Íme a 3. rész! Reméljük tetszik, ha igen akkor jelezd nekünk kommentben! :)) xx
*Ben Geller
Viszont nem tudom kiverni a fejemből azt a szőke hajú lányt akivel akkor találkoztam amikor bejöttem. Találkozni akarok még vele! Ha már a vörös hajú kislányra nem mászhatok rá akkor a szőkére miért ne azt nem tiltotta meg.
-Hello haver - ült le a kanapéra Jack. -Na mi van?
-Tesó vészhelyzet - kezdtem mire érdeklődve nézett. -A húgom..
-Tudom bunkó veled - vág a szavamban. -És kiakarod engesztelni.
-Gondolat olvasó vagy - lepődtem meg és vállba veregettem unokaöcsém.
-Nem, csak Bing - nevetett.
Hirtelen a húgom haladt el mögöttünk.
-Ez a hely nem alkalmas a társalgásra - suttogtam.
-Van egy bár a közelben menjünk oda - mondta.
-Menjünk - egyeztem bele.
Fájó szívvel mentünk ki a kedvenc helyünkről és sétáltunk el bárba ami nem a mi világunk. Biztos, hogy csomó motor öreg ember jár oda.
Amint oda értünk megálltam előtte.
-McLaren's bár? Még a neve is hülye - morogtam.
-Gyere már tudom, hogy szar, de itt nincsenek kis húgok - mondta.
-Hanem dögös csajok megyek - vigyorogtam és futottam már is be.
Amint beértünk a bárban leültünk az egyik bokszban ami közel volt a pulthoz és vártuk, hogy jöjjön az egyik pincér. Amíg nem jött elkezdtünk gondolkozni.
-Vidámpark? A kishúgok imádnak ott lenni - kezdte Jack.
-Ja, ha 5 éves a húgod - forgattam meg a szemem.
-Miért hány éves? - kérdezte.
-Tizennyolc - morogtam.
-Ja akkor kihúzva a gyerekes tevékenységek - pötyögte a telefonban.
-Mi maradt? - hajoltam előre.
-Koncert - mondta.
-Milyen koncert? - kérdezte.
-Hát Erica szereti a One Diretciont - vonta meg a vállát Jack.
-Emma is - vágtam rá.
-Szerezzünk jegyet a New yorki koncertre - mondta és elkezdet pötyögni a telefonján aztán felszólalt. -Minden jegy elkelt!
-Ne már kell egy One Direction koncert jegy - kiáltottam fel.
Leraktam a fejem az asztalra és vártam, hogy valaki hozzám vágjon koncert jegyeket, de helyette nyakon öntöttek hideg vízzel.
-Mi franc? - pattantam fel és előttem a szőke hajú lány állt. -Te?
-Én - morogta. -Húzz a helyünkről, vagy még egyet kapsz!
-Nincs rá írva a nevetek - mondtam.
-A szüleink helye ez a hely és amióta az eszemet tudom itt ülök szóval sicc - lökött arrébb és leült mellém.
-Na látod elférünk itt mi is - mosolyogtam rá.
-Rajtam kívül még van négy barátom akik helyet akarnak foglalni és a szüleink is jönnek - morogta.
-Nyugi nem maradunk sokáig ugye Jack? - néztem felé.
-Nem ám ez nem a mi világunk - nevetett Jack.
-Ha Ő Jack akkor te meg Jack ősparaszt haverja vagy ugye? - nézett rám a szőke hajú lány.
-Ben vagyok az unokatestvére - mosolyogtam rá. -És te szépség?
-Ellie - habozott, de kibökte.
-Örvendek Ellie - fogtam meg a kezét és kezet csókoltam neki.
-Ne játszd meg magad nem áll jól - nevetett. -Amúgy Ők itt a barátaim Daisy, Marvin, Penny és Luke.
-Hello - köszöntünk nekik is Jackkel és Ők is leültek.
-Szóval mit kerestek a mi asztalunknál? - kérdezte a Marvin pasas.
-Nyugodj meg nem téged - mosolyogtam rá gúnyosan.
-Ben ne légy bunkó! - mordult rám Jack. -Igazából a húga a kávézóban dolgozik így nem beszélhetünk ott, mert megtudja mivel kiszeretné engesztelni.
-Milyen kávézó? - kérdezte a vörös hajú kislány.
-Central Perk - mondtam.
-A te húgod az a szőke hajú kislány? - kerekedett ki Marvin szeme.
-Aha és megsúgom a húgom egész végig téged stírölt valamit akar - kuncogtam mire Marvin lenézett az asztalra és elmosolyodott. -Ha megbántod véged!
-Úgy véded, mint Marvin Daisyt - kuncogott a barna hajú lány azt hiszem Penny.
-Jobban - nevetett Jack.
-Fogd be - mordultam rá.
-Mivel bántottad meg a húgod? - kérdezte Dasiy kíváncsian.
-Nem tetszik neki ahogy viselkedem - vontam meg a vállam mire érdeklődve kezdtek engem figyelni. Várták a folytatást kivéve Jack aki az egész társaságot kinevette. -Ti mindig ilyen idegesítően néztek? Jól van na! Igazából én mindig is az igazit kerestem szó szerint álmodoztam róla, de mostanra megváltozott minden. Nem keresem az igazit csak kiélvezem a szinglisségem.
-És mindennap más nővel bújik ágyba - tette hozzá Jack.
-Szóval mindenre rámozdulsz ami mozog? - kérdezte Luke.
-Mondhatni - mondom nevetve.
-Gerinctelen őstuskó vagy, de... - kezdte el Ellie.
-De igazad van - fejezte be a mondatot Marvin.
-Valamennyire - teszi hozzá Daisy.
-Köszönöm - tártam szét a karom.
-Mivel szeretnéd kiengesztelni? - kérdezte Marvin.
-One Direction koncertre szeretném elvinni, de mindegy jegy elkelt - mondtam és a fejem ismét letettem az asztalra.
A többiek semmit sem szóltak vissza, de tudtam, hogy engem néznek. Aztán csak annyira észleltem fel amikor Penny, Luke és Marvin elköszöntök. Jack meg a sarokban lévő asztalnál flörtölt egy lánnyal. Magamra maradtam a szöszivel és a vörössel. Bennek ez tetszik!
Felemeltem a fejem és rájuk vigyorogtam.
-Mi van? - kérdezte Ellie.
-Hárman maradtunk - mondtam még mindig vigyorogva. -Kihozhatnák belőle valami jót.
-Még akkor se, ha fertőtlenítővel kened be a tested - vágta rá Daisy mire én csúnyán ránéztem.
-Na és veled mi van szöszi? - fordultam felé.
Láttam az arcán, hogy gondolkozik valamin nagyon aztán hirtelen elmosolyodott.Valamit tervezz.
-Miért ne - mosolygott.
-Ellie - figyelmeztette a vöröske.
-Jaj Daisy ne légy ünneprontó hadd kapja meg amit akar - mosolygott Ellie.
-Igaza van - értettem vele egyet vigyorogva.
-Én ebből nem kérek - mondta és felállt aztán elviharzott.
-Na mi legyen? Nálad, vagy nálam? - kérdeztem izgatottan.
-Este gyere le ide elintézem addigra senki ne legyen itt és csak ketten lehetünk, de pucéran gyere attól jobban felizgulok - fordult teljesem felém és a kezével az arcomat simogatta.
-O-o-o-okés - dadogtam.
-Este szépfiú - mosolygott és már el is ment.
Csak ültem ott és ezen az angyalon gondolkoztam. Elcsábított, de rendesen.
Felálltam az asztaltól és kiabáltam unokatestvéremnek aki már smárolt egy lánnyal. Felállt, de láttam, hogy megkapta a csaj telefon számát és boldogan jött. Jack megígérte, hogy keress valahol koncert jegyeket, de nem ígér semmit bár engem nem izgatott jobban izgatott az este. Amikor visszaértünk a törzshelyünkre már ott volt Erica is aki Emmával beszélgetett, de amint beértünk be fejezték és kerestünk egy új közös témát ami persze Ben szerelmi élete volt. Persze a húgom találta ki.
Így nem maradtam sokáig inkább hazamentem és készültem az estére.
*Este*
Felvettem apa hosszú szövet kabátját és egyből taxiban ültem. Ő mondta, hogy menjek pucéran hát akkor ne foglalkozunk a ruhával. Különben is a ma estéhez a ruha csak felesleg. Amint odaértem kifizettem a taxi sofőrt és kiszálltam az autóból. A bár most fura módon tök sötét volt bár lehet így akar újabban elcsábítani. Okos.
-Szépség - léptem be a bárban.
-Vedd le a kabátod szépfiú - hallom meg a sötétben az édes hangját.
Tettem a kérését és levettem magamról a kabátot és ledobtam a földre.
-Kész - mondtam vágyakozóan.
Megragadta a karom és húzott maga után.
-Érzed a pultot? Feküdj fel és kényeztetni foglak - suttogta egyenesen a fülemben és tettem amit kér.
Kitapogattam a pultot és felugrottam rá aztán hátradőltem. Kényelmesen elhelyezkedtem és vártam mikor ugrik rám amikor felgyulladtak a fények és hangos nevetés tört ki a bárban. Vendégek ezrei és a pultos meg furán nézett rám a pult mögül.
-Szólnom kellet volna, hogy ez a bár este is nyitva van? - nevetett Ellie aki fel volt öltözve.
Felvettem a földről a kabátot és újra felvettem.
-Te átvertél - mordultam rá.
-Nem, én manipuláltalak - mosolygott rám aztán megsimogatta az arcom. -Szépfiú.
-Ne érj hozzám te.... fhúúú... te... - ragadtam meg a karját.
-Én mi? - kérdezte még mindig vigyorogva.
Hirtelen beugrott valami, hogy mivel vághatnék vissza. Elengedtem a karját és letérdeltem elé.
-Hozzám jönnél?
-Mi van? - kerekedett ki a szeme.
-Te vagy az a lány akit hozzám teremtettek soha többé nem hagylak elmenni - öleltem meg.
-De nem én rossz vagyok, aki átvert - habogta.
-Bemutatlak a szüleimnek - mosolyogtam rá.
-Hülye vagy - nézett még mindig ijedten. -Apa segíts, rám nőtt egy púp!
Az apja egyből mellette termett és a kezét a vállamra tette.
-Uram ne bántson, de a lányáért képes lennék megváltozni Ő a leghumorosabb lány és a legszebb - kezdtem a dicséreteim.
-Na viszlát - mondta Ellie apja és elkezdett kifelé lökdösni.
-Majd hívlak - kacsintottam Elliere. -A mi szerelmünk olyan lesz, mint Rómeo és Júliaé!
-Nem hinném - lökött ki Ellie apja.
Kölcsön kenyér visszajár én leszek ennek a lánynak a legrosszabb rémálma! Megszégyenített mindenki előtt hát ezt visszakapja egy életre.
*Ellie Stinson*
- Ellie, ki volt ez? Nem vagyok büszke rád. - rázta meg a fejét apa.
- Ez csak egy idióta kanos állat és most megleckéztettem. De köszönöm, hogy segítettél. - öleltem meg.
- Amúgy se hagynám, hogy a lányomra rászálljon egy ilyen fajta. - forgatta meg a szemét.
- De te is ilyen voltál. - mondtam halkan és meg se hallotta, szerencsére. Nem akartam veszekedést ma estére. Leültünk a többiek mellé akik még mindig szakadtak a nevetéstől.
- Oké, le se tagadhatnád, hogy Scherbatsky vér is folyik az ereidben. Anyád is imádott hülyét csinálni a pasikból, bár nem ennyire. - nevetett Ted bácsi.
- Ma délután egy ideig nagyon megijesztettél El.. De ezt látva, hogy ez volt a terved, hát... Nem csalódtam benned. - mosolygott Daisy mire egy nagy mosoly ült ki az arcomra.
- Hé, lányok! - jött ide a pultos lány Alexa. Letette a rendeléseket és utána felénk fordult. - Holnap nem tudok délután és este itt lenni, így megtenné valamelyikőtök vagy mindannyian, hogy beálltok pultozni? - kérdezte szerényen.
- Ez az!! Mindig ez volt az álmom, hogy a kedvenc báromba pultozzak! - csillant fel a szemem.
- Én még meglátom. - mosolygott Daisy, Penny egyetértően bólogatott mire megforgattam a szemeimet. Soha nem csinálnak semmi izgalmasat és érdekeset, főleg Daisy, még én sem tudom felpörgetni semmivel.. Borzasztó. Luke adott Marvinnak egy tízest.
- Hé!! Azt mire fel? - bökött Marshall bácsi a pénzre.
- Fogadtunk. - mondta Luke. Mindenki kérdőn nézett rájuk.
- Annyi, hogy körülbelül egy éve volt az a fogadásunk, miszerint Ellie az elkövetkezendő 2 évben egyszer tuti fog pultozni itt. És én nyertem. - mosolygott Marvin mint egy idióta, de még így is eléggé vonzó volt.
- Nem volt szép az én kislányomra fogadni, de ez megér egy ötöst! - tartotta apu feléjük a kezét. Ez is csak az én apám lehet. Hirtelen megszólalt a kedvenc lassú számom George Bensontól a Nothing's gonna change my love for you.
- Úúúúú. Valaki táncoljon velem!!! - csillantak fel a szemeim ma már másodjára. Anyáék is felálltak táncolni, sőt Lily néniék meg Ted bácsiék is.
- Nem értelek El.. Szerinted nincs igazi, de ilyen számokat hallgatsz. - mondta Daisy, Penny meg egyetértően bólogatott.
- Én meg téged nem értelek. Hiszel a nagy szerelemben és az igaziba, de nem hallgatsz ilyeneket. - öltöttem ki rá a nyelvemet és Marvin felajánlotta, hogy táncol velem. Megfogtam a kezét és egy kis bizsergést éreztem a hasamban, de ez erősödött ahogy közelebb húzott magához.
- Olyan érdekes személyiség vagy.. De közben gyönyörű és a legtüneményesebb lány akit valaha is ismertem. Akárki lesz az a szerencsés aki miatt elveszted a fejedet, az egy átkozottul bldog ember lesz. - mosolygott Marvin. Ezt most miért mondja?
- Soha senki nem fogja elvenni az eszemet Marvin. - mondtam mosolyogva. Ó Ellie, ha te azt tudnád..
- Fogadok veled. - mosolygott rám olyan édesen.
- Nem fogok fogadni veled. - mosolyogtam én is.
- Csak nem félsz Stinson? - nevetett fel.
- Nem, csak nem akarom a vesztedet. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Leharapom. - fenyegetőzött.
- Képesek voltatok a szemembe hazudni? - kérdezte azon a kisfiús hangján.
- Én nem.. - próbáltam magyarázatot találni erre.
- Nem, Ellie.. Nincs semmi baj!! Legalább a kölyöknek van ízlése!! - veregette meg Marvin hátát apa. Mi a frász folyik itt??
Anya vette a lapot így megfogva a karomat arrébb húzott a társaságtól.
- Na?? Mi van köztetek? - bökött a fejével Marvinra.
- Én nem érzek iránta semmit. Ugyan anya... Ez csak egy csók.. - forgattam meg a szemeimet.
- Ezt tőlem örökölted, hogy nem tudod mit akarsz, apádtól meg azt, hogy nem tudod irányítani az érzéseidet, de a lányom vagy! Végig néztem az egész táncotokat és nincs azzal gond, ha te érzel valamit Marvin iránt. - magyarázta anya.
- Én sem tudom mit érzek, de nem ő az igazi. - sóhajtottam. Eléggé nagy félreértés lett ez az egész. Ránéztem Daisyre aki eléggé jól fogadta a látottakat és remélem lemond a "Marvin és a szőke lány tökéletesek lennének együtt" ötletéről.. Leültem mellé, de csak rám se nézett én pedig nem olyan lány vagyok aki majd megvárja, hogy lenyugodjon a barátnője. Sajnos.
- Daisy mi a franc bajod van? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Tegnap megkérdeztem, hogy bejön e bátyám. Te pedig azt mondtad, hogy csak barátok vagytok. Akkor ez most mi? - kérdezte idegesen.
- Húgi...
- Marvin maradj csöndbe! Daisy.. Soha nem jönnék össze Marvinnal mert tudom, hogy neked az nem lenne jó és te minden srácnál többet érsz nekem! De duzzogj csak, nem érdekel, majd rájössz, hogy a semmin duzzogsz.. - ittam bele a kólámba.
- Jó ne haragudj. Csak tudom, hogy ti ketten nem bírnátok ki egymást.. - sóhajtott barátnőm és teljesen igaza volt.
- Lányok, ne veszekedjetek már.. - sóhajtott fel Tracy néni.
- Anyu, ma nálunk aludhat Ellie? - kérdezte Daisy mosolyogva.
- Persze. - mondta Lily néni és úgy döntöttünk, hogy ideje indulni.
****
- Tényleg ne haragudj rám, hogy így kiakadtam.. - nézett rám Daisy a takaró alól.
- Nem haragszom. És én is bocsi. - nevettem rá.
- Na hogy vannak az én hercegnőim? Megbeszéltétek? - jött be Marvin és beugrott az ágyba. Kis híján összenyomott minket.
- Nehéz vagy te idióta. - úgy látszik Daisyt sikeresen összenyomta. Elkezdtem lefele lökni Marvint, hogy segítsek barátnőmön, de nagyon nehéz volt és végül a földön kötöttem ki és most rám esett ez a barom.
- Szállj le rólam. - kapálóztam össze-vissza és már alig kaptam levegőt mire Daisy is rám ugrott. Remek. Most tettethetném, hogy elájulok vagy kikészítem Marvint és a második máris jobban tetszett. A körmeimmel elkezdtem a nyakát és a haját buzerálni és perceken belül megéreztem lent a "kis" Marvint. Hirtelen leugrott rólam így barátnőm is a földön kötött ki, viszont nem tudtam kiverni a fejemből azt a fejet amikor felettem volt, túl jól nézett ki. Daisyvel befeküdtünk az ágyba, de egyáltalán nem tudtam elaludni és Marvinhoz akartam menni. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindenkinek elmondanánk mindent. Oldalra fordultam és észrevettem, hogy barátnőm már be is aludt. Ez az én szerencsém. Még vártam egy tíz percet mikor a nappaliba is lekapcsolták a lámpákat, óvatosan kiszálltam az ágyból és elhagytam a szobát. Halkan sétáltam át Marvin szobájába ahová kopogás nélkül benyitottam. Nem tudom, hogy aludt e már, de én rávetődtem.
- Ellie! Baszki. - nyitotta ki a szemeit.
- Ne haragudj rám. - adtam neki egy puszit. Lovagló ülésben ültem a derekán ő pedig a derekamat simogatta.
- Ezt nem kéne.. - rakott le maga mellé és az oldalára fordult. - Itt aludhatsz, mint barát.- mondta ki halkan és becsukta a szemeit. Mikor változott meg a véleménye kettőnkről?
- Miért? - nagyon vékony volt a hangom.
- Mert nem akarok olyan lenni aki érzelem nélkül megdugja még a barátait is. - mondta és a kezét az arcára rakta.
- Szóval? Amiket mondtál hazugság volt? - kérdeztem.
- Nem, dehogy is Ellie félreérted. Nem akarom, hogy más legyen a kapcsolatunk ez után. - magyarázta.
- Nem lenne más. - tiltakoztam egyből. - Gyerünk már! Ne legyél olyan mint a húgod, aki nem mer hülyeséget csinálni! Kellenek azok a dolgok amiket megbánhatunk, mert akkor unalmas lenne minden. - simítottam meg az arcát.
- Ellie.. Apád megölne engem, aztán anyukád, a húgom, a szüleim és mindenki más is. Nem tehetjük meg. - adott egy puszit a homlokomra.
- Na ide figyelj Eriksen! - ültem fel újra a csípőjére. - Túl hosszú ideje várok rád és nem akarom, hogy ez a semmi miatt legyen! Ha olyan gerinctelen állat lennél akkor már rég annak a Ben gyerek ágyában feküdnék, de én téged akarlak!! - akadtam ki teljesen.
- Baszki Ellie!!! Ne legyél olyan, mint amilyen az apád volt! - lett mérges ő is.
- Nem vagyok olyan! Én csak kiakarok törni mögüle.. Nem volt egy barátom sem hivatalosan miatta, nem enged nekem semmit, úgy félt mintha halálos betegséget kapnék el bárkitől. Elegem van ebből. - suttogtam, de kiabálni tudnék.
- Nem ez a megoldás. Örülj neki, hogy szeret és félt téged! Barney bácsinál nem is kívánhatnál jobbat, nem beszélve Robin néniről! - elegem lett belőle így megcsókoltam és a csípőmet elkezdtem mozgatni. - Ellie. - mormolta a számba, de tudtam, hogy élvezi. - Ellie! - tolt el magától.
- Azt ne mondd, hogy te nem akarod... - álltam a tekintetét, amely mély lyukat vájt bennem.
- Nem akarlak kihasználni.. El, ahhoz én túlságosan szeretlek. - simogatta meg a karomat. Nem szerethet, de lehet csak barátilag értette. Igen barátilag.
- Mindegy.. - szálltam le róla, ezzel feladtam mindent ami több lehetne köztünk barátságnál. Lehet önző voltam, de nem érdekel. Az vagyok.
- Figyelj.. Eddig olyan jó volt ahogy voltunk, ne rontsuk el egyből. - puszilgatott meg vagy százszor.
- Jó éjt Marvin. - mondtam, de egyáltalán nem tudtam becsukni a szememet.
Miután elaludt kimentem a nappaliba és egy pléddel bebugyoláltam magamat. Biztos velem van a baj. Sok mindent meg lehet állapítani egy emberről már első ránézésre. Ha rám néznek azt látják, hogy milyen magabiztos vagyok, ez igaz is. Nem félek olyan sok dologtól, és amitől igen azok is piti dolgok, mint például a kígyók. Ne hazudj magadnak Ellie! A legcsodálatosabb dologtól félsz!
Lassan csukódtak le a szemeim, erőm nem volt visszasétálni Daisyhez, úgyhogy az estét kint töltöttem. Mehet majd a magyarázkodás, ez az!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése