1.rész - Az igazi

*Emma Geller szemszöge*

-Mondtam már, hogy nekem van a legtöketlenebb bátyám - járkáltam fel-alá morogva.
-Em nyugodj már le - mondta Jack Bing vagyis az unokatestvérem.
-Hogy a fenében nyugodjak le, ha a bátyám fatökű? Komolyan mondom talált egy normális lányt a neten akivel ma találkozott volna erre nem megy el. Mi van, ha az a lány volt az igazi? - mondtam.
-Ha az igaziról beszélünk akkor a tiéd hol van? - kérdezte Erica Bing a másik unokatestvérem. Látszik, hogy ikrek kiborítanak.
-Az én igazimat elütötte egy busz - morogtam.
-Szóval szar volt a randi? - kuncogott Jack.
-Szar? Az még szép szó - forgattam meg a szemem mire az ikrek elkezdtek nevetni.
Kívülről, ha rájuk nézel meg nem mondod, hogy Ők ikrek, de ha jól ismered Őket akkor rájössz, hogy ezek ikrek. Csak egy év van köztem és az unokatestvéreim közt, de nagyon látszik az a egy év, de lehet ez Chandler bácsi miatt van Ő nevelte a gyerekeit.
Mire észbe kaptam Joey bácsi toppant be a kávézóban. Mostanában elég sűrűn jön le.
-Joey bácsi - ölelem meg.
-Em - mondta mosolyogva és visszaölelt. -Mizus kis csaj?
-Azonkívül, hogy Erica és Jack megint az őrületben kerget semmi - mondtam mosolyogva. -És veled mi van? Mostanában sűrűn jársz ide.
-Találkozom valakivel - mondta.
-Barátnőd van? Ugye nem egy éjszakás kalandos csaj? Joey bácsi öreg vagy már azokhoz kérlek állapodj meg - könyörögtem neki.
-Hé Joey sose öreg - szólt rám.
-Elnézést nem szóltam - húzom meg magam.
Leültem a kanapéra az ikrek mellé akik még mindig nevetek. Joey bácsi leült az egy személyes kanapéra és szemével figyelte az ajtót. Hú komoly lehet, ha ennyire várja.
-Befejeznétek? - néztem a vihogó ikrekre.
-Bocs csak jó idegesíteni - mosolygott Jack.
-Idősebb vagyok szóval tisztelhetnél - mondtam és hozzávágtam egy párnát.
-Járókeretet ne hozzak? - dobta vissza a párnát.
-Anyádnak beárullak - nyújtom ki rá a nyelvem.
-Hány évesek vagytok? Már régen voltunk 5 évesek - mondta Erica az örök bölcs, de viszont az örök gyerek.
-Megszólalt az aki 3 éves - mondta Jack húgának csak 5 perccel született előbb Jack, de mindig mondja, hogy Ő az idősebb.
-Jaj, de vicces vagy röhög a vakbelem.... ja ennyire nem - mondta Erica a bátyának.
Mielőtt visszaszólhatott volna Jack betoppant Ben a bátyám. Igaz, hogy csak a fél testvérem, de nem számít, mert a bátyám akit most megölök.
-Hol a fenében voltál? - ugrottam fel.
-Otthon talán - vágta rá.
-És a vakrandid? - kérdeztem.
-Ja nem mentettem el, mert nem érdekel és lekophatnál már a szerelmi életemről - mondta és megkerült, és leültünk az unokatestvéreink mellé.
-Ben! Nem kopok le róla, mert a testvéred vagyok és lehet, hogy az a lány lett volna az igazi - indultam meg felé.
-Nem akarom még az igazit keresni élvezni akarom a szingli életemet és megdugni jobbnál jobb lányokat kötöttség nélkül - mondta vigyorogva.
-Te nem vagy Ross fia - szólt bele Joey bácsi. -Te az én fiam vagy!
Joey bácsi és Ben összepacsizott egymással én meg csak megforgattam a szemem.
-Nem hiszem el Ben nem tanultál apáék kapcsolatából? - fordultam újra felé.
-Mit tanuljak belőle? Hogy házasodjak meg háromszor? Huha ez tényleg jó ötlet Em - mondta Ben szemrehányóan.
-Igen apa háromszor házasodott, de a harmadik volt az igazi. És apa sose volt ilyen Ő mindig várta az igazit és tett érte igaz, hogy az igazi mindig végig előtte volt, de akkor is apa küzdött és megnyerte anya szívét - mondtam.
-De, ha nem születsz meg akkor nem hiszem, hogy együtt lennének - mondta.
-Mi? - értetlenkedtem.
-A születésed köti Őket össze - világosított fel. Tudtam, hogy a születésem hozta Őket össze újból. -Viszont, ha nem lennél talán apa mással lenne ahogy anya is.
-Azt kötve hiszem - szólt bele Joey bácsi. -A szüleitek kapcsolat igen bonyolult. Ross szerette Rachelt, de félt elmondani neki, mert lúzer volt. Összejöttek. Szakítottak. És Rachel szeretett bele Rossba és minden elölről. Amikor apátok összeházasodott az utolsó nővel anyátok előtt az esküvőn anyátok nevét mondta. És nem hiszem, hogy véletlen.
-Joey bácsi ezeket mi is tudjuk szerinted min nőttünk fel? - kérdeztem mosolyogva.
-Jól van na csak segítettem nektek - mondta és az ajtó felé pillantott ahol egy szőke hajú lány állt háttal nekünk. -Mennem kell kölykök ne öljétek meg egymást!
-Mindent megteszek - mondtam mosolyogva.
-Ki Joey bácsi barátnője? - kérdezte Ben.
-Fogalmam sincs - mondtam.
-Én tudom - mondta Erica aki eddig csendben ült.
-Ki? És én miért nem tudom? - szólal meg Jack.
-Mert Joey bácsi rám bízta a titkát - mondta büszkén Erica,
-Ja pont jóra bízta aki igazi szóban forgó - nevetett Ben.
-Azt hiszed nem bírom megtartani a titkát? - förmedt rá Erica Benre.
-Nem hiszem, hanem tudom - mondta. -Erica pár perc múlva úgyis kibököd ismerünk már.
-Em? Jack? Tényleg ilyen vagyok? - fordult felém és bátyja felé mire mi bólintottunk. -Remek, de most már azért se mondom el!
-Ismerjük Joey barátnőjét? - kérdezte Ben a semmiből.
Erica a kezét a szájára tette és kifutott a kávézóból. Ben is utána futott, nevetve és kiabált Ericának mindenféle hülyeséget.
-Ki fogja szedni belőle - mondtam.
-Az biztos - mosolygott Jack.
-Nem értem Bent én is belekukkantottam, hogy megnézzem a csajt és pont hozzáillene - motyogtam magam elé.
-Ben csak élvezni akarja az életet hagyjad - legyintett Jack.
-És a legjobb unokatestvéremnek keríthetek egy csajt? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem, mert én is élvezni akarom az életet - mondta mosolyogva.
-Remélem, ha egyszer beköszönt hozzátok a szerelem kupán vág titeket - nevettem.
-És veled mi van kerítő kisasszony? Hol a te igazid? - kérdezte kuncogva.
-Mondtam, hogy az enyémet elütötte a buszt én nem hiszek az igaziban - mondtam. 
-De azért a bátyád fejében beleütőd az igazi szerelem értelmét. Logikus - kuncogott.
-Ő a bátyám azt akarom, hogy boldog legyen, ha már a húga szerencsétlen a szerelemhez - mondtam.
-Azért, mert párkapcsolatod nem jött össze nem vagy szerencsétlen csak a igazid nincs a közelben majd eljön - tette kezét a vállamra. 
Már válaszoltam volna, hogy ez hülyeség amikor megcsörrent a mobilomon a One Direction - Story Of My Life című száma. Mi van egy 18 éves lány nem hallgathatja a számaikat?
A képernyőre pillantott és apa képe vigyorgott a képemben.
-Mi van?
-Nem hiszem, hogy nem láttad, hogy én hívlak - mondta.
-Láttam és tudtam, hogy nem fog tetszeni ez így gondoltam miért ne piszkáljam fel az apám - mosolyogtam. Ilyen vagyok állandóan piszkálom a családom főleg a szüleim az örökös flegma beszéddel.
-Gondoltam - mondta és lehet nem látom, de tudom, hogy mosolyog. Ismerem már ezt a férfit! -Mikor jössz haza?
-Most - mondtam. -Bing család ott van?
-Mikor nincsenek? - nevetett.
-Akkor Jackkel mindjárt ott leszünk - mondtam mosolyogva és nem vártam meg a válaszát letettem.
Felálltam a kanapéról és Jackre pillantottam.
-Jössz?
-Ja - mondta és Ő is felállt.
Csendben sétáltunk egymás mellett haza felé néha-néha lökdösött mire én csak simán visszalöktem és mivel Jack igazi Bing, vagy egy kutya szarba lépett bele, vagy a pocsolyában. Balszerencsés Bing!

-Geller ház-
-Megjöttem! - kiáltottam amint beértem a házban mire a fenti szomszéd lekopogott. Én is üdvözlöm Miss Carter.
-Kaja a hűtőben - szólt anya.
-Ki ismeri már a kislányát? - ölelem át édesanyám hátulról.
-Nem az apád - nevetett anya.
-Anyád ezt úgy értette, hogy Ő én tökéletes ismerlek téged - szólt bele apu.
-Aha - mondta és elengedtem anyát aztán apa ölelő karjaiban kerültem.
Amikor apát is elengedtem a hűtőhöz mentem ahonnan egyből kivettem a tejet és a polcról levettem a kakaóm és elkészítettem az Emma Geller kakaót. Levédve! Amikor kész lettem a kakaóval elcsoszogtam a kanapéig ahol a bácsikám és a nénikém ült.
-Sziasztok - szürcsöltem bele a  kakaómban.
-Én is kérek kakaót - mondta Jack.
-Arra a konyha - mutattam a konyha felé.
-Ez aztán vendég szeretet - morogta az orra alatt és elindult a konyha felé.
-Amúgy nem tudod hol van Erica? - kérdezte Chandler bácsi.
-Ben kergette ki a kávézóból egészen nem tudom hova szóval fogalmam sincs hol lehet - válaszoltam.
-Megölöm a bátyád - mondta mosolyogva.
-Állj be a sorba - mosolyogtam vissza.
Jack, anyu és apu is bejött a nappaliban és elkezdtek a felnőttek nagyon beszélgetni amiben Jack is egyszer-egyszer beleszólt én meg csak nevettem rajtuk. Olyan viccesek már csak Phoebe néni és Joey bácsi hiányzik a buliból akkor már sírnék is a nevetéstől. Tényleg Ők hol vannak? Joey bácsi egy szőke bombázóval, de Phoebe néni meg fogalmam sincs kivel van és hol van.
Monica néni telefonja megcsörrent és akkor álltak fel, hogy haza mennek. Vagyis a szomszédban. Előttünk lévő lakásban laknak szóval messze nem mennek.
-Jó éjt - mondta Monica néni és Chandler bácsi mivel Jack már átrohant a húgához.
-Jó éjt - mondta anya. -Akkor Monica holnap?
-Felőlem oké - mosolygott nagynéném anyára.
-Akkor holnap - mondta anya és apa kinyitotta az ajtót.
Az ajtóban a bátyám falt éppen egy lányt. Amikor meglátott minket elhúzódtak és megfogta a lány csuklóját és behúzta a házban vagyis gondolom a szobájában. És Ő az én bátyám aki az igazit kereste, de már inkább át tért az ágy melegítő csajokra. Remek.
Csapott-papot otthagyva utána eredtem igaz, hogy amikor beléptem a szobájában eltakartam a szemem, de akkor is kiosztom.
-Mától ez lesz? Mindennap új csajt hozol fel? Miért Ben? Miért? A bátyám vagy akire fel kéne néznem és fel is néztem rád, de ez amit csinálsz gusztustalan - förmedtem a bátyámra csukott szemmel.
-Miért csinálom? Mert szarok a szerelemre a szerelem szar és ez boldoggá tesz szóval ki is mehetsz a szobámból dolgom van - morogta.
Megfordultam és kirohantam a szobámból át az én szobámban. Pedig mennyire vártam ezt a napot, hogy Ben megtalálja az igazit és tudom az a lány lett volna az. Erre kifordult magából egy bunkó ős paraszt lett.


*Ellie Stinson*


- Héé! - kocogtattam meg a vállát egy vörös hajú lánynak. - Ismered Lukeot? - nyújtottam meg az i betűt és már ott is hagytam őket. Imádom ezt csinálni.
- Ellie, te egy ördög vagy, apád is ezt csinálta az apámmal mindig. - nevetett Penny.
- Az lehet, de én csak segítek neki, ja és amint látod lett is eredménye náluk. - tettem fel védekezésképpen a kezemet magam elé.
- De úgy látom, hogy nem ő az igazi. - vágott szomorú fejet Marvin mivel Luke már le is ült mellé.
- Hé nyugi.. A McLaren's elég nagy mára. - nevetett Penny. Imádom őket, remek barátok és ugyanolyan idióták mint én.
- Na, gyerekek mi folyik itt? - lépett hozzánk Tracy néni.
- Nekem keresik az igazit. - sóhajtotta az áldozat.
- Ellie most legyél az én szárnysegédem. - hajolt közelebb Marvin és már fel is állt. A bár közepére álltunk és elkezdtem a jelenetet amit még ő sem ismer, ez vicces lesz.
- Hogy tehetted ezt velem? És miért így kellett megtudnom?? Egy seggfej vagy Marvin!! - kiabáltam és a mellettem lévő asztalon lévő poharat megfogtam.
- El, mit csinálsz? - súgta ijedten nekem.
- Bízz bennem. - mondtam és már le is öntöttem a pohár tartalmával majd elviharoztam a mosdó felé, csak hogy tudjak leskelődni. Marvin leült a pulthoz és egy csaj hamar be is kapta a horgot. Visszasettenkedtem a többiekhez az asztalhoz.
- Te rosszabb vagy mint Barney!! - mondta Lily hitetlenkedve, de nagyon vicces volt.
- Hát anya.. vicces ugyan azokat a trükköket nekünk is megcsinálnunk amiket ti csináltatok. - mosolygott Penny.
- Jó, igen viccesek, de ez durva volt, hogy így leöntötted. - mondta hitetlenkedve Tracy néni és Marvin vissza is ért és felmutatta a csaj telefonszámát mosolyogva.
- De ezt visszakapod. - mondta durcizva és egy csapat pasi lépet be a bárba. - Gyere velem. - ragadta meg a karomat és feléjük húzott.
- Ne, Marvin, kérlek ne!! - siránkoztam neki, de hajthatatlan volt.
- Hé srácok, ismeritek Elliet? - kérdezte Marvin és már ott is hagyott.
- Izé... Ellie vagyok. - nevettem kínomban.
- Micsoda szépség. - mért végig az egyik vadállat.
- Mit szólnál, ha feljönnél hozzám a srácokkal? - kacsintott a másik én pedig alig hittem a füleimnek. Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon.
- Srácok, el ne higgyétek, hogy ilyen szerkóval felszedhettek bárkit is. - nevetett mögöttem a nyugtató férfias hang.  A fiúk legyintettek egyet és elmentek.
- Köszi apa. - sóhajtottam és megöleltem őt.
- Senki nem nyúlhat hozzá az én lányomhoz!! - jelentette ki és visszamentünk a többiekhez.
- Ezt még visszakapod Marvin!! - jelentettem ki.
- Azért figyeled, hogy én vagyok a rossz fiú miközben te öntöttél le.. - sértődött be.
- De most van egy telefonszámod!! - tártam szét a kezeimet és huncutul mosolyogtam.
- Borzasztóak vagytok.. - mondta Tracy néni.
- Egyet értek! - helyeselt apa és ekkor jött egy üzenete.
- Anya írt? - kérdeztem apától.
- Nem. Marshall bácsi. - mondta apa és Marvinnal vártuk, hogy elmondja végre mit írt, de ő csak elrakta  a telefonját és minket nézett mosolyogva.
- És el is mondod, hogy mit írt? - kérdeztem tőle.
- Jaa, persze. - mosolygott tovább.
- Barney bácsi.. - sóhajtott Marvin.
- Jajj, ne már.. kell ez a kis hangulatfokozás. Egyébként ma nálunk vacsoráznak Marvinék, szóval irány haza gyerekek! - mondta és el is indult miután Tracy néninek adott egy puszit. Mi is elköszöntünk a többiektől és követtük apámat. Hagy ne mondjam, hogy az út egész végig arról szólt, hogy Marvinnal veszekedtünk, de végül már a hátán utaztam. Nem tudunk egymásra haragudni és az olyan jó volt. Mikor beértünk a házba a hű lovam egyből ledobott a kanapéra és direkt rám ült, persze nem úgy hogy összenyomjon.
- Mielőtt elmegyek Robinért beszélnem kell veletek.. - ült le elénk apa én pedig nevetve letoltam magamról barátomat. Mire végre letudtunk ülni normálisan apa már az arcát kaparta. - Szóval.. Ti most?? - kérdezte apa és köztünk pásztáztatta a szemeit. Marvinnal egymásra néztünk és elkezdtünk hangosan nevetni. - Tehát nem. Ez remek, mert Ellie még túl fiatal vagy! - állt fel a  helyéről apa.
- Siess anyával! - nevettem még mindig.
- Ja, és az én szüleim meg a testvérem mikor jönnek? - kérdezte Marvin kicsit komolyabban.
- Szerintem nem sokára. Na majd jövök. - dobott egy puszit nekem és el is ment.
- Milyen beteg elme, hogy azt hiszi, hogy mi kavarunk. - mondta mosolyogva Marvinnak.
- Tudod most mit csinálnék, ha kavarnánk? - kérdezte teljesen komolyan.
- Mit? - haraptam a  számba. Ledöntött a kanapéra és maga alá gyűrt.
- Mondjuk ezt. - suttogta a fülembe és elkezdte a nyakamat puszilgatni közben simogatta az oldalamat és a combomat. - Aztán megcsókolnálak, de nagyon és utána megbánnám amiért nem nagyobb nadrágot vettem fel reggel. - mosolyodott el a végére.
- Én pedig megszabadítanálak ettől a bajtól. - mondtam halkan de közben mosolyogtam. A szívem elkezdett egyre gyorsabban verni ahogy közeledett felém. Mit csinálunk mi? Hiszen barátok vagyunk.. Hirtelen kinyílt az ajtó és Marshall bácsi lépett be rajta. Marvin egyből leugrott rólam.
- Ti meg... - nem tudott megszólalni sem.
- Ez nem az aminek látszik apa.. - mondta Marvin védekezés képen.
- Ez a legszarabb duma ha valamit meg akarsz magyarázni. - sóhajtottam.
- Akkor? - kérdezte és becsukta az ajtót.
- Hát, ma megkérdezte Barney bácsi, hogy mi most kavarunk e, mert azt hitte, de nem és én csak megmutattam neki, hogy mit csináltam volna most, ha kavarnánk. - mondta Marvin és elpirult.
- Ez nagyon idiótának hangzik. - mondtam és megvakartam a homlokomat.
- Hát eléggé. Szóval akkor nem kavartok? - kérdezte Marshall bácsi.
- Nem. - feleltem és most a padló sokkal érdekesebbnek nézett ki.
- Kérlek ne mondd el senkinek, még anyának se. - kérte Marvin.
- Te is tudod, hogy mindent megbeszélnek egymással. - mondtam Marvinnak a kegyetlen igazságot Lily néni pedig nem tud titkot tartani, csak életbevágó dolgokat.
- Nem, ez most nagyon komoly. - mondta Marshall bácsi. Végül ebből nem lett semmi mivel Lily néni és Daisy megérkeztek. Megöleltem legjobb barátnőmet és rájöttem, hogy vele szemben sem lenne fer, hogy ha én kavarnék a bátyjával. Ebben a pillanatban hozta meg apa anyát is a munkából és őt is jól megölelgettem. Nagyon szeretem a szüleimet!!!
Amíg mindenki más elvolt foglalva a dolgával félrehívtam Marvint.
- Szerintem el kéne mondanunk anyukádnak.. Ő mindig olyan jó tanácsokat szokott adni.. - mondtam neki.
- Nem tudom El...  - gondolkozott el.
- Marvin, ez ami volt ez nem volt igazi, miért parázol? - kérdeztem tőle és már hívtam is Lily nénit.
- Na mi újság? - kérdezte a tipikus mosolyával. Szétnéztem, hogy senki se figyel csak Marshall bácsi nézett ránk egyszer-egyszer, de az belefér.
- Anya segítened kéne.. - vakarta meg tarkóját Marvin.
- Mi az? - kérdezte mosolyogva.
- Történt egy kis félreértés.. - mondtam kínosan, de Lily néni arcáról semmit nem lehetett levenni..
- A bárban játszottuk az "Ismered Tedet?" játékot csak Ellie kicsit eltúlozta szokásos Stinson módra és veszekedtünk meg minden aztán hazafelé felvettem a hátamra meg már meg se szólaltunk és ha igen akkor kedvesen és mikor felértünk Barney bácsi megkérdezte, hogy mi kavarunk e és mi persze nevettünk és nemet mondtunk. - fejezte be a mondandóját Marvin, mert a kis szemét rám hagyja a nehezét.
- Ez eddig stimmel. - mondta Lily néni.
- És miután apu elment anyáért, hát... Marvin megmutatta, hogy mit csinált volna velem akkor ha kavarnánk, de még csak egy csók sem csattant el mert bejött Marshall bácsi.. - mondtam kínosan.
- És akkor mi történt? - kérdezte.
- Hát magam alá gyűrtem, a nyakát csókolgattam, simogattam a combját meg az oldalát meg súgtam neki valamit aztán ő is nekem valamit és majdnem megcsókoltam, de akkor jött apa. - mondta Marvin közben a kezével hadonászott.
- De ha ez megtörtént akkor biztos van valami..- mondta Lily néni.
- De nincs, ez csak poén.. - mondtam.
- Még is nagy ügynek veszitek... Ha nem így gondoljátok akkor oké, legyetek tovább barátok, de ne történjen meg többé ilyen.. És ha így gondoljátok, hogy nagy ügy akkor pedig le kell ülnötök megbeszélni. És ígérem Ellie nem mondom el a szüleidnek. - mosolygott Lily néni és megsimogatta a karomat. Hálásan néztem rá és sóhajtva leültem Daisy mellé.
- Nem sokára kész a kaja. - mondta be anya, mint egy hangosbemondóba és rá néztem miközben apu mögé állt, a kezét anyu derekára tette és megpuszilta... Ők annyira tökéletesek együtt és szeretik egymást és ezt annyira örülök, hogy láthatom.
Miközben végeztem a szüleim utáni leselkedéssel Daisy végre lerakta a telefonját.
- Na mi volt a vakrandin? - kérdeztem barátnőmtől.
- Utolsó pillanatban lemondta.. mekkora egy bunkó már? - kérdezte felháborodottan.
- Daisy, ez csak egy pasi. Gyönyörű vagy, fél New York a tiéd lehetne, ne ragadj le egynél. - tettem a kezemet a combjára.
- És ha ő lett volna az igazi? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem létezik olyan, hogy igazi Daisy. - mondtam a szemébe.
- Már miért ne létezne? - csatlakozott Marvin a beszélgetésbe.
- Azért mert mikor van valakid akkor azt mondod rá, hogy Ő az igazi akivel letudnád élni az életedet..stb. De mikor vége lesz a kapcsolatnak akkor romba dől ez az állítás és megfogadod, hogy soha többé nem kell senki, de jön a következő és ugyan ez megy végig... Nincs igazi, csak te hiszed azt. - magyaráztam.
- És a szüleid? Vagy az én szüleim? Vagy Ted bácsi története? - kérdezte Daisy.
- Ők nem azt mondják, hogy "Igen, vele le tudnám élni az életemet." hanem, hogy "Nélküle nem tudnám leélni az életemet!". - magyaráztam újra.
- Egy fontos dolog gyerekek. Az "igazi" nem 18-20 évesen fog eljönni, lehet már találkoztatok, lehet már együtt voltatok csak éppen rossz időben és rossz helyen. De ha együtt kell lennetek akkor együtt is lesztek valamikor! - mondta anya mögénk lépve.