hirtelen magához húzta a bátyámat. Mindenki elkezdett "uu"-ni és tapsolni.
Amikor elengedték egymást Daisy rám nézett egy amolyan menekülj-az-életedért nézéssel. Remek már megint mit követtem el?
-Te - indult meg felém mire én Niall mögé bújtam aki tűrte ezt az egész dolgot.
-Csak miattatok tettem ne bánts - fúrtam Niall hátába az arcom.
-Ki mondta, hogy bántani akarlak? - nevetett mire én felnéztem és Niall vállára tettem a fejem. -Köszönöm szépen jövendőbeli sógornőm!
-Tetszik ez a becenév - bújtam elő Niall háta mögül és megöleltem a jövendőbeli sógornőmet aztán rászóltam a többiekre is, hogy ne csak üljenek. -Csoportölelés!
Feltápászkodtak és közelebb jöttek aztán egy giga nagy csoport ölelésbe keveredtem.
Az este további részébe a tűz körül beszélgettünk amikor én fáztam és bementem a sátorba egy pulcsiért. A keresgélés során megtaláltam Niall pulcsiját amit magamhoz öleltem. Még mindig Niall illatát járta át a pulcsi pedig egész nap a cuccaim közt volt. Felhúztam magamra és amikor épp kiakartam menni megjelent a sátorba Niall.
-Te mit gondolsz a bátyád boldogságáról? - támadott le.
-Mit gondolnák? Örülök nekik - mosolyogtam.
-Komolyan kérdem - mondta.
-Komolyan örülök neki - vágtam rá.
-És te nem akarsz egyszer Daisy helyébe lenni? Tudod te lennél az akinek megkérik a kezét amikor hozzád is eljön az igazid - mondta.
-Persze, hogy szeretnék egyszer én is menyasszony lenni, de számomra nem létezik ez az igazi, mert alapból nincs is - mondtam. Fura erről neki beszélni.
-Mindenkinek van igazija! A példa a szüleid - mondta Niall.
-Ebbe tévedsz - ráztam meg a fejem. -Ez az igazi dolog csak egy maszlag mindenki életébe több igazi lehet, de csak egy lesz az akivel eltudod képzelni a jövőt, ha van olyan egy.
-És neked van olyan akivel eltudnád képzelni a jövőd? - kérdezte. Igen azt hiszem van csak eddig ezt nem vettem észre.
-Azt hiszem - mosolyogtam rá. -És neked?
-Nem tudom ezen még nem gondolkoztam - mosolygott rám.
Egy ideig csak meredtünk egy más szemeibe és a szánk vészesen közelített egymás felé mikor Niall behunyta a szemét ezzel megtörve a csendet:
-Ki kéne mennünk  - mondta mire én bólintottam.
Egy nagy sóhaj kíséretébe kimásztam a sátorból és amikor talpra álltam Niall állt szorosan előttem csak bámultam bele azokba a magával ragadó kék szempárokba és egy hirtelen mozdulattal megfogtam a nyakát és magamhoz húztam. Miután elhúzodtam rámosolyogtam és otthagytam, és a többiekhez siettem. Még szerencse, hogy senki nem figyelt ránk mindenki elvolt foglalva az ifjú párral.
Mit művellek én? Megint közel engedem magamhoz és a vége megint ugyanaz lesz. Nem, nem ez többet nem fordulhat elő nem szabad közel engednem magamhoz különben is barátnője van igaz a barátnője egy pincsi kutya akit a napokba el is felejtettünk, de akkor is a barátnője. Emma eljátszottad az esélyed és már csak játszik veled, mint egy gumi labdával!

*Ellie Stinson szemszöge*
Csak mosolyogtam, mint egy idióta, aztán leesett minden. A felismerés, mint villámcsapás, úgy hasított belém, míg a többiek csoportölelésben törtek ki. Ha úgy vesszük Daisy kezét most kérték meg. 18 éves és már megkérték a kezét. Emlékszem, hogy kiskorunkban mindig azt terveztük, hogy együtt házasodunk, és én hol vagyok most? A béka feneke alatt, azt se tudom mit kezdjek jelenleg magammal. Természetesen örültem legjobb barátnőm boldogságának, hisz ő megtalálta azt az igazit. És én még veszekedtem vele, hogy nincs olyan, most derült ki, hogy mekkorát tévedtem. A tekintetem rátévedt Louisra és csak bámultam őt. Vajon nekem ő lenne az igazim? Vagy a helyzet adja ezt a piszkos vonzerőt? Miért nem adtam magunknak egy esélyt? Mert hazudott, és e felett nem tudok szemet hunyni. Hirtelen az ő tekintete is megtalált engem és csak mosolygott. Ő boldog, nem kellek neki, hisz most önfeledten lehet az aki, és ha én belépek az életébe, akkor minden megváltozna. Nem csak a kis életem kerülne szinte reflektorfénybe, hanem a családom és a barátaim is. Minden annyira bonyolult vele. igen, talán ez a legjobb kifogás, minden túlságosan is komplikált, ha vele vagyok. A falamat képes lenne bármikor összetörni, de ő se akarja, hisz megtette volna, vagy csak túlságosan is jól távol tartom őt magamtól. Nos mit gondolsz Ellie?
Hamar észbe kellett kapnom, így odamentem Daishez és jó szorosan megöleltem.
- Semmi nem változtat semmin. - fogalmam sincs mire értette, hisz ez több értelmű dolog.
- Elmegyek, leülök a tűz mellé. - mondtam és el is indultam. Ma is Louis pulcsiját viseltem, egyszerűen lehetetlennek tartom azt, hogy én levegyem magamról.
- Mit gondolsz? - Zayn zavart meg a gondolkozásomba.
- Mit gondolhatnék? Daisy a legjobb barátnőm már első perceim óta. Örülök, hogy boldog, mert akkor én is az vagyok. - mosolyogtam.
- Oké, és Louisról? Mi lett volna, ha ő kérte volna meg a te kezedet? Igent mondtál volna? - mosolygott és közben csatlakozott hozzánk Liam, Niall, Harry, Erica és Penny. A kérdés meglepett és erősen el kellett gondolkodnom rajta. Ismét Louis felé fordultam és csak néztem őt. Annyira tökéletes. Már csak attól majd kiakar ugrani a szívem, hogy nevet. Elképzeltem ahogyan letérdel elém és felteszi a nagy kérdést.
- Mit válaszolnál? - kérdezte Liam mosolyogva. A szívem egyre gyorsabban vert és fogalmam sem volt, hogy mire gondoljak, talán túl sok mindenre akarok egyszerre.
- Kérek egy sört. - nyögtem ki.
- Ellie! - mordult rám Penny. - Ugye nem akarsz ma berúgni? Túl sok az alkohol! - nem tehetek róla. Feszült vagyok és kell valami ami elveszi ezt az egészet.
- A kérdésre nem válaszoltál. - mosolygott Harry.
- Annyira tudni akarom, hogy milyen valójában. Milyen mikor fáradt, mikor mérges és feszült, mikor nyugodt, mikor lehetetlen őt leállítani, hogy milyen mikor csak egy sima homlokpuszit kapok...
- Tudni, hogy milyen az ágyba. - nevetett Erica.
- Bevallom, igen. De nem akartam perverznek tűnni.
- Inkább nyálas lettél. - nevetett Niall.
- Igent mondanék. - hajtottam le a fejemet és a kis kövekkel kezdtem el játszani.
- Akkor miért nem adsz magatoknak esélyt? - kérdezte Zayn.
- Mert átvert, és elvesztette a bizalmamat. Sírtam miatta érted? - húztam fel a szemöldökömet. - És maga az az élet, amit ti éltek, az félelmet kelt bennem. - suttogtam.
- Drágám, kapd a fürdőruhádat! Ma megtanítunk úszni! - pattogott mellénk Louis.
- MI? - kerekedtek ki a szemeim. - Nem köszi, megvagyok nélküle. - hadartam, talán meg se értette, hogy mit mondok.
- Most komolyan, akkor hogyan fogsz úszni a Karib-tengerben? - húzta fel a szemöldökét, a csípőjét kitolta, kezeit pedig keresztbe fonta maga előtt. Igazán vicces látvány volt.
- Soha nem jutok el oda, szóval nincs szükségem rá! - mosolyogtam rá.
- Szerintem is ideje lenne megtanulnod úszni. 18 éves vagy Ellie! - mordult rám Daisy kedvesen, ha ez lehetséges.
- Inkább fogd be. - sóhajtottam és egyenesen Zayn védelmező karjaiba csúsztam át. - Ne engedd nekik! - motyogtam, de ő csak felállt, felkapva engem és elindult a sátrunk felé. - Te áruló! - kiabáltam. Zayn pontosan a sátrunk előtt rakott le én pedig csak toporogtam ott mérgemben.
- Kérlek, Ellie. Jó móka lesz. - mosolygott rám. - Amúgy is, mi van ha én a 20. születésnapodra elviszlek a Karib-tengerre?
- Nem fogadnám el! - néztem fel rá.
- De elfogadnád. - nevetett.
- Na jó, igazad van. - morogtam és bementem a sátorba. Gyorsan elővettem a fürdőruhámat, átvettem és már ki is léptem az épp dohányzó barátomhoz.
- Oké, Luke nem viccelt, amikor azt mondta, hogy az alakod senkihez nem fogható. - nevetett.
- Most bókolsz nekem mikor menyasszonyod van? - nevettem én is.
- Nem. Csak, mint legjobb barátod, elmondtam, hogy még véletlen se legyen önbizalom hiányod. - puszilt bele a hajamba.
- Oké, értem. De csak úgy megyek be, ha te mellettem leszel végig! Benned bízok a legjobban. - kémleltem a földet.
- Rendben. - mosolygott és elindultunk visszafelé. Zayn megbökte az oldalamat és Louis felé mutatott, aki megnyalva az alsó ajkát, újra és újra végigmért magának. Éreztem, hogy a színem lassan vált át normálból, paradicsomba, hiszen már ő is fél pucér volt és megnézhettem magamnak a többi, eddig takart tetoválásait.
- Indulhatunk? - jött mellénk Harry, akin még több tetoválás volt.
- Egy pillangó? Komolyan? - nevettem fel.
- Szerintem rohadt menő. - mosolygott.
- Ja, a hasadra gyűjtöd az összes repülő állatot? - viccelődtem, mire a többiek is nevettek már.
- Szeretnéd túlélni az úszásoktatást? - vonta fel a szemöldökét.
- Ne paráztasd már. - lépett mellé Erica.
- Kész a karúszó! - lépett Liam mellé Jack.
- Mi? Ezt honnan szereztétek? - egyre idegesebb lettem, hiszen nem fogom felvenni a micimackós karúszókat, akármennyire is szeretem azt a mesét.
- Luxé, Harry kocsijában volt. - rántotta meg a vállát Sophia és elővette a telefonját a többi lánnyal az élen.
- Mindent meg kell örökíteni! VIDEÓ! - kiabálta Perrie.
- Nem fogom felvenni azokat! Amúgy se jönnének rám! 18 vagyok, nem 3! - morogtam.
- A karod olyan, mint egy újszülötté, szóval rád fér! - mosolygott Liam.
- Nincs inkább matrac? - kérdeztem reménykedve.
- Felfújom. - sóhajtotta Daisy és elindult.
- Nos, ideje úszni. - Louis teljesen nyugodt volt, ahhoz képest, hogy hogyan nézett 2 perccel ezelőtt.
- Ezt elküldöm Barney bácsinak! - nevetett Marvin.
- Csak nehogy szívrohamot kapjon, mert nem lesz több One Direction utána. - nevetett Luke.
- Ja! Apu megöl titeket, ha egy hajam szála is meggörbül! - bólogattam.
- Nem lesz semmi bajod. - mosolygott Louis és a szívem kihagyott egy ütemet.
- De én akkor sem akarom! Daisy. - néztem rá, amilyen cukin csak tudtam.
- Ó, nem Ellie! Nem adod be, hogy kis ártatlan vagy! Ideje valami olyat csinálnod amitől tényleg félsz! - mosolygott és, mint parancs Liam felkapott a vállára, mint egy zsák és úgy cipelt.
- Ne, Liam kérlek!! Sophia! - kiáltottam segítségért. Hallottam, ahogy beérünk a vízbe, és láttam közvetlen mögöttünk Harryt, Louist és Zaynt.
- Mosolyogj a videóba! - kiáltott Perrie.
- Meghaltok! Mind! - kiabáltam vissza neki.
- Na itt jó lesz Liam. - hallottam meg Harry hangját és Liam szó szerint ledobott, csak egy baj volt. A lábam nem ért le. Elkezdtem csapkodni és próbáltam a vizet nem lenyelni.
Erős karok szorítottak meg és már alig vártam, hogy végre levegőt vehessek normálisan.
- Normálisak vagytok? Nem tud úszni! - akadt ki Zayn. Kicsit kijjebb mentünk, de én csak úgy csimpaszkodtam Louis nyakában, vele szemben lógtam rajta.
- Ellie, itt már le ér a lábad. - mondta Harry.
- Na persze! Nézd meg, hogy ti mekkorák vagytok és, hogy én mekkora vagyok. - mordultam rá.
- Magassarkúval akkora vagy majdnem, mint én, és a mellkasomig ér most a víz. Leér a lábad. - mosolygott Louis én pedig lepattantam róla nagy nehezen.
- Oké, ez jó volt. Kimehetek? - indultam meg, de Zayn megfogott. - Áruló vagy! - néztem rá mérgesen.
- Itt a matrac! - kiabálta Daisy és berohant hozzánk. - Csak ügyesen! Addig csinálunk kaját. - adott egy puszit a legjobb barátnőm és futott is.
- Szemét vagy Mrs. Ben Geller! - kiabáltam utána, de már el is tűnt. Ledobtam a karúszókat a matracról az egyiket Harry képébe a másikat pedig Zayn képébe és felfeküdtem a matracra. - Úszhattok. - mondtam és elkezdtem evezni.
- Oké, csak nehogy legurulj véletlen a tó közepén a matracról és úgy járj, mint Emma! - kiabálta Liam én pedig visszafordultam és belekapaszkodtam Zayn kezébe.
- Nem fogok tudni megtanulni úszni. - sóhajtottam és leszálltam a matracról.
Talán egy órája próbálok úszkálni az egyik fiútól a másikig, egy harmadik segítségével, de még mindig lehetetlennek tartom a helyzetet.
- Ha nem akarod, akkor nem fog menni! - mondta Harry miközben éppen Louishoz vitt. - Azért a szíved ki ne ugorjon a helyéről. - nevetett halkan.
- Már fáradt vagyok. - próbáltam nem nyelni vizet.
- Aha, persze, - nevetett tovább és odatolt Louisnak. Erősen belé kapaszkodtam és szemeztem a kedvenc tetoválásommal. Legalábbis az egyik kedvencemmel.
- Ez az, ami. - suttogtam.
- Mi? - kérdezte Louis.
- Ja, semmi. - mosolyogtam rá.
- Liam, Zayn tudnátok jönni egy kicsit? - kérdezte Penny és közben fogta a hasát.
- Mi történt? - kérdezte Harry is.
- Hát, le kéne nyugtatni a barátnőiteket, mivel nem tudják abbahagyni a nevetést és szinte megfulladnak. - nevetett újra Penny. A két srác kiment, így hármasban maradtunk.
- Akkor végeztünk? - csillant fel a szemem. Harry csak perverzen vigyorgott rám.
- Ha eltudsz úszni Harryig, aztán vissza hozzám, akkor igen, végeztünk. - mondta Louis. Minden erőmet összeszedtem és kutyaúszásban úsztam Harryig.
- Ügyes vagy! - villantotta meg a gödröcskéik.
- Buzi. - motyogtam az orrom alatt.
- Akkor most pillangó úszásba! - mosolygott rám.
- Harry rohadt fáradt vagyok. - mondtam és lenyomott a víz alá.
- Te teljesen hülye vagy? - kiabálta Louis miután feljöttem a víz alól. Közvetlen mögöttem volt és a derekamat fogta meg miközben simogatta az érzékeny bőrfelületet. Ha így folytatja tuti, hogy felizgulok, de ha játék, akkor legyen játék. A fenekemet a férfiasságához érintettem, már amennyire tudtam, a reakció pedig az volt, hogy a derekamat erősebben fogta.
- Fejezd be. - mormolta a fülembe.
- Te kezdted. - mosolyogtam egy aprót.
- Srácok, ne előttem dugjatok. - nevetett Harry.
- Tudod mit? Fogadni akarok. - mondta.
- Na már te is? - sóhajtottunk egyszerre a göndörrel.
- Aki hamarabb elélvez az veszít! Nincs semmi szex benne! Csak a kéz és száj játszik. - az arcán egy huncut mosoly jelent meg. A szívem is kihagyott egy ütemet azon amit mondott. Gyerünk Ellie, erre vártál, legalábbis a felét megkaphatod!
- Ebből dugás lesz. - mosolygott Harry, mint egy idióta, bár ő az.
- Kihívás elfogadva! Ha nyerek akkor nem hozzátok szóba soha többet nekem a Londonba költözést! - fordultam felé.
- Ha pedig én nyerek, szó nélkül pakolsz és jössz Londonba! - nézett mélyen a szemembe.
- Rendben. Semmi szex! - emlékeztettem, de leginkább Harrynek szántam, hogy felfogja, mi nem fogunk szexelni. Kezet ráztunk és megbeszéltük, hogy este találkozunk a kocsijánál a mi kis játékunkhoz!
- Ebből tuti dugás lesz. - nevetett Hazz.
- Most már te is kimehetsz! - küldtem útjára szegényt. Na jó, nem az.
- Oké, csak gumit használjatok! - fordult vissza és a matracot meg a karúszókat is vitte magával.
- De ne mondd el senkinek haver! - kiáltotta utána Louis. Újra felé fordultam és hozzám nyomta férfiasságát.
- Könnyű dolgom lesz. - nevettem fel majd közel hajoltam hozzá, a szájához. - De a Stinsonok soha nem veszítenek. - suttogtam.
- De egy Tomlinson se. - markolt bele a fenekembe és a nyakamba hajolt, de csak oda fújt, amivel kikészített.
- Louis. - mondtam halkan.
- Szinte már el is mentél. - nevetett és elindult, de eszébe jutott, hogy kicsit sikerült beljebb mennünk a vízbe és nem ér le a lábam. Azonnal visszaugrott hozzám. - Ne haragudj. - fogott meg.
- Csak vigyél már ki innen.. - sóhajtottam és végül úgy néztünk ki, hogy ő előttem ment, én hason feküdtem a vízben, mind a két kezét fogtam és húzott kifele. Elég romantikus lett volna, ha nem így állnánk egymással. Kiértünk a vízből és gyorsan megtörölköztem, úgy nagyjából, de Louis ismét csak végigmért.
- Már alig várom, hogy az a test azért könyörögjön, hogy belé vezessem magam. - nevetett fel perverzen. Ugyan olyan perverz, mint én. Ó mondd, hol voltál eddig? 
- Ez a test, csak örömtáncot fog járni a végén. - nevettem fel.
- Idézem: " Ez a test soha nem lesz a tiéd!" Szerintem meg de. - nyalta meg az alsó ajkát. Miért kínoz? - Ja, és nem ér nemet mondani! Mindent tűrni kell! - mosolygott.
- Oké. De ne hidd azt, hogy nyerhetsz. - nem fog, de ha mégis, akkor sem fogok Londonba menni és azzal kiegyenlítődne az állásunk 1:1.
- De ha most megcsókollak, akkor elkezdődik a fogadás? - kérdeztem, nem is értem, hogy miért, csak kicsúszott a számon. Látványosan őt is meglepte a kérdésem és csak mosolygott egyet.
- Igen. - nevetett és otthagyott a parton. Őszintén? Nem várom, mert lehet csak azért teszi ezt, mert fogadtunk, nem pedig azért mert akarja. Én is visszasétáltam a többiekhez és fenséges illatok terjedtek körülöttük.
- Mi lesz a kaja? - kérdeztem és leültem Marvin mellé.
- Csirke mell. - mondta Niall és megfordította az egyiket.
- Saját szakácsunk van? Ez tetszik. Kanadában úgy szokás, hogy aki főzött, az szed, illetve eszik utoljára. - mosolyogtam.
- De én nem vagyok kanadai. - forgatta meg a szemeit ír akcentussal.
- De én igen. És már hiányzik Kanada. - szomorodtam el, mert tényleg így volt.
- Ilyenkor jön az ötlet, hogy hokizni akar. - sóhajtott Daisy.
- Marvin, kérlek! - húztam el az utolsó szót.
- Nem Ellie, legutóbb is a kórházban kötöttünk ki! Nem vagyok kanadai, hogy mindent kibírok! - nevetett.
- Te vagy a legrosszabb, legjobb barátnő bátya! - durciztam és odasétáltam Niall mögé.
- Kész van? - kukucskáltam a húsra.
- Nincs, de menj innen, mert zavarsz. - nevetett.
- Tudod, éhes vagyok. Egy órája csak oda vissza úsztatott négy idióta. - mondtam és az illetők felé néztem. - Úgyhogy kijár nekem a kóstoló falat. - mosolyogtam rá.
- Gyerünk Niall, csak, hogy ne mondja azt, hogy éheztettük. - nevetett Perrie. Niall kivett egy húst nekem az egyik tányérra és így el is mentem mellőle. Leültem Sophia és Perrie mellé, majd megkóstoltam.
- Szakács! Ne haragudjon, de mi ez az ízesítés? Borzasztó! - álltam fel és leraktam mellé a tányért.
- Hogy mondtad? - fordult felém.
- Úgy, hogy semmi íze nincs a szar csirkédnek! - mondtam hangosabban és próbáltam átvenni tőle a forgató csipeszt.
- Örökítés! - szólalt fel Pezz és már csak a vakut észleltem.
- Na jó! Mondd, hogy mi kell még. - sóhajtott szomorúan a szőke.
- Leginkább só! - forgattam meg a szemeimet. - Illetve bors, egy kis paprika és még egy kis bors. Ja meg a fokhagymát ne hagyd ki. - kacsintottam rá és elmentem a törülközőért. - Elmegyek átöltözni, aztán megverem Harryt és Zaynt. - mondtam és bevonultam a sátorba ahol Liam ügyködött.
- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva.
- Jó. Csak Harry vagy ezerszer próbált megölni. - sóhajtottam.
-Ne haragudj rá. Tudod, hogy most szerelmes és azt se tudja merre hány méter. - nevetett.
- És mi van veled? - ültem le mellé, megsimogattam a karját és kedvesen mosolyogtam.
- A srácoknak igazuk volt. Mióta megemlítették azóta, őt látom minden mozdulatodban. - hajtotta le a fejét.
- Öö, kit? - nem értettem az egészet.
- Daniellet. - felelte halkan. - Ugyan olyan vagy, mint ő.
- Danielle Peazer? - csillantak fel a szemeim, de próbáltam türtőztetni magamat.
- Ő. Szeretem Sophiat, mindennél jobban, de kicsit hiányzik Danielle. Voltak olyan dolgai, amiket Sophia nem tud helyettesíteni. Például ez az érdeklődés. Ő is ugyan így kérdezte meg, hogy mi a baj. - sóhajtott egyet.
- Ez természetes, hogy valaki hiányzik az életedből, aki egykor kitette azt, hisz szerettétek egymást, tökéletesek voltatok együtt, de nem ment. Volt egy valami ami miatt véget vettetek és rátaláltál Sophiara, mert ő is tud olyat mutatni, amilyet Dani nem tudott. És az, hogy hiányzik, az rendben van, mert ez az, ami emberré tesz. - mosolyogtam rá.
- Talán igazad van. Ha rákérdeznék, hogy hogy van, az gáz lenne? - kérdezte.
- Nem. De itt maradhatok melletted? - pirultam el.
- Persze, de.. Jézusom. - döbbent le. - Payzer fan vagy, illetve Peacer. - nevette el magát Liam.
- Ami azt illeti, imádom. - nevettem kínosan. - De Sophiat is szeretem ugyan annyira!
- Nincs ezzel semmi baj El. - mosolygott rám és már az üzenetekbe is volt. - Mert ez az, ami. - rázta meg a fejét. - Mintha nem vettem volna észre. - mosolygott és már pötyögte is az üzenetet.
- Jó lebuktam. Kedvenc tetoválásom rajta. - mosolyogtam halványan.
- Olyanok lennétek, mint mi Danivel, csak nem úgy végeznétek, mint mi. - mosolygott és elküldte az üzenetet.
- Valószínű csak pár óra múlva válaszol, mivel ott most lesz majd reggel valamikor. - mondtam kicsit lehangolva. Olyan, hogy Louis és Ellie, olyan nincs! És nem is lesz.
- Igen. - mosolygott. - Amúgy, ha öltözni akarsz, akkor kimegyek. - mondta és már szinte kint is volt. Felvettem a fekete, pamut rövidnadrágomat meg egy trikót, illetve Louis pulcsiját. Nem tudok megszabadulni tőle. Kimentem a többiekhez és nagy nevetéseket hallottam.
- Ellie! Apukád van a telefonban! - kiabálta Luke és meghallottam apu hangját. Már 1 napja nem beszéltünk. Odarohantam és kikaptam Daisy kezéből a telefont.
- Apu! - örültem meg.
- Szia hercegnőm! Mi a helyzet? Minden rendben van? Nagyon hiányzol. - tudtam, hogy keservesen mosolyog.
- Minden rendben van. És ti is hiányoztok. Anyu? - érdeklődtem.
- Mindjárt jönnek a McLaren'sbe Lilyvel és Tracyvel.
- Apu képzeld! Ma megtanultam a.... a kutyaúszást. - az elején még lelkes voltam, de rájöttem, hogy nem tudok normálisan úszni.
- Az remek kicsim! Akkor kezdetnek tökéletes. - nevetett. -  Holnap mikor jöttök?
- Fogalmam sincs. - néztem a többiekre, de csak megvonták a vállukat.
- Oké, figyelj! Új italok kerültek fel az itallapra! Úgy sem találod ki, hogy mik! - magam előtt láttam, hogy mosolyog és a lapot nézi.
- Nem tudom, de remélem valami ütős. Penny régen volt részeg. - nevettem el magam.
- Barney bácsi, állítsd le a lányodat! Itatni akar mindenkit mostanában! - mondta viccesen Penny.
- Cssss! - csitítottam el. - Most épp az apukámmal beszélek, ti csak hallgattok! - mindenki nevetett egyet.
- Szóval, A pucér pasi az első. - mondta.
- Mi? - röhögtem el magam Daisyékkel együtt.
- Fúj! - jegyezte meg Daisy.
- Hé haver! Egyszer ki kéne próbálnunk! - nevetett Marvin.
- De csak háromból kétszer működik! - figyelmeztette Penny őket.
- Mi a másik? - kérdeztem.
- Lotyós tök. Elég érdekes dolgokból van. - nevetett apu.
- Ismerős sztori. - vakartam meg az államat.
- Aztán a kedvencem, jujj figyelj Eli. Megjött apuci! - tiszta izgatott volt.
- Jézusom! Elnevezték majdnem rólad. - nevettem fel. - Büszke vagyok rád apu! - mondtam.
- Van még sok, de azt majd, ha hazajöttetek.
- Ne már! - mondtuk egyszerre Marvinnal.
- De, most le kell tennem, mert anyád hív. Szeretlek kicsim, vigyázz magadra! Puszi srácok! - mondta apu és már letette. Mindig ezt csinálja, még be se fejezte normálisan a mondatot. Kicsit szomorú lettem, úgyhogy Daisyhez vágtam a telefonját.
- Eli. - kuncogott Harry.
- Hé! Így csak az apukám hívhat! - amolyan megöllek nézést küldtem felé.
- Oké Eli, csak nyugodj meg, kész a kaja. - nevetett Niall is.
- Ne akard, hogy a pofádba vágjak egy tüskés ágat! - néztem rá.
- Megteszi! Én a helyetekbe befognám. - mondta Luke.
- Drága öcsikém a saját bőrén tapasztalta. - mondta Penny és megette a maradék húsiját. Én is megfogtam még két darabot és hamar betömtem.
- Na így már egész jó volt szőkeség. - ütögettem meg a vállát és kidobtam a papír tányért.
- Te szőkébb vagy. - mondta Perrie.
- A helyedbe meg se szólalnék. - mondta Emma nevetve és egy amolyan, "Most komoly?" fejjel néztünk rá.
- Látod húgi, így jár az aki belülről is szőke, mint te. - mosolygott rá a bátyja.
- Istenem, a sok idióta, szőke állat. - mondta Erica és arcon csapta magát.

****

Mindenki aludt már én pedig épp a fogadásunkat fogom véghez vinni Lousival. A szívem majd kiugrik a helyéről, de tovább lépkedek a kocsijához. Megláttam Őt ahogyan a fekete autójának dőlt és a földet pásztázta. Egyre gyorsabbak lettek a léptem és egyből az ajkára tapasztottam az enyémet. A
csókunk szenvedélyes, de közben édes volt.
- Louis. - szakítottam meg a csókunkat.
- Mi az? - lihegte.
- Nincs rajtam bugyi. - nevettem halkan és még a sötétben is láttam, ahogyan csodálkozik majd a fantáziája már járt.
- Irány a hátsó ülés! - morogta a nyakamba és megfogta a csuklómat. Szó szerint belökött hátulra majd ő is beszállt és becsukta az ajtót.
- Látod, van előnye is annak, hogy nagy a kocsid hátsó része. - mosolyogtam és magamra húztam egy újabb édes csókra.
- Indulhat a játék? - persze, miért is reménykedtem, hogy neki talán egy kicsit is többet jelent ez az egész. Épp próbált a nyakamtól lejjebb haladni, de nem fért el. - Bassza meg. - motyogta és kinyitotta az ajtót.
- Mit csinálsz? - kérdeztem. Kinyitotta a csomagtartót és elővett belőle egy plédet amit leterített a földre.
- Itt nagyobb a hely. - mondta és megvárta amíg lefekszek oda. A fejem mellett tartotta magát és csak a szemembe nézett. Félig tudtam kivenni belőle, de azt láttam, hogy ég a vágytól. Újra a nyakamra tapadt és éreztem, ahogy elkezdte szívni.
- Csak ne legyen erős. - kértem, mert 40 fokban nehéz takarni. Abbahagyta a szívást, de a hajamat eltűrve, a fülem mögött kezdte el szívni. Na, igen, azt könnyű eltakarni. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön. Ráültem a már merevedő férfiasságára és levettem a pólóját. - Akkor most indul. Ki bírja tovább Tomlinson? - kérdeztem és a v vonalát kezdtem el csókolni, a mackónadrágján át pedig már eléggé megéreztem a férfiasságát, úgyhogy itt az idő a kínzásnak. Elkezdtem lassan mozogni rajta és a nyakát csókolgattam, miközben a haját téptem egy kicsit.
- Baszki Ellie! - egy férfias morgás hagyta el a száját.
- Már most feladod? - nevettem fel, de túl figyelmetlen voltam, mert újra alulra kerültem. Ismét a nyakamhoz hajolt, de most csak levegőt fújt oda, ami csikizett, főleg, hogy arcszőrzete is volt, úgyhogy felnevettem kicsit.
- Gyönyörű vagy. - mondta halkan és újra megcsókolt és a csípőjét az enyémnek nyomta.
- Louis! - suttogtam, mert nem akartam, hogy bárki is felébredjen. Levette a pulcsiját rólam, majd a pólómat is.
- Tiéd lehet.  - mondta és a pulcsijára bökött én pedig csak néztem őt. Ismét a nyakamat vette célba, csak mos a másik oldalt, illetve a hasamon végigcsókolt egy vonalban.
- Louis, csikizel. - nevettem.
-Ellie? - hallottam meg Emma hangját, de jelenleg nem érdekel, csak csináljon már valamit. Épp húzta volna le a nadrágomat mikor Emma ránk világított. - Izé, ő.. Bocsi. Jézusom de ciki. - mondta de még mindig minket nézett.
- Emma! Menj már! - mondtam és kicsit felkeltem.
- Ti most szexelni fogtok? - kérdezte és még mindig ott állt.
- Nem!
- Igen! - szinte egyszerre mondtuk az ellenkezőjét. Én a nemet, Louis pedig az igent. Mérgesen néztem rá amiért hazudni próbált.
- Fogadtunk. És most, ha nem haragszol, meg kell nyernem. - a légzésem újra a normális lett és, ha Emma nem megy el innen akkor elölről kell kezdenünk az egészet.
- Bocsi, én csak Louisval akartam beszélni. - mondta és hátat fordított és Louis újra megpróbálta letolni a nadrágomat. - De.. - fordult vissza én pedig sóhajtva vertem a fejem a földbe. - Ti miért? Azt hittem utáljátok egymást.
- Emma kérlek, szétdurranok, ha te most nem mész el és olyanokat csinálok utána Ellievel, amit a szabály szerint tilos lenne. - pillantott rám. Ó, Emma kérlek maradj!
- Oké, de holnap elmondjátok? - kérdezte, de Louis elzavarta, a lány pedig elfutott.
- Szóval. - nézett újra rám. és levette a nadrágomat, végre. - Nyerjem meg most, vagy még játszunk egy kicsit? - kérdezte és a hasamat puszilgatta.
- Csak csinálj valamit. - sóhajtottam. Már egyáltalán nem érdekelt a fogadásunk, csak érezni akartam, hogy ilyenkor ő milyen is. A hasamról letért a combomra és egyre feljebb puszilgatta belülről. - Jézusom. - nyögtem halkan mikor megtalálta a nőiességemet és a haját téptem.
- Majd a nevemet nyögd, ha nyerek. - kibaszottul köcsög volt most, de csak szexibbé tette ebben a helyzetben. Mikor végzett ott lent, újra feljött hozzám. - Megakarod kóstolni magad? - nevetett. Itt az ideje összeszedni magad Ellie és nyerni. Nagy erőt vettem magamon és fordítottam a helyzetünkön, ismét ő került alulra. - Kis dög. - nevetett és kifésülte az ujjaival az arcomból a hajamat. sírni tudtam volna, a pillanat miatt, meg, hogy ő holnap után elmegy, végleg. Pár koncertjük lesz még Európában, de ide nem jön vissza és én sem megyek Londonba, ha nyerek, ha nem. Miközben a szemébe néztem, elkezdtem lehúzni róla a nadrágját, illetve a boxerét. A szívem majd kiugrott, hisz most érek hozzá úgy először, és mindegy, hogy hány pasival voltam ez előtt, és mennyivel csináltam ezt, Ő más. Ő Louis. Elbizonytalanodtam. Képtelen voltam bármit is tenni, nem tudnám megtenni ezt magammal se és vele se. Nem akarom, hogy Louisnak csak ennyit jelentsek. Nagyot sóhajtva dőltem a mellkasára. Az egész testem megremegett, mert szakadozva vettem a levegőt.
- Nyertél. - mondtam halkan és a sírás kerülgetett. Ő szorosan átölelt és belepuszilt a hajamba. Ellie Stinson egyszer az életbe vesztett, de ez felszabadító érzés volt.
- Mi a baj? - simogatta a hátamat.
- Csak, hagy maradjak így. Még egy kicsit. - kértem és belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Öltözzünk fel előtte. - mondta és felült, ezzel engem is felültetve. Míg ő könnyűszerrel kényeztetett engem, nekem nem ment, és e miatt borzasztóan éreztem magam. Nem akartam a szemébe se nézni. Lemásztam róla és felvettem a nadrágomat meg a pulcsiját. Ő is felhúzta magára a nadrágját és a pólóját és visszaült a földre majd maga mellé húzott. - Ha kétségeid vannak, akkor felejtsd el. Én soha nem akarok neked rosszat. - mondta és a jobb kezével az arcomat simogatta.
- Miért vagy ilyen cseszettül tökéletes? - néztem fel rá, de ő csak nevetett.
- Nem vagyok az. - rázta a fejét.
- Mégis eléred, hogy ne tudjalak utálni! - a hangom erősebb volt, mint az előbb. Kíváncsi vagyok, hogy ebből az éjszakából, hogyan fogunk felkelni.
- Utálni akarsz? - kérdezte.
- Mindennél jobban utálni akarlak. De még csak egy kicsit se megy. - néztem oldalra.
- Ez ilyen Ellie Stinson féle szerelmi vallomás? - nevetett.
- Nem, most őszinteségi rohamom van. - mosolyogtam.
Még sokáig csak beszélgettünk, de végül mind a ketten elaludtunk a pokrócon, egymáshoz bújva.

***

Reggel arra keltem, hogy valaki keres mellettem valamit. Kinyitottam a szemem és nem értettem, hogy hogyan kerültem vissza a sátramba. Csak álom volt az éjszaka? Nem, mert megérintettem a nyakamon a fájó pontot, tehát csak Louis hozhatott be ide.
- Jó reggelt. - köszöntött mosolyogva Niall.
- Neked is. Mit keresel? - kérdeztem.
- Hát, igazából, csak fel akartalak kelteni. - mosolygott rám.
- Ó értem. - mosolyogtam.
- Jól néz ki a szívás nyom. - kacsintott.
- Mi? - kaptam egyből a nyakamhoz. Észrevette, a fenébe.
- Dugtatok? -  nem parázott, egyből a lényegre tért.
- Nem. - hajtottam le a fejemet. - Mi csak.. Fogadtunk, hogy kinek lesz előbb orgazmusa, de semmi szex nem játszhatott. Végül én nem tudtam semmit tenni, míg ő kiszívta a nyakam meg mást is csinált. Utána csak beszélgettünk. - kémleltem a földet.
- Akkor.. A hajadat előre kéne raknod. - mosolygott és már próbálta is eltüntetni a foltot.
- Lehet szerelmes vagyok. - mondtam pár perc szünet után.
- Nahát, rájöttél? - nevetett fel.
- De még mindig ott van Eleanor és nem tudom leküzdeni bennem a dolgokat. Pedig én tényleg nagyon szeretném! - mondtam neki.
- Nem kell mindent egyszerre. - mosolygott rám.
- De, ha nem dobom el a hülyeségeimet, akkor soha nem lesz semmi. - sóhajtottam ő pedig csak engem nézett.  - És mi van Emmával?
- Hát, együtt aludtunk a kocsimba. - mosolygott és el is pirult.
- De cuki! - nevettem. - Hódítsd meg, mert te őt szereted és nem Demit. - mondtam.
- Ez a baj, hogy Demi iránt is érzek valamit. Valami többet, mint barátság. - hajtotta le a fejét.
- Óóó.. - mondtam halkan. A gyomrom szólalt fel legelőbb, miszerint ennem kéne.
- Menjünk enni. - mosolygott rám. Igaz még pizsamában voltam, de enni tökéletes. Mindketten felálltunk és elindultunk a hatalmas sátorból. Niall keze végig a derekamon pihent, de csak mert sikerült megbotlanom. Én pedig próbáltam a hajamat eligazgatni, hogy senki ne vegye észre a tegnapi kis afférunkat Louisval. Mikor kiléptünk a sátorból minden szempár ránk szegeződött. Baszki.