11.rész Kényszerített 24 óra

Sziasztok! Tudjuk, ritkán szólunk hozzátok, de most úgy érezzük, hogy kell! Nagyon örülnénk pár visszajelzésnek, hogy tudjuk tetszik e nektek az írásunk! :) Másrészt pedig mivel már vagy 6 rész előre meg lett írva, így minden pénteken hozzuk az új részt! :) Jó olvasást! :))xx

*Emma Geller szemszöge*

Utálom Erica ötleteit, mert mindig szarul jövök ki belőle. Most mondjátok meg kinek van kedve elmenni egy dili dokihoz három agyonütött emberrel? Na jó az egyiket még elviselem, de a másik kettővel annyira még nem épp vagyok jóba. Sőt..

-Menjünk és legyünk túl ezen a szarságon - morogta Ellie. A gondolataimat olvassa.

-Felköthetem magam? - kérdezte Lou.

-Segítek benne - csillant fel Ellie szeme mire Louis csak megforgatta a szemét.

-Gyerekesek vagytok - morogta Niall.

-Pont te mondod - vágtam rá.

-Bajod van? - meredt rám Niall.

-Semmi... áá.. semmi - ráztam meg a fejem fintorogva.

Elköszöntünk a többiektől persze Erica diadalmasan mosolygott mire kinyújtottam rá a nyelvem és elindultam utánuk. Metróval mentünk, mert az a idióta dili doki kinn van a város szélén. Míg vártuk a metrót Niall dobolt a lábán.

-Befejeznéd? - fordultam felé mire még jobban dobolt a lábán. -Kéééérlek!

-Jóóó - morogta és befejezte a dobolást, de elkezdette csattogtatni a fogát.

-Most ezt komoly? - kérdeztem ismét.

-A lélegzésem nem idegesít? - vágta rá.

-Most, hogy mondod, de igen - vágtam rá.

-Hé nyugalom - nyugtatott Lou.

-Fogd már be nyugalom - morogta Ellie.

-Hozzád már megint ki szólt? - fordult Louis Ellie felé.

Mielőtt Ellie válaszolt volna megérkezett a metró így szépen sorba beszálltunk. Mint mindig a metrón egyetlen egy hely se volt így nyomorogtunk. Mindegyikünk elég szar helyzetbe volt mivel Ellie idegesítő kölök mellett állt aki egész végig piszkáltatta és már megtapasztaltam, hogy Ellie utálja a gyerekeket. Louis egy fogalmam sincs milyen stílust követő lány mellett állt aki egész végig csattogtatta a rágóját ezzel Louist idegesítve míg Niallt a sarokba szorította egy dagadt hapsi segge. Én meg itt állok egyedül egy férfi mellette aki tömi magába a chipset és a hónaljába vagyok nyomva amiből csak úgy árad az izzadság. Szerintem haza felé gyalog jövünk!

A hangos bemondó elmotyogta a következő megállott akit senki sem értett, de tudtuk, hogy mi itt szállunk így amint megállt a metró rögtön kikecmeregtünk a kakiból.

-Majd nem gyilkos lettem - morogta Ellie. -Ha még egy percig elkellet volna viselnem azt a kölköt tuti megöltem volna!

-Te neked volt rossz? - kérdezte Louis. -Én egy gót csaj mellett álltam aki végig a fülembe csattogtatta a kibaszott rágóját!

-Aha ez mind szép és jó srácok, de én meg egy dagadt hapsi seggébe álltam végig - morogta Niall. -Álmatlan éjszakáim lesznek!

-Igen? Én meg egy izzadt hónaljba nyomták a fejem - morogtam.

-Szar a metró - mondta ki a végszót Ellie mire mindannyian egyetértően bólintottunk. Az első dolog amibe mindannyian egyetértünk pipa.

Elővettem a táskámból a papiruszt ahol megnéztem a címet és elindult a dili dokihoz.

Elég hamar odaértünk és amikor felcsöngettünk hozzá már rögtön azzal fogadott, hogy várt minket hát én nem vártam Őt sőt semelyikünk nem várta ezt a helyzetet.Fel sétáltunk az emeleten és az ajtóba egy helyes, öltönyös pasas állt aki túl fiatal dili dokinak. Meglepően szexi volt.

Ellie néztem aki szintúgy elképedve nézte a fiatal dokit. A dili szó feleslegessé vált.

-Fáradjanak beljebb - mondta mosolyogva és beljebb léptünk.

A kanapé felé intett és leültünk. Még mindig elképedve néztünk a dokira míg a fiúk csak a szemüket forgatták. Féltékenyek, mert Ők nem ilyen szexik. A doki hozott be innivalót és leült a foteljébe.

-Na szóval mi a problémájuk? Vagyis Erica Bing elmondta, hogy napi szinten vitáznak, de nem értem az okát - szólalt meg.

Nem értem mit mond csak látom, hogy mozog a szája.

-Ö mi? - kérdeztem mosolyogva.

-Mi a problémájuk egymással? - kérdezte újra.

-Utáljuk egymást ezen mit nem lehet érteni? - kérdezte Louis flegmám.

-Kit utál? - fordult Louis felé.

-Ellie - morogta mire Ellie feltette a kezét, hogy Ő az.

-De miért? - kérdezte ismét.

-Mert egy hisztis nőszemély aki mindenkit kedve szerint ver át - mondta egyszerűen Louis.

-És Ön Ellie miért utálja Louist? - fordult Elliehez.

-Mert egy öntelt, nagyképű, szemétláda aki azt hiszi Ő a nagy Úr - morogta Ellie.

-Értem maguknak a valós érzelmeit eltakarja a gyűlölet - mondta ki a doki.

-És ezt most lefordítaná angolra is? - döntötte oldalra a fejét Ellie.

-Maguk nem utálják egymást! Maguk szeretik egymást csak félnek kinyilvánítani a szeretetüket és helyette bunkók egymással - magyarázta el a doki.

-Mi? Szeretjük egymást? - kérdezte Louis mire a doki bólintott. -Maga hülye.

-Így van mi nem szeretjük egymást - helyeselt Ellie.

Jó, ha nem hiszik el akkor a probléma megoldáshoz próbáljunk ki egy tesztet - mondta a doki mire mindkettő érdeklődve figyelték. -Egy napig csináljanak úgy, mintha együtt lennének és akkor mindenre fény derül.

-Előbb ölöm meg magam - vágta rá Ellie.

-Ez rossz ötlet doki - mondta Louis.

-Rendben akkor a B terv amit Erica kisasszony ajánlott az drasztikusabb - mondta a doki és felállt. A kezét nyújtott Ellie és Louis felé mire Ők vonakodva, de elfogadták és követték a dokit egy szobához ahova belépték. -És most ebbe a sötét szobába maradnak kettesbe egy ideig!

-Mi? - kérdezte rögtön Ellie és Louis, de már későn mivel a doki kulcsra zárta az ajtót.

Hú ez durva volt én félek tőle, ha Ők ezt kapták akkor vajon mit kapunk mi? Nem akarok egy ideig összezárva Niallel lenni. Nem mondom, hogy nem tetszene, de ha már most idegesített mi lenne akkor, ha be lennék zárva.  Nem! Inkább a halál.

-Akkor most vegyük magukat - ült vissza a helyére a doki. Öljenek meg! -Niall mit gondol Emma iránt?

-Egy hárpia - vágta rá szűk szavúan Niall. -Aki az érzelmei helyett az ostoba szívére hallgat és kihasznál egy fiút azért, hogy valakit elfelejtsen.

-Érdekes - bólintott. -Ön Emma mit gondol Niallről?

-Egy idegesítő alak aki nem tudja elfogadni a nemet, mert neki nem mondhat senki nemet, mert Ő a nagy Niall Horan. Hát én letörtem az agancsát, mert számomra egy senki - öntöttem ki magamból mindent.

-Még érdekesebb - biccentett mosolyogva.

-Mi ezen a kibaszott érdekes? És, ha minket bemer zárni megígérem, hogy nem csak Louisék szobájába lesz halott, de a miénk be is - vágtam rá.

-Nem, maguknak maradok az eredeti tervnél, mert magukba láttok egy kis szikrát amit könnyebben ki tudok hozni, ha 1 napig egy pár lesznek - mosolygott a doki.

-Milyen szikráról hablatyol? - kérdeztem oldalra döntve a fejem.

-Magukba is és a másik párba is van egy kis szikra csak magukba látható míg a másik kettő mélyen elrejtette így nekünk a drasztikus következmények vannak - magyarázta el. 

-Semmiféle szikra nincs kettőnk közt - vágta rá Niall.

-Bennünk csak gyűlölet szikra van! - kiabálta Ellie.

-Na ebbe egyetértek köztem és Niall közt még egy halvány szikra sincs - morogtam.

-Ha nincs akkor bizonyítsák be - mondta a doki. -Legyenek 1 nap egy pár és, ha nem megy mármint nem törnek elő valamiféle érzések akkor maguknak igaza van és tényleg nincs köztük semmi.

-Egy napról van szó? - kérdeztem mire bólintott. -Rendben bebizonyítottam, hogy egyetlen egy szikra, vagy mi nincs bennünk!

-Rendben - mosolygott a doki és mi felálltunk, hogy induljunk.

-Velük mi lesz? - bökött a szoba felé Niall.

-Holnap este amikor maguk jönnek elmondani a napjukat elmehetnek addig itt maradnak - mondta.

-Okés - mondtam. -Sziasztok!

-Ne, ne menjetek el - kiabálta könyörögve Ellie.

A doki kitessékelt minket az ajtón mire mi szikrákat szórva egymás felé elindultunk vissza a kávézóba ahol vannak a többiek. Inkább ez az 1 nap "kapcsolat", mint 1 nap zárka vele.

Vissza már elkerültük a metrót így taxival mentünk a kávézóba ahol a többiek várnak. A többiekhez hozzá tartozik Marvin is a pasim akit elfelejtettem említenem a dili dokinak. Basszus... basszus.. basszus.. mit fog én neki mondani? Miért is kellett nekem erre a szarságra jönnöm? Tönkre teszi a kapcsolatom!

Hirtelen Niall láb dobolása zavart meg.

-Niall - szóltam rá, de amikor észrevettem nem figyel rám rá csaptam a térdére. -Niall!

-Mi van? - fordult felém.

-Lehetne egy olyan alkalom amikor nem idegesítesz - mondtam.

-Hadd gondolkozzak... nem - morogta.

Csak megforgattam a szemem és amint megérkeztünk kipattantam a taxiból. Berontottam a kávézóba és rögtön a csapat felé vettem magam. A szemeim végig páztáztattam mindenki, de sehol se láttam Marvint.

-Milyen volt? - kérdezte mosolyogva Erica.

-Hol van Marvin? - tértem a lényegre.

-Hazament - mondta Daisy. -A doki felhívta Ericát elmondott neki mindent amit Marvin meghallott és hazament, de azt mondta holnap este találkoztok csak nem akar téged és Niallt együtt látni.

-Attól, mert egy napig együtt vagyunk nem fogunk semmi olyat csinálni - morogtam.

-Így van - helyeselt Niall.

-Viszont az estét együtt töltitek már megbeszéltem, hogy Niall nálatok alszik - mosolygott Erica.

-Lesz egy halott a szobámba - gondolkoztam el.

-Kiugrasz az ablakon? - kérdezte Niall.

-Vagy téged tanítalak repülni - mosolyogtam rá gúnyosan.

-Mielőtt vitába szálltok ma egy pár vagytok holnap estig szóval... - mosolygott Penny.

-Ez elég? - kulcsolta össze a kezeinket Niall és felemelte. Az én kis kezeim elvesztek Niall nagy kezeibe és amikor megfogta a kezem a pulzusom az egekbe emelkedett a szívem meg egyre gyorsabban vert. Ránéztem a kezünkre aztán fel Niallre akinek az arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Ilyen hamar túllépett volna?

Fejezd be Emma! Marvin a pasid.. a pasid.. a pasid. 

Elrántottam a kezem Nialltől és leültem a kanapéra Daisy és Ben közé. Baj? Nagy baj!

Niall csak megforgatta a szemét és Ő is leült velem szembe. A szemeivel végig engem nézett míg én próbáltam kibújni alóla. Nem szeretném azt a estét.

-Amúgy nem szeretnétek eljönni Louis meccsére? - kérdezte Zayn mire mindenki bólintott és visongott.

-Nem - vágtam rá.

-Miért? - kérdezte Liam.

Niallra pillantottam aki felállt és a pulthoz sétált ahol egy lány állt. Egy ismerős lány hisz az a lány illegett-billegett neki a bárba.

Felpattantam és közéjük rohantam.

-Hé - fordultam felé.

-Elmennél? - kérdezte szemrehányóan. Nem ennyire nem léphet túl!

-Nem, mert elvileg holnap estig egy pár vagyunk - morogtam.

-Kit érdekel - vonta meg a vállát és arrébb lökött.

-Nyugi nekem se tetszik, de inkább ez, mint a 24 órás zárka - vágtam rá. -Különben is mi van veled? Hol van az a édes kis ír fiú akit szerettem? Aki szerelmes volt belém! Hol van? Ilyen gyorsan nem léphettél túl rajtam hisz én se..

-Mi te se? - fordult felém.

-Én se tudnék ilyen hamar túllépni valakin akit szerettem - próbáltam meg kihúzni magam a bajból.

-Hát nekem sikerült! Elfelejtettelek, mert te egy hárpia vagy aki miatt nem éri meg küzdeni - vágta hozzám. -Kövesd az elméleteid a szíved helyett!

-Rohadj meg - vágtam hozzá és inkább a többiekhez fordultam. -Haza mentem!

-Niallnak is kell - mondta Erica.

-Nem érdekel az a hülye bigyó se - hadováltam.

-Niall! Mész Emmával - parancsolta Liam.

Niall morgolódott, de elköszönt a lánytól aztán a többiektől is elköszönve elindultunk haza. Egymás mellette sétálva egy kukkot se szóltunk egymáshoz így amikor hazaértem hangosan felsóhajtottam. Kétszer kopogtam, de egyszer se nyitottak ajtót így előkotortam a kulcsom és azzal engedtem be magunkat. Levettem a csukám és a hűtőhöz mentem ahol egy üzenet várt; "Későn jövünk haza Ellie szüleinél vacsorázik a csapat! Puszi anya, apa és Ben".

-Remek - kiáltottam fel.

-Mi az? - kérdezte.

-Ellie szüleinél vacsorázik mindenki így későn jönnek haza anyáék - morogtam. -Gyere itt a szobám!

Befejeztem a szobámba ahol rögtön körülnézett.

-Majd behozom a vendég ágyat ahol aludhatsz - mondtam.

-Rendben - ült le az ágyamra és magához vette a gitárom. -Nem baj?

Megráztam a fejem aztán kirohantam a szobából és elővettem a vendégágyat amit a szobámba hurcoltam. A szoba közepére tettem az ágyat amit meg is ágyaztam neki míg Niall gitározott.

-Waking up.. Beside you I’m a loaded gun.. I can’t contain this anymore.. I’m all yours.. I’ve got no control.. No control.. Powerless.. And I don’t care it’s obvious.. I just can’t get enough of you.. The battle’s doen my eyes are closed.. No control (control) - amikor meghallottam Niall hangját ahogy énekel valamit ami számomra ismeretlen rámeredtem.

-Ez új szám? - kérdeztem amikor abba hagyta.

-Aha most írom - bólintott.

-Szép - mosolyodtam el.

-Ja - mondta szűkszavúan.

Innentől kezdve ismét beállt a néma csend mivel Niall áttelepedett az ágyára még mindig a gitárommal. Én az ágyamra telepedtem és magamhoz húztam a laptopon, de semmi érdekest nem találtam így eldobtam magamtól persze nem szó szerint. Mondtam Niallnak, hogy elmegyek zuhanyozni, de szerintem nem figyelt így megfogtam a pizsamám és a fürdőbe léptem. Már épp a melltartómat vettem le amikor hirtelen kinyílt az ajtó és a szöszi állt az ajtóba.

Rögtön magamhoz szorítottam a kezem és úgy meredtem rá.

-Fürödnék - morogtam.

-Bocsi - tért észhez és zárta be az ajtót. -Csak vécére kell mennem!

-Vársz - kiabáltam ki.

Levetkőztem és beálltam a zuhanyrózsa alá és csak áztattam a testem persze mindvégig az előbbi jeleneten agyaltam. Niall arca szinte beleégett a fejembe az a megdöbbenő arca áll előttem még mindig persze a mosoly ott bujkált az arcán, de az a elégedett vigyor. Mivel Niall dörömbölt az ajtón, hogy siessek így amint alaposan megmostam magam kiléptem és a törölközőt magam köré tekertem, és kikiabáltam neki, hogy jöhet.

Niall belépett és amikor észrevette, hogy törölközőn kívül nincs semmi rajtam elmosolyodott.

-Így alszol? Szexi - mosolygott.

-Haladjál már - sürgettem.

-De ne nézz akkor nem tudok pisilni - mondta.

-Gyerekes vagy - fordultam el.

Amikor hallottam, hogy lehúzza a vécét visszafordultam, de akkor már elég közel volt hozzám, mert a mellkasába ütköztem.

-Az jobban tetszett amikor véletlen benyitottam - suttogta.

Csak néztem a kék szemeibe amibe teljesen elvesztem és már közelített az ajkaim felé amikor a kezemmel eltoltam magamtól. Nem! Nekem barátom van akit nem csalók meg. 

-Niall - szólalok meg. -Hess!

Kilökdöstem a fürdőből aztán az ajtónak dőltem. Kit áltattok sose fogom tudni elfelejteni amíg itt van ebbe a városba velem. Lehet hangosan sose fogom bevallani, de szeretem Őt.

Megráztam a fejem és a tükör elé álltam. Felvettem a pizsamám, kifésültem kócos szőke hajam és kimentem a fürdőből ahol Niall várt, de épp írt valamit.

-Mit írsz? - kérdeztem.

-A dalt írom amit nem láthatsz - takarta el a kezével.

-Elmehetsz fürödni - mondtam mosolyogva.

-Majd később - legyintett.

Befeküdtem az ágyba és végig Niallt bámultam ahogy írja a dalt sőt néha egyszer-egyszer énekel is hozzá. Olyan megnyugtató a hangja. Miközben hallgattam és néztem a szemhéjaim lecsukódtak, de még alva is hallom ahogy énekel. Szeretem a hangját.

Amikor felnyitottam a szemem akkor már elég sötét volt az utcákon is így az órára pillantottam és épp akkor váltott át hajnali 2 órára. Niallra pillantottam aki ugyanabba a ruhába feküdt az ágyon szorongatva a lapot. Szegény elaludt nagy munka közben. Felálltam az ágyról és oda mentem mellé és az arcából kisimítottam szőke haját. Annyira édes. Amikor épp felakartam állni a másik kezével megfogta a csuklóm így visszarántott egyenesen mellé az ágyra.

Próbáltam kiszedni a kezei közül a kezem, de kevés sikerrel.

-Kérlek - suttogta halkan álmába.

Velem szembe feküdt így teljesen elmerültem édes kisfiús alvásába. Odabújtam közel hozzá és engem is ismét elfogott az álom.

*reggel*

-Hoppá valami volt itt - hallottam meg bátyám nevető hangját.

-Remélem Ellieéknél is valami ilyesmi volt - hallottam meg Daisy hangját. Mi? Ő mit keress itt?

Felpattantam Niall mellől és meredtem a többiekre akik felettem álltak szinte mindenki itt volt kivéve a két rosszcsont nem na meg persze Marvin. Marvin basszus megint elfelejtettem a pasim. Szörnyű vagyok!

-Ti mit kerestek itt? - kérdeztem megdörzsölve a szemem.

-11 óra van - kuncogott Erica. -Milyen volt az este?

-Semmilyen csak elaludtam itt - forgattam meg a szemem.

-Béke szex? - kérdezte egyből Luke.

-Rúgjalak fel szex? - kérdeztem visszamosolyogva.

-Rá bármi ráférne már - bólogatott Penny megpaskolva öccse vállát.

-Mesélj mi volt - ült le mellém Dais.

-Semmi - mondtam az igazat ami majd nem az igaz. -Beszélgettünk csak és elaludtunk.

Hát nem éppen, de ez elég az igazsághoz. Különben sem kell nekik mindent tudniuk mármint szerintem.

-Mikor kell menni az idiótákért? - fordultam Niall felé visszafogja a nevetést. Vajon melyik nem lélegzik már?

-Tényleg a kis párosunk - vágta fejbe nevetve magát Dais.

-Tuti valamelyik már halott és, ha Ellieról van szó akkor Louisnak annyi - nevetett Luke.

-Gondoljátok el egész éjszaka iszap birkozást tartottak és "véletlen" Ellie kilökte az ablakon Louist - nevetett Ben.

-Az nagy lenne - pacsizott le Bennel Hazza.

-Hatalmas - helyesbítette ki Bent Jack.

-Óriás - tette Zayn Jack vállára a kezét.

-Öö... nem tudok nagyobbat mondani - nevetett Liam mire mindannyian bólogattunk.

-Amúgy azt írta a doki, hogy késő délután, vagy előbb - szólalt meg Niall a nevetés után.

-Előbb? Basszus mit rendezhettek le ezek - kuncogott Erica.

-Ugye nem csak én gondoltam a szexre? - kérdezte ártatlanul Penny mire bólogattunk és ismét elnevettük magunkat.

Mire végre befejeztük a nevetést kitessékeltem mindenkit a szobából és felöltöztettem olyan tipikus Emma Gellert öltözéket vettem fel. Nagyon világosba vágtam ma magam viszont a nyakamról a nyaklánc nem hiányozhat és a napszemüvegem se. A virágos táskámról meg ne is beszéljünk az olyan Emmás. Már kiskorom óta nagyon furcsa divatú kislány voltam emlékszem amikor oviba vitt apu hercegnő ruhába akartam menni és épp tél volt, de azért szerettem volna abba menni, mert a télapónak kiakartam öltözni ez érthető.. szerintem. Persze nem mehettem a hercegnő ruhámba, de sunyiba akkor is eltettem a táskába, hogy átvegyem, mert játszd ki a szüleid és mosolyogj huncutul.

A hajamat csak simán kibontva hagytam úgy omlott a hátamra és a vállamra. Amikor kész lettem kimentem a többiekhez akik a kanapén ülve néztek valamit.

-Hahó - settenkedtem mögéjük.

-Shh - csitított le mindenki.

-Jól van na - ültem le melléjük duzzogva.

A zene csatornát nézték ahol ma hirdetik ki melyik szám került bele a top10be. A fiúk teljesen bepörögtek tőle, de engem annyira nem érdekelt, mert szerintem nem lényeges mit gondolnak a dalukról, ha a rajongók így is-úgyis megveszik az albumukat.

-Niall menjünk inkább - húzogattam a karját.

-De.. - nézett a tévére.

-A fiúk elmondják és Louis se látja szóval te neked se muszáj - mondtam.

Nagy nehezen sikerült elhúznom a tévétől és elindultunk szintén taxival ami csak úgy oda suhintott minket a dili dokihoz aki őrült is, de szexi is. Persze az útközben megbeszéltük a forgatókönyvet is amit elmondunk a dili dokinak szóval a legjobb formánkat kell adni.

-Sok sikert - biccentett Niall az ajtó előtt.

-Nem siker kell csak füllentés - mondtam.

Amint kinyílt az ajtó beengedett minket így mi be sétáltunk, de nem ültünk le a kanapéra, hanem az ajtó elé álltunk ahol bent volt a két tökfej is.

-Meséljenek és kiengedem őket - mosolygott a doki.

-Nincs mit mondani - vontam meg a vállam. -Megbeszéltük, hogy még egy ideig elviseljük egymást aztán utána már úgyse látjuk egymást többé!

-Így van ettől nem változott semmi és semmitől se fog változni semmi - mondta Niall.

-Még mindig nem bírom az arcát - mondtam.

-Ahogy én se - bólintott Niall.

-Maguk lefeküdtek egymással? - döntötte oldalra a fejét mire mi felnevettünk. -Nagy az egy hang.

-Én? Vele? Inkább egy dagadt férfival fekszek le, de nem vele - fintorogtam. Kinek hazudsz Emma? Már tegnap este lefeküdtél volna vele csak buta szőke vagy!

-Inkább egy ronda, igénytelen lánnyal fekszek le, de vele soha - morogta Niall. Kapd be! Erre még visszatérünk Niall Horan.

-Reménytelen eset ahogy az a kettő is - rázta a fejét és az ajtóra mutatott.

-Ki engedtek végre? - kiabálta ki Ellie.

-Jó lenne már szabadulni Tőle - hallottam meg Louis hangját.

Ránéztünk a dokira mire a kulcsát elővette és Niallhoz dobta. Niall volt a szerencsés aki kiengedhette Őket. Amint kiértek kezdődött valami ami furcsa volt. Balhé volt, de más fajta.

-Maguk szexeltek? - kérdezte a doki mire mindkettőjükből kitört a nevetés.

-Az kéne még, hogy én vele - nevetett Ellie.

-Soha ismételem soha nem feküdnék le vele hisz ki tudja milyen nyavalyát kapnék el tőle - morogta Lou. Ez csúnya volt!

-Mocskos szemétláda - ütögette Ellie Louist elég erősen.

-Menjenek inkább - mutatott az ajtó felé a doki és szó szerint kidobott minket.

-Kikészítettünk egy dili dokit - gondolkoztam el.

-Jók vagyunk - pacsiztunk le mind a négyen egyszerre ami kicsit fájdalmasra sikerült így egyből feljajgattunk.

-Ezt soha többet inkább - fogta a tenyerét Ellie.

-Mivel megyünk? - kérdezte Louis amikor leért a házból ki az utcára.

Niallra egymásra néztünk és egyből rávágtuk.

-Busz!

Ők ne élvezzék a kényelmet annyira. Na jó nem ez a oka, de az mindegy. Kisétáltunk a megfelelő buszmegállóba és vártuk a tökéletes buszt. És ami utána történt az már történelem.

 

*Ellie Stinson szemszöge*

- Megölöm Emmáékat. - mérgelődtem amiért itt hagytak minket egy teljes napra. Félhomály volt bent én meg éhes voltam így természetes, ha kicsit ingerültebb vagyok, remélem Emmának van annyi esze, hogy megmondja anyáméknak, mi is történt a lányukkal.

-  Szóval 24 óra veled. Kérlek, hogy ne ribanckodj mivel nekem barátnőm van. - mondta Louis én pedig felhúztam a szemöldökömet.

- Hát, nem nagyon sikerült elhitetni, hogy neked van. Talán gondok vannak? - sajnáltam szerencsétlen lányt aki ennek a faszfejnek a barátnője, biztos kétségbe volt esve.

- Tudod mit? Inkább ne is szóljunk egymáshoz!

- Benne vagyok. - sóhajtottam és szerencsére találtam párnákat amit a fejem alá tudtam rakni. Jól kezdődik a nyaram.. Belecsöppent az életembe pár híresség, amit hamarosan meg fogok szakítani. Nekem a normális életemre van szükségem a családommal és a barátaimmal. Amint Louis kinyitotta a száját, abban a pillanatban hirtelen rám zúdult rengeteg dráma és botrány.

A szobában volt egy óra, hogy azért tudjuk még mennyi időt kell kibírnunk egymással és szerencsétlenségemre még csak három óra telt el, viszont egy szót se szóltunk egymáshoz ami haladás. Szerintem Louis bevágta a szunyát. Halkan odamásztam mellé és próbáltam megnézni, hogy igazam van e, de ő csak egy laza mozdulattal kigáncsolta a kezemet, így sikerült pofára esnem. Ez szerintem űbereli az Ellie Top 5 legnagyobb hülyeségeiben lévő 5. helyezetet, ami az, hogy leöntöttem magam forró levessel.

- Mit akarsz? - mordult rám.

- Csak megnézni, hogy alszol e.  - dünnyögtem.

- Hát, nem alszok. Baj van? - húzta fel a szemöldökét és ez a kérdése igen csak meglepetésként ért engem.

- Csak.. semmi. - másztam vissza a szoba másik felébe.

- Csak? - kérdezte.

- Éhes vagyok. - hajtottam le a fejemet.

- Hé, dili doki! - kopogott Louis az ajtón. - Valami kaja van itt bent? -  kiabálta ami kicsit vicces volt.

- Van ott egy hűtő! De nincs benne sok minden! - kaptuk meg a választ. - Én nekem most el kell mennem egy kis ideig, de 1 órán belül megérkezek! - és már csak az ajtócsapódást hallottuk. Feltápászkodtam és Louis mögé sétáltam.

- Mik vannak? - kérdeztem mert már kopogott a szemem az éhségtől.

- Hideg rántotta, tejbegríz és előre kész szendvicsek. - sorolta.

- Azt hiszem szendvicset kérek. - nem mertem belegondolni, hogy a tejbegríz milyen lehetett, a rántotta meg tuti nem jobb a nagyiénál. Elvettem Louis kezéből a szendvicset és visszasétáltam a helyemre.

Újabb két óra után már kifejezetten idegesített a csend, de Louis mint egy gondolatolvasó megszólalt. Bár ne tette volna.

- És legalább Niall jó volt az ágyba? - kérdezte gúnyosan. Egy nagyot sóhajtottam.

- Szóval ez nyomja a kicsi lelkedet. - nevettem. - Igen, képzeld Niall volt az eddigi legjobb az élményeim közül.

- Pff, ribanc.. - forgatta meg a szemeit.

- Hé, te kérdezted én meg válaszoltam. Szerintem a barátnőd nem nagyon mondhatta ezeket neked, ha ennyire idegesít. - vontam fel a szemöldökömet.

- A barátnőmet hagyjuk ebből. Rólad van szó és, hogy mekkora egy szemét vagy amiért lelkiismeret furdalás nélkül megbántottál embereket! - kiabálta.

- Embereket? Tudtommal csak Emma sérült, Niall meg ezt a lehetőséget is pontosan jól tudta, sőt én mondtam neki, hogy ne mondjuk el senkinek, mert nem ugrana Em a szőke nyakába amiért velem feküdt le és nem vele. - kiabáltam én is és már csak annyit vettem észre, hogy egymással egy időben kiabálunk.

- Ellie! - kiabálta el magát Louis és ezzel a fülemet nem bántotta az, hogy egyszerre kiabáltunk egymással. - Csak jussunk ki innen. - nem ezt akarta mondani.

- Nem akarok a te kis híres világodban élni! És azt se akarom, hogy a barátaim abban éljenek. Nekem a nyugodt életem kell, hogy bármikor kimehessek az utcára, hogy minden este letudjak menni a kedvenc báramba szórakozni. És én nem utállak, csak a szavaid ellen így tudok védekezni! - akadtam ki.

- Érdekes, te minden ellen így védekezel.. Mi lenne, ha egyszer hagynád, hogy az érzéseid szabadok legyenek? - kérdezte.

- Hagytam és láss csodát, nem tudok Marvin nélkül lenni. De már jól vagyok.

- Szerintem te csak hozzászoktál hozzá és úgy érezted, hogy természetileg ő áll a legközelebb hozzád. Mellesleg az egyik legjobb barátod. - ezen kicsit elgondolkoztam.

- Talán. - vontam meg a vállamat. - És mi van Eleanorral? - kérdeztem.

- Honnan tudod a...

- Louis, ennyit én is tudok és mostanában sokat voltam Erica közelébe. - rántottam meg a vállamat ismét.

- Megvagyunk, bár többet veszekszünk, mint eddig, de szeretem őt. - oké, kinek akar hazudni? - Miért húzol falat? Lassan már a barátnőidet se vagy képes átengedni azon a kurva falon.. - akadt ki.

- Mert.. - nem tudtam rá a választ, csak annyit amennyit már tud.

- Érezned kell! Ez nem olyan, amit kitaszíthatsz egy fallal. Az embereknek vannak érzéseik.

- De kitudom. Nekem ez így jó. - tartottam fel a kezemet.

- Beszélgettem Pennyvel.. Tudom, hogy a szüleid természetét örökölted, de jusson eszedbe, hogy apukád mert kötődni, anyukád pedig mert érezni! Neked is el kéne kezdened, mert naivan fogsz bele csöppeni az igazi életbe és úgy leszel átverve, ahogyan te versz át embereket. - mondta szent beszédét.

- Tegyük fel, hagyom, hogy az érzéseim ne legyenek elkerítve. Az mitől lenne jobb? Nem akarok kapcsolatot, nem akarok családot...

- Ezt te se hitted el. Nem szeretnél egy párt az életedbe akit mindennél jobban szeretsz, aki elvesz feleségül és lesz 3 gyereketek? Ezt nem szeretnéd? Ellie, ezek a legszebb dolgok az életbe. - mosolygott és olyan volt, mintha Ted bácsi mondta volna ezt a pár mondatot.

- Hé nagyfiú! 3 az kicsit túlzás, nem gondolod? Mert ezt - mutattam magamra - kemény munkával szereztem meg és nem akarom, hogy kölykök tönkre tegyék. - nevettem.

- Igen, jó alakod van, de... - itt megállt a mondatába és ekkor esett le, hogy tulajdonképpen bókolt nekem.

- Fejezd be a nyáladzást, mert ezt - ismét a testemre mutattam - soha nem fogod megkapni. - vettem poénosra a dolgot. Csak halkan nevetett egyet, nem tudom mire fel.

- Próbálj meg érezni, mert akkor leszel igazán gazdag. - váltott témát.

- Kérlek. - legyintettem le, ezt ő nem tudja, de ez azt jelenti, hogy a szüleim gazdagok, bár soha nem voltam elkényeztetve.

Újabb két óra telt el csöndben, egyikünk se szólt a másikhoz úgyhogy elővettem a telefonomat, de térerőm nem volt így inkább a képeket nézegettem.

- És akkor most őszintén. Élvezted? - egyből tudtam, hogy Niallre gondol. Nem tudtam, hogy válaszoljak e neki vagy ne. - Ellie, erre a pár órára amíg együtt össze vagyunk zárva, kérlek úgy válaszolj mindig nekem, ahogyan érzel. Most senkinek nem kell bizonyítanod, és senkit nem kell legyőznöd, esetleg féltékennyé tenned. Itt most csak én vagyok. - ó dehogynem szeretnék féltékennyé tenni valakit, az a valaki pedig te vagy. Nyíljak meg? Pont neki?

- Tudod én megnyílnék neked, de amiket a fejemhez vágtál azok miatt nem fogok! ki tudja mire használnád fel ellenem, ha már annyira utálsz. - ismét felhúztam a falakat.

- Ne merd becsukni előttem az ajtót! Azok a falak nem örök életűek és nem azt kértem, hogy nyílj meg előttem csak, hogy hogy érezted azt az éjszakát valójában. - fogta meg a kezemet.

- Előtted az összes ajtómat becsukom! - mordultam rá és kitéptem a kezemet az övéből.

- Ellie.. - sóhajtott.

- Miért kéne hinnem neked Louis? Eddig mindig utáltál.

- Tudom, de valakivel beszélned kell az érzéseidről. Szexeltél már úgy, hogy az illető iránt éreztél volna bármit is?

- Louis!!! -kiabáltam rá.

- Vagy aludtál el úgy ember mellett, hogy nem volt akció? - felidegesít.

- Fejezd be! - nem akarok ilyenekről beszélni foglalkozzon csak saját magával és remélem, hogy pár nap múlva többé nem kell őt látnom. Mivel nem akart elmenni mellőlem így elindultam a szoba másik felébe amikor beleütköztem egy kanapéba.

- Te a földön alszol én pedig itt! - hihetetlen, hogy eddig még nem vettük észre.

Újabb egy óra mikor nem szóltunk egymáshoz, de a kérdései csak úgy visszhangzottak a fejemben. még 13 órát ki kell bírnom ezzel a szerencsétlennel. - Még soha nem aludtam úgy el pasi mellett, nem éreztem az elmúlt 3 évben semmit azok a pasik iránt és nem, nem élveztem Niallel a szexet. - válaszoltam a kérdéseire.

- Akkor miért csinálod? - már fáradt volt a hangja így kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiért megzavartam.

- Mert nekem ez így jó. - nem akartam többet beszélni erről.

- Viszont lemerem fogadni, hogy a barátaid és a családod iránt nagyon sok mindent érzel. - nem mondta ki de tudtam mit akar.

- Azt akarod, hogy mondjak a feléjük irányított érzéseimről.. - mondtam ki helyette ő pedig bólintott és leült mellém a kanapéra.

- Hét van az apai ágról lévő nagyszüleim. A nagyit imádom, ő ugyanolyan életet élt, mint apa és én, viszont amiket főz azok isteniek és ő a rántotta királynő, úgyhogy a reményem itt kezdődik. A nagypapámmal ritkán találkozok és nem olyan erős a kapcsolatunk talán azért mert aput is csak felnőtt korában ismerte meg. Az anyai ágról a mama mindig olyan jól meglátja a dolgokat és annyi szeretet van benne, imádok nála lenni, a papa pedig erős kezekbe nevelte fel anyut, de amikor otthagytak egy hétig nála -anyu nem nagyon akarta, mert féltett-, akkor velem úgy bánt, mint egy hercegnővel, végül nem akartam onnan eljönni. - nevettem.

- Ez aranyos. A szüleid? - mosolygott.

- Apu.. hát apu nagy hatással van az életemre hiszen ő az én hősöm. Akárki akármit mondhat róla, de már nem az az ember hisz anyut mindennél jobban szereti, a poénjai viszont még megvannak. Anyu a másik fele. Nála jobb anyukát nem is kívánhatnék magamnak, néha csodának és álmomnak hív engem mivel neki nem lehetett gyereke, de én valahogy mégis megfogantam. Ő az aki még az anyatigriseket is megelőzi ha rólam van szó, mindig elmondunk egymásnak mindent és benne bízok meg a legjobban. Nagyon anyás vagyok egyébként. - mosolyogtam el az egészet.

- Azt tudom. - mosolygott ő is.

- Nos, akkor van még srácok szülei. Mindenkinek megvan a saját szerepe az életeinkben azon kívül, hogy ők is szülők mindannyiunkat a sajátjukként szeretnek. Lily néni folyton tanácsokat ad, Marshall bácsi mindig szolgálatban van mellettünk, hisz igazat kell adnia valakinek és az ő. Ted bácsit csodálom amiért ennyi éven át kitartott a sok trauma után is, Tracy nénit pedig Lily nénihez tudnám hasonlítani. És akkor a srácok.. Penny, ő nagyon letisztult személyiség aki soha nem feltűnősködik, de közben egy nagy idióta. Szerintem szoros vele a kapcsolatom és el se tudnám képzelni, ha Penny egyszer azt mondaná, hogy elege van belőlem és eláll mellőlem. Luke az Luke. Vele lehet a legjobban játszani az ismered Tedet. Őszintén örülnék, ha lenne valakije, mert Luke nagyon jó ember és a teste is jó. - nevettem el magamat ahogyan a tetoválásaira gondoltam. - Van egy angyal tetoválása amit azért csináltatott, mert szerinte Daisy, Penny és én együtt egy angyalok vagyunk. - nevettem még mindig.

- Daisy és Marvin? - kérdezte azt a két személyt akik talán a legfontosabbak nekem a barátaim közül.

- Daisy, hát ő a legjobb barátnőm. Alig pár nap van köztünk, azt nem mondom el, hogy melyikünk a fiatalabb. Ő maga a megtestesült jóság. Nagyon félek, hogy már kezdem elszakítani azt a bizonyos cérnát nála, visszagondolva a Nialles esetre, hogy hogyan lekiabált... Félek, hogy elveszítem és ezzel az egyik felem üres lenne. Marvin pedig.. Kiskoromban is sikerült elvarázsolnia, mindig neki akartam megfelelni és most is neki akarok, de úgy érzem, hogy ettől egyre távolabb kerülök. Nem tudom mi köt hozzá, megmagyarázhatatlan, de azt tudom, hogy ő soha nem hagyna cserben, ahogyan én sem őt. - és itt befejeztem a mondókámat.

- Ez szép. - ásított, így közelben annyira látszott rajta, hogy fáradt. Amúgy se pihent sokat a koncert miatt és gondolom, hogy folyton velünk lógnak az nem valami pihentető. főleg, hogy tegnap jól be is rúgott aminek ugye bár tudjuk a folytatását. - Tudod.. most megnyíltál előttem. - nevetett fel.

- Tudom. - hajtottam le a fejemet.

- Mi lenne, ha most pihennénk egy kicsit utána pedig én mesélek arról ami érdekel téged? - ajánlotta fel én pedig beleegyeztem. - Maradhatsz a kanapén. - mosolygott.

- Te fáradtabb vagy, mint én.. - álltam fel így közvetlen közel voltam hozzá ismét.

- De én a munkám miatt bárhol eltudok aludni, ha tudok pihenni közben. Te meg nem hiszem. - ezzel leakarta zárni a vitát, de nem hagytam és lefeküdtem az előző helyemre.

- Irány aludni a kanapéra Tomlinson! - adtam ki a parancsot ő pedig lefeküdt az ő volt helyére a földre. - Felakarsz idegesíteni? - húztam fel a szemöldökömet.

- Nem szeretném. Jó éjt Ellie. - mondta és már nem szólalt meg akárhányszor is próbáltam hozzászólni.

A föld nagyon kényelmetlen volt így kénytelen voltam felfeküdni a kanapéra egy kicsit. Ránéztem az órára és eddig 3 órát sikerült aludnom, illetve fordulódnom. Már csak 9 és fél óra ezen a helyen, el se hiszem. Mindenesetre itt sikerült normálisan elaludnom.

Nem tudom, hogy mennyit aludtam, de egyre inkább ki akarok szabadulni leginkább azért mert egy 15 órája biztos, hogy nem voltam pisilni. Kinyitottam a szememet és egyből az órára kaptam a pillantásomat. 10 perc múlva kiengednek minket. Hát ezt el se hiszem!!! Szemeimmel Louist kerestem, hogy elmondhassam neki, nemsokára megszabadulunk egymástól. Alig fél másodperc alatt fogtam fel, hogy a keresett személy a kanapé mellett fekszik a földön és még mindig fogja a kezemet. Egyből kivettem onnan és úgy éreztem, hogy itt az ideje ezt a falat visszahúzni! Nem fogok ilyen hülyeséget játszani.

- Kelj már fel. 10 perc múlva szabadok vagyunk. - bökdöstem meg.

- Ez aztán reggeli ébresztés. - dörzsölte meg az arcát.

- Na mi a helyzet? Éltek még? - hallottam meg Niall hangját kintről.

- Ha kiszabadulok ebből a kibaszott szobából esküszöm az lesz az első, hogy megfosztalak a szeretett testrészedtől amivel azután már nem tudsz csábítani Horan! Vigyetek ki! - kiabáltam.

- Hú de morcos valaki. - nevetett Emma is.

- Esküszöm addig fogom tépni a hajadat amíg ki nem hullik az összes. Engedjetek ki! Pisilnem kell és normális kaját szeretnék enni! - egyre türelmetlenebb lettem.

- Még van 8 percetek, hogy rendezzétek a dolgotokat. - kiabálta Niall.

- Annyi ideig tart szétverni a fejedet. - morogtam.

- Hé Ellie.. nyugi már.. - simította meg a karomat mire két métert hátráltam. - Most mi a baj? - kérdezte.

- Hagyj békén. - sóhajtottam.

- Megnyíltál nekem most meg megint felhúzod azt a kibaszott falat? - vert egyet a falba. Nem értettem, hogy miért lett ennyire ideges.

- Azért nem nyíltam meg neked teljesen. Azokról a személyekről beszéltem akikről bármikor, bárkinek tudnék. - nevettem fel.

- Nem ér csiki-csukizni! Miért ragaszkodsz ennyire ahhoz amitől nem tudsz élni? - ismét kiabált.

- Csak hagyj békén. Pár nap múlva elmész és soha többet nem látjuk egymást! Eddig ez a nyár második legjobb híre. - mondtam és leültem a kanapéra.

- Hihetetlen vagy. - rázta a fejét. - Engedjetek már ki! - kiabálta ismét mire kinyílt az ajtó én pedig már nem is akartam annyira kimenni innen és azt se szerettem volna, ha ő kimenne. Egy ideig még engem nézett aztán hátat fordított nekem és kisétált az ajtón. Nem akarom, hogy ilyen lazán maga mögött hagyjon mindent ami ebben a szobában történt. Lehet neki nem fontos, de nekem igen, hisz itt kezdtem el megnyílni előtte ami nagy szó számomra.

- Most nem jössz? - kérdezte Niall felhúzott szemöldökkel. Szó nélkül felálltam és még egyet visszapillantottam. Már láttam fényesen is a szobát ami így egészen másabb volt, sokkal barátságosabb. Végül hátam mögött hagytam azt a helyet ami mindig Louis Tomlinsonhoz fog kötni, úgy mint az a nyamvadt lépcső is. Hol van az a fiú?

Ránéztem Emmára, Niallre majd Louisra és végül a dokihoz.

- Na milyen volt? - kérdezte mosolyogva és legszívesebben nekimentem volna, akár orvos akár nem.

- Remek. - morogtuk egyszerre Louisval.

- Oké, 24 órával ezelőtt nem volt ennyire feszült köztük a levegő. - mutogatott Emma köztem és a Tomlinson fiú között.

- Mondják el az érzéseiket. - kérte a doki.

- Ideg örlően sok időt kellett eltöltenem vele és sikerült csalódást okoznia. - végig a szemembe nézett.

- Miss Stinson? - nézett rám. Még mindig csak Louist néztem és kitudtam olvasni a szeméből, hogy igenis várja a válaszomat.

- 24 órás megbánások sorozata. Doktor úr, köszönöm ezt a fantasztikus élményt, de el kell szomorítsam, hogy a kapcsolatunk egy cseppet sem változott és most még inkább szeretném, ha elhúzna az életemből a többi négy idióta haverjával és élhetném a normális életemet. Örülök a találkozásnak, tényleg a szendvics fantasztikus volt, a kanapétól nem fáj a hátam viszont egy akkora

foltot hagyott bennem a doktor úr, hogy kénytelen voltam még több falat felépíteni. Igazán köszönöm, hogy elpazarolhattam az életemből 24 órát ezzel a degenerált idiótával. - nagyon ideges voltam és csak haza akartam érni. A doktor megszeppenve nézett rám Emmából pedig majdnem kitört a röhögőgörcs. - Na csá! Ja és Tomlinson, ha még egyszer meglátlak a báromba arra a sorsa jut a kis Tomlinson, amit Niallnek ígértem. - kacsintottam rá és kiléptem ebből a retekből.