12.rész Tomlinson 1D

Ritkán szólunk hozzátok, de ez egy különleges alkalom, hiszen a történet legnagyobb rajongójának holnap lesz a születésnapja! Köszönjük a támogatásodat és a méteres kommentjeidet, sokat jelent nekünk!:) Isten éltessen sokáig Vanda, legyen csodálatos napod, mi pedig ezzel a résszel szeretnénk megajándékozni! :)) 

All the f*cking love xx

Eva H. és EsmeeH.

*Emma Geller szemszöge*

Az érzés amikor nem kéne féltékenykedned, mert el akarod felejteni, de sose jön össze, mert mindig előtted flörtöl egy lánnyal. Szar helyzet? Szar helyzet.

-Em, ha eltöröd a poharat te fizeted ki - bökött meg Ben mire a kezeimre pillantottam. Tényleg mindjárt eltöröm.

-Bocsi - engedtem el a poharamat.

-Mi a baj húgi? - kérdezte.

-Semmi csak... minden - vontam meg a vállam, mintha ez természetes dolog lenne.

-Nyugalom ma már elutazunk - mondta és magához ölelt. -Többé nem szenvedsz.

-Ácsi - húzottam el. -Mi az, hogy elutazunk?

-Ja én is megyek - vonta meg a vállát Ben. -Daisy, Penny, Luke, Marvin, Erica és Jack.

-Mi? - kérdeztem ismét és gyorsan beleittam a forrócsokimba, mert nyáron logikus forró csokit inni aztán kiköptem meglepődés képen. -Ezt nekem mikor akartad elmondani?

-Most - puszilta meg az arcom.

-Áruló - vágtam rá.

-Bocsi húgi, de foci az foci és pasiból vagyok - mondta. -Különben is neked is kéne jönnöd kikapcsolódni kicsit.

-Inkább megfojtom magam egy kád vízbe - morogtam.

-Buta vagy - nevetett.

-Amúgy a "misztikus" ikrek, hogy mennek? Hisz még nincsenek 18 évesek - tereltem a témát.

-Meglógnak amiről Chandler bácsi és Monica néni nem tud az nem fáj neki - vonta meg a vállát.

-De én fájok nektek, mert bevasalom rajtattok a hallgatásom - húztam mosolyra a szám.

-Tudtam valahogy sejtettem, hogy a pénztárcám húzza a rövidebbet - morogta.

-Elég lesz akkor odaadnod, ha hazajöttök - mosolyogtam rá.

-Gonosz kishúg vagy - kuncogott.

-Tudom ezért tartanak még anyáék meg - vontam meg a vállam mosolyogva.

-Ben gyere - kiabálta az ajtóból Dais aztán Elliere nézett. -Te meg viselkedj szépen!

-Igen is anya - mondta Ellie és beljebb jött. Ő se megy?

Ben még szorosan megölelt aztán egy puszit nyomott a homlokomra és futott a vöröske után. Ellie leült a kanapéra míg én felálltam és végeztem a munkám.

Jó pár óra csak eltelt azzal, hogy én dolgoztam míg Ellie ült a kanapén amikor viszont az óra újabb egy óra munkával töltött időt ütött elgondolkoztam. Most már a repülőn ülnek és bámulnak ki az ablakon persze teljesen lázba égnek. Milyen jól mulathatnak.

-Hé - szólalt meg Ellie.

-Mi van? - kérdeztem.

-Hozol egy kávét? Koffein hiányom van - mutatta fel a csészét. 

Elkészítettem egy újabb csésze kávét aztán még egyet magamnak is. Odaadtam a kezébe és én is leültem a kanapéra.

-Szerinted mit csinálnak? - gondolkoztam hangosan.

-Remélem Louis annyira parázik, hogy a meccsen valaki felrúgja - mondta.

-Komolyan utálod? - fordultam felé. -Mert amikor a koncerten találkoztunk velük azt hittem több van köztettek sőt.. Aj mindegy.

-Mi mindegy? Nem mindegy! Bökd ki - ugrott fel.

-Előbb válaszolj a kérdésemre - mondtam. -Ha Louis nem hazudott volna neked akkor se jönnél össze vele?

-Tessék? - kerekedett ki a szeme. -Honnan tudod, hogy hazudott nekem?  Elmondta?

-Elmondta, mert velem is ez volt a helyzet csak engem Niall vágott át ugyanígy - bólintottam. -Na, de válaszolj!

-Igen - vágta rá túl gyorsan. -Te jössz! Mi volt az a mindegy?

-Semmi érdekesnek mondható - legyintettem.

Kortyoltunk egyet a kávéból és felsóhajtottunk.

-Amúgy veled mi van? Mármint mi volt veled és Niallel tegnap? - fordult felém.

-Semmi - mondtam és ismét kortyoltam a kávéból.

-Hol a kaki, Emma? - kérdezte.

-Nincs kaki csak beszélgettünk és ennyi - legyintettem.

-Niall szeret téged - bökte ki. Képzelem.

-Téged is Louis - böktem ki én is.

-Szarom le Louist - morogta.

-Engem se érdekel nyugodj meg Niall, mert el szeretném felejteni és egy normális boldog párkapcsolatot szeretnék Marvinnal - mondtam.

-Fura, de egyetértek veled mármint abba a részbe amibe elakarod felejteni Niallt, mert én is azt akarom csak én Louist szeretném elfelejteni - mondta. -És ez fura, hogy utáltalak, de kezdesz a baráti körömbe becsatlakozni. Emma Geller lehetséges, hogy a legjobb barátnőm leszel Nem, az Daisy, de lehetsz az iker testvérem!

-Elfogadom, mert elég sok bennünk a közös - nevettem.

-Mindketten egy idióta popsztárhoz kapcsolódunk - morogta nevetve.

-Akiket elfelejtünk - emeltem meg a csészém és koccintottunk.

Még sok mindenről beszélgettünk, de legfőképpen kibeszéltünk mindenkit a bandából egyesével aztán át tértünk a szülőkre. Rájöttünk, hogy mindkettőnk szülei nehezen, de összepréselődtek és arra is rájöttünk, hogy a születésünk tapasztotta Őket jobban össze.

A hirtelen téma váltás kicsit sokkolt minket.

-Lemaradunk egy kalandról - mondtam.

-Amit a barátainkkal tölthetnénk - mondta.

-Hány perc alatt érek oda a reptérre? - fordultam felé.

-Taxival 5 perc - vonta meg a vállát.

-Én megyek - álltam fel. -A barátaimmal akarok lenni.

-És Niall? - kérdezte.

-Mi van vele? Csak úgy tudom elfelejteni, ha látom, mert akkor megszokom, hogy nem vagyok vele úgy - mondtam.

-Igazad van - állt fel. -Vigyázz London, mert megyünk!

-Éljen - tapsikoltam.

-Ezt ne - rázta a fejét Ellie és a kezét tartotta fel. -Pacsit!

Belecsaptam a tenyerébe és leszedtem magamról a kötényt aztán felkaptam a táskám és már rohantunk is. El kell érnünk a legközelebbi repülőt, hogy odaérjünk a meccsre, hogy a barátainkkal legyünk. Miközben rohantam egész végig Niall arca lebegett előttem és próbáltam onnan elűzni, de nem igen sikerült hisz végig a szemem előtt vigyorgott, mint a tejbe tök. Olyan idiótán, de cukin mosolygott. Nem, nem ez így nem jó el kell Őt felejtenem hisz nekem barátom van! De Niall... nem Niall. Hú ez logikus volt.

Ellie leintette egy taxit ahova egyből beleültünk és amikor kérdezte, hova csak rávágtuk kiabálva, hogy a repülőtér.

Akkor van a legnagyobb dugó, ha sietsz valahova. Én a sofőr helyett már milliószor dudáltam volna a sok idióta sofőr miatt.

Két óra múlva ért oda a taxi hála a dugónak és amint leállította a motort kifizettük, és tovább futottunk keresve a londoni járatot.

Gyerünk Em siess hozzám. - Hallottam meg Niall hangját a fülembe sőt a szemem előtt még mindig ott vigyorgott. Miért gondolok rá? Miért?

Megráztam a fejem és futottam tovább amikor megtaláltuk a kaput gyorsan siettünk volna tovább, ha az őrök nem állítanak meg.

-Uram engedjen sürgős dolgunk van - tört ki Ellie az őr kezei közül.

-A gépre már nem lehet felszállni - morogta az egyik dagadt őr. Duci elnézést duci.

-Jaj ne már - sóhajtottam. -Komolyan nem tud felengedni még két aranyos kislányt arra a tetves repülőre?

-Jól mondta hölgyem nem tudok - morogta.

-Akkor kapja be, de én akkor is felszállok a gépre - mondta Ellie és fellökte az őrt aztán futott. -Gyere! Siess!

Elfutottam az őrök mellette Ellie után.

-Hova-hova lányok? - állított meg a jegyszedő nő. Remek és jegyünk sincs.

-Ööö... - gondolkozott Ellie.

-Stewardessek vagyunk - jutott eszembe valami.

-És hol a ruhájuk? - kérdezte.

-A gépen - vágta rá Ellie.

-Rendben menjenek - mondta.

Tovább sétáltunk és pont időbe, mert akkor jelentek meg az őrök kiabálva nekünk mire felfutottunk gyorsan a gépre. Ellie elvette egy bácsi kezéből az újságot és leült valahova aztán a  fejéhez emelte az újságot. Én egy néni fejéről vettem le a kalapot és a fejemre tettem aztán a napszemüvegem vettem elő amit a szememre tettem és leültem Ellie mellé. Az őrök kerestek minket, de nem találtak meg viszont csak akkor nyugodtunk meg amikor már a levegőbe voltunk. Innen már nem tudnak vissza toloncolni New Yorkba maximum lerúgnak a gépről, vagy Londonba börtönbe csuknak, vagy majd akkor, ha a haza jövünk. A nénike visszavette a kalapját és nyugodtan dőltem a székre.

-Tessék - dobta vissza Ellie a bácsinak az újságot. -Ez könnyen ment.

-Könnyen? Nehezen - nevettem.

-Hé itt vagyunk ez jót jelent - mosolygott.

-Vajon hány órás az út? - kérdeztem.

-10 órás undok kis hölgyek - morogta mögöttünk a bácsika.

-10 órás? - meredtünk rá.

A bácsika bólintott mire mi feldúltan felugrottunk az ülésről és fel-alá járkáltunk persze ezt a kis járkálást észrevették a repülőn dolgozok.

-Maguk azok? - közeledett felénk az egyik.

-No hablo Inglés - vágtam rá. Hirtelen eredt meg a nyelvem spanyolul.

-Ja - bólogatott Ellie.

-Elnézést akkor összetévesztettem Önöket két másik lánnyal - kért elnézést és tovább állt.

-Ez meleg helyzet volt - sóhajtottam.

-És most üljünk itt 10 órán keresztül tétlenül, mert nem ér oda gyorsan ez a nyomorult repülő - duzzogott Ellie.

-Ja - ültem le az ülésre mire jobb oldalra fordítottam a fejem és pont akkor ült le mellém egy srác.

-Szia - mosolygott rám.

-Szia - mosolyogtam rá.

-Ki vagy? - kérdezte Ellie.

-Jason vagyok Ő meg Josh - mutatkozott be aki mellettem ült.

-Ellie és Emma - mondta Ellie.

-Nem ülsz mellém Ellie? - kérdezte Josh mire Ellie értetlenül nézett és meglöktem, hogy menjen már.

Ellie leült Josh mellé és elkezdtek nagyon beszélgetni valamiről és már a nevetgélés szinten voltak sőt Ellie már flörtölt a sráccal. Hoppá.

-Hova tartasz Emma? - kérdezte Jason.

-Londonba tartunk egy focimeccsre - mondtam. -És ti?

-Londonba a rokonokhoz - mondta. -Meddig lesztek Londonba?

-Csak a meccsre jöttünk aztán vissza New Yorkba, mert itt élnek a szüleink - mosolyogtam rá.

-Akkor nem tudlak jobban megismerni - szomorodott el. -Pedig miután megismertelek volna elhívtalak volna randira is mondjuk egy gyertya fényes vacsora keretébe.

-Elég jól hangzik - mosolyogtam rá. -De New Yorkba várnak a szüleim és vár a munkám.

-Dolgozol? - lepődött meg. -Egy ilyen hercegnő miért dolgozik?

-Kell a pénz az egyetemre és nem akarok a szüleim nyakán lenni így a törzshelyünkön dolgozok egy kávézóba - mondtam.

Az egész utat elbeszélgettük Jasonnal és jókat nevetgéltünk. Ő mesélt a családjáról és én meséltem az én családomról. Az Ő családja egy tökéletes, normális család és kiderült, hogy rengeteg testvére van akik mind édes testvérei. 

Amikor a gép leszállt együtt leszálltunk a gépről, de a reptéren elköszöntünk egymástól, mert Őket már várták.   

-Josh egész helyes - mondtam mosolyogva.

-Fogd be - szól rám Ellie nevetve. -Különben is mi van Jasonnel  az is elég helyes.  

-Nem nyilatkozom az ügyvédem nélkül - mondtam nevetve és a vállamra tettem a táskám.  -És most fogjunk egy taxit!

-Megyek - indult meg Ellie és alig tudtam utolérni. 

Mire beértem Elliet már a taxiba várt így én is bepattantam hátra és valahogy elmagyaráztuk a sofőrnek, hogy hova vigyen, mert igazából mi se tudtuk hova kell menni szóval azt mondtuk neki, hogy abba a standionhoz vigyen ahol Louis Tomlinson csapata játszik. Így nagyjából már értette, de aztán elmondtuk neki, hogy nem vagyunk londoniak így már megértőbb volt. Viszont jó fej volt, mert egy fityinget se kért a fuvarért. Már csak megint  a biztonsági embereket kell kijátszani!

Kedvesen oda sétáltunk hozzájuk próbáltunk angyali arcot vágni hát, ha csak úgy beengednek, de tévedtünk.

-Jegyek? - kérdezte fapofával az egyik.

-VIP vendégek vagyunk elnézést minket meghívtak - mondta Ellie.

-Ki hívta mag Önöket? - kérdezte a másik mire én belemásztam a biztonságiak aurájába ahol fel volt sorolva a VIP személyek neve. Ott volt Erica, Jack, Ben, Daisy, Penny, Luke és Marvin is. Na meg a mi nevünk is.

-Ott a nevünk - mutattam a két legutolsó sorra. -Én vagyok Emma Geller és Ő meg Ellie Stinson!

-Önök ki vannak húzva mivel maguk nem jöttek - mutatta a papírkát. Tényleg.

-De itt vagyunk most - mutatott magunkra Ellie és elindult. -Szóval..

-Maradnak - fogta vissza az őr.

-Már nem engedhetünk be senkit mivel már tart a meccs - mondta a másik fickó.

-Drasztikus következményekhez kell nyúlnunk azt hiszem - sóhajtott Ellie.

-Biztos? - kérdeztem mire bólintott.

Ellie fellökte a két őrt mire azt kiabálta, hogy fuss én meg futottam. Ellie lemaradt az őrökkel míg 

engem követett egy másik őr. Basszus gyorsabban kéne futnom, de már fáradok. És lépcsőznöm is kell, hogy ha a fiúkhoz szeretnék eljutni. Nagyjából minden szembe kerülő őrt ki tudtam kerülni, de szorosan a nyomomba voltak így csak rohantam amikor hirtelen megláttam egy szőke haj koronát. A megmentőm. Gyorsan odafutottam hozzá majdnem rá is ugrottam, de csak szorosan mögé álltam és kapaszkodtam a vállába míg Ő értetlenül és ledöbbenve fogta a kaját a kezébe. Mindig eszik ezt nem hiszem el.

-Hölgyem jöjjön velünk - értek utol a biztonságiak és már az egyik nyúlt volna a kezemért amikor Niall elejtette a kaját a kezéből megállította az őr karját.    

-Ne nyúljanak hozzá! A hölgy velem van - mondta mire én a vállán pihentettem a kezem és úgy meredtem rá.

-Elnézést uram nem tudtuk - mondták kórusba mire Niall legyintett és az őrök elmentek a dolgukra. 

-Köszönöm - mondtam még mindig a vállán pihenve.

-Szívesen - fordította felém a fejét mosolyogva. -Amúgy mit keresel itt?   

-Eljöttünk meglepetésként kalandot szerezni - álltam elé mosolyogva.

-Örülök, hogy itt vagy - mondta még mindig mosolyogva.

-Én is - mosolyogtam rá és lábujjhegyre állva megpusziltam az arcát. -Még egyszer köszi.

-Mondtam már, hogy semmiség - mondta. -Amúgy kivel jöttél?

-Ja hát Ellievel csak Ő leragadt - néztem körbe, de még nem ért ide.

-Niall! Ellie a pályán van - jelent meg Dais és amint észrevett megölelt. -Úgy néz ki te is megjöttél. 

-Mi az, hogy a pályán van? - kerekedett ki a szemünk Niallel.

-Egy őr kergeti a pályán. Gyertek - húzott minket Dais a VIP helyiségbe ahonnan fentről látjuk a pályát és tényleg ott volt Ellie ahogy egy őrrel veszekszik miközben Louis hátulról fogja Elliet. 

Körbe pillantottam és mindenki csak nézi Őket nagy szemekkel míg a pályáról csak a bíró hangos sípolását lehetett hallani és persze Ellie kiabálását. Hatásos belépő Stinson és Geller módra. Remek. 

*Ellie Stinson szemszöge*

- Ellie! Fejezd be most azonnal! - kiabálta Louis, de nem érdekelt. Elegem van ebből az őrből. Megfogta a csuklómat és elkezdett kitépni Louis kezeiből, de úgy tűnik, hogy a megtartóm nagyobb erőben van ma, mivel fogta magát és a hátam mögé küldött, kiszabadítva ezzel az őr eléggé fájó szorításából. Louis bal kezével még mindig fogta a derekamat, szegény eléggé kicsavarodhat a keze, megérdemli a kis paraszt.

- Don, velem van. Menj innen! - Louis egyre nyugodtabb lett én pedig úgy éreztem, hogy mindjárt elalszok. Túl sok volt ez az egész. Beosonni egy repülőre és utazni azon 10 órát majd beszökni ide, Emma bőrét mentve természetesen én futtattam meg az előbb említett Dont, szerencsétlenül elbotlottam Louisban és elég kínos pillanatot szerezhettem így magamnak, most pedig a szívem a majd kiugrik a helyéről. Mi ez a nyüzsgés emberek? New York elkényelmesítette a seggemet. Gondolkozásomból az zökkentett ki, hogy Louis simogatja a karomat, a hátának döntöttem a fejemet és úgy néztem ahogy játszik a bőrömmel.

Hangos sípszó jelezte, hogy a meccs folytatódik, így én is felmentem a VIP szektorba.

- Na mi az Júlia? - kacsintott Harry mire mindenki nevetett.

- Fogd be. - forgattam meg a szemeimet. - Em, minden oké? Nem kaptak el? - kérdeztem tőle.

- Nem, jó voltál. - mosolygott.

- Tudom, tudom.. - nevettem és leültem Daisy mellé.

- Minden oké? - mosolygott, mint egy hülye gyerek.

- Fáradt vagyok Dais. És olyan rossz érzésem van, mintha valaki követne engem.. - néztem körül újra.

- Remek, semmi ruhát és pizsamát nem hoztam. - vakartam meg a fejem.

- Ellie!! - hallottam meg számomra egy kedves hangot.

- Soph! - ugrottam fel és jó szorosan megöleltem a lányt. 

- Láttam az akciódat.. - nevetett egyet. - Ezek után ne mondd azt, hogy te Ellie Stinson, semmit nem érzel Tomlinson 1D iránt.

- Nem érzek. - mondtam poker faceszel.

- Hallottam, hogy 24 órán át be voltatok zárva. Ismerve Louist történt valami. - húzogatta a szemöldökét.

- Megnyugtathatlak mert semmi nem történt. - mosolyogtam.

- Akkor nézd a hercegedet amint belövi azt a gólt. - mutatott Soph a pálya felé én pedig természetesen oda néztem. Louis tényleg épp lőni készült.

- Úgy se megy be neki. - forgattam meg a szemeimet és igazam lett. Nem sikerült neki.

A meccsnek vége van mi pedig már Harry házába, illetve kastélyában vagyunk. Döntetlen lett az állás én pedig már várom, hogy drága Louis leüvöltse a fejemet. Egy szál mackó nadrágba jött le a lépcsőn én pedig akaratlanul is megnéztem a testét, de hamar elkaptam a fejemet a telefonom felé, épp apával beszélek.

- Oké Ellie.. Elég szépen végigmérted. - nevetett Penny.

- Én csak a tetoválásait néztem. Tudod, hogy szeretem azokat.. - forgattam meg a szemeimet.

- Persze. - nevetett Emma is.

- Harry, nem lehetne, hogy én itt maradjak? Azt hiszem apám meg fog ölni, ha hazaérek. - vakartam meg a homlokomat.

- Addig maradsz ameddig akarsz. - kacsintott.

- Miért akarna Barney bácsi megölni? - kérdezte Luke.

- Drága, attól mert a szüleim lazák és sok mindent megengednek és elengednek kérés nélkül az oké, de, hogy "elszöktem" Londonba, az óceán másik végébe az kicsit kiverte náluk a biztosítékot. - magyaráztam.

- Oké értem. De te vagy a mindene apukádnak. Max szobafogságot kapsz. - mosolygott Marvin.

- Jézusom, anya hív. Tőle jobban félek. Daisy vedd fel te! - dobtam barátnőmnek a telefont.

- Ha Robin néni az én anyukám lenne para nélkül venném fel a telefont! De ha anya hívna már szaladnék haza. - nevetett barátnőm és visszaadta a telefonomat én pedig felvettem.

- Izé, szia anya.. Tudod nagyon szeretlek és én vagyok a legszebb lányod akire büszke vagy és... Óóó, szia Lily néni. Oké adom csak ne kiabálj. Ne haragudj! - mikor az Eriksenék felé fordultam épp némán kő papír ollóztak és Daisy vesztett. Elvette a telefont és kihangosította.

- Szia anyu.. - mondta halkan barátnőm.

- Az anyátok úristenit!!!! Add oda a bátyádat! - kiabálta Lily néni.

- Épp mosdóba van anyu.. - mondta Daisy.

- Hol a kaki kislányom? Add oda azt az idiótát most!! - nem tudom, hogy Lily néni miért mérges, hisz őket elengedték.

- Szia anya.. Miért vagy ideges? - kérdezte Marv.

- Drága fiam! Tőlem már nem is kell engedély csak apátoktól? Mit képzeltek ti magatokról? Tudjátok mennyire aggódtam? - Lily néni már nem kiabált. A hangja inkább arra hasonlított, mintha mindjárt sírna.

- Ne haragudj anya. Én beszéltem apával, és mondta, hogy majd megbeszéli veled. De én is odamehettem volna hozzád tudom.. - ekkor Marvin elment a nappaliból és a telefon se volt már kihangosítva.

- Ellie, megtennéd, hogy legközelebb nem baszol el egy fontos meccset? - kérdezte flegmán Louis az ajtófélfának támaszkodva.

- Tudod... Emmával beszélgettünk és rájöttem, hogy támogatnom kéne téged úgyhogy felszöktünk egy kibaszott repülőre, 10 órán keresztül elviseltem azt az idióta öreg bácsit majd kiderült, hogy lehúzattál a listáról, ekkor beszöktünk és az életemért futottam. Nem tényleg semmiség.. Tényleg sajnálom, hogy elrontottam, de én sem vagyok tökéletes. - sóhajtottam. - Most pedig, ha megbocsájtotok én elmegyek fürdeni. Valaki megtehetné, hogy ad valami alvós cuccot. - motyogtam és elindultam a nekem kijelölt szobába. Leültem az ágyra és csak vártam, hogy valaki hozzám vágjon egy pólót meg valami bugyi szerűséget és hihetetlen, de ez megtörtént.

- Fürödhetsz a szobámba. - ennyit mondott Louis és már el is ment. Mi baja lett ennek megint?

***

Éjfél van a ház pedig már csendes. Legalább is annak kéne lennie. Túlságosan feszült vagyok és úgy érzem, hogy van mellettem valaki aki figyel. Akaratlanul is azt az egy pontot néztem ahonnan éreztem ezt, de már túl fáradt voltam ahhoz, hogy tovább fent maradjak, de elaludni se mertem.

Körülbelül öt percre aludhattam el most pedig úgy érzem mintha valaki az ágyba akarna belepréselni és egy hang se jön ki a torkomon jelenleg és úgy érzem, hogy mindjárt megfulladok.

- Daisy!!!!! - kiabáltam egyből amint tudtam. - Marvin!! - már sírtam, nem akarok ebben a szobában lenni. Hirtelen kicsapódott az ajtó és az előbb említett két személy illetve Louis, Zayn, Penny és Emma is megjelent.

- Ellie, mi történt? - jött közelebb Daisy.

- Ne ülj oda le! - kiabáltam rá.

- Mi? Mégis miért? - kérdezte Zayn.

- Ott van és engem figyel. - sírtam tovább. Hirtelen eltűnt ez a nyomó érzés én pedig egyből felpattantam egyenesen Zayn karjaiba vetettem magam. Odanéztem az ágy felé és láttam, hogy jön felém én pedig sikítottam. - Zayn!! Jön!! - sírtam. Hirtelen lerogytam a földre, mert a nyomó érzés újra rám tört.

- Lemegyünk a nappaliba oké? - guggolt le mellém Penny.

- De nem tudok mozogni. - szipogtam.

- El.. - vett fel Marvin. Lementünk a nappaliba, ott engem leraktak a kanapéra Emma pedig hozott nekem vizet.

- Mi történt? - ült le mellém az előbb említett lány.

- Éreztem, egész nap, hogy valami nem oké, most pedig elalvás előtt egy pontból éreztem azt mintha figyelnének. Végül elaludtam, kivételesen háton, és megint azt álmodtam, hogy egy fehér bőrű, fekete hajú csaj rajtam ül és fojtogat. - sírtam újra.

- Megint? - ült le mellém Louis. Elég fáradtnak tűnt.

- Kiskorában ez egy visszatérő álom volt. Elmentünk egy ilyen médiumhoz aki mondta, hogy eltűntek az őrangyalai és közel került Elliehez egy démon. Aztán valahogy leszedte róla azóta pedig nem történt ilyesmi.. - magyarázta Marvin.

- Én nem akarok visszamenni abba a szobába.. - ráztam a fejem.

- Bejössz hozzám oké? - kérdezte Louis én pedig akármennyire nem akartam, de bólintottam. Most mindenkinél jobb, mint abban a szobában.

- Mi van, ha megint ott lesz? - kérdeztem.

- Hazaérünk és elmegyünk megint ahhoz a médiumhoz. - mondta Daisy.

- Írok anyunak.. De a telefonom bent van.. - mondtam és lehajtottam a fejemet.

- Itt az én telefonom. - adta át Penny. Gyorsan bepötyögtem a számot és már hívtam is.

- Szia Penny! - köszönt anyu.

- Anya, Ellie vagyok.. - éreztem, hogy nemsokára megint elszakad a cérna.

- Kicsim, történt valami? - kérdezte.

- Megint azt álmodtam. - sírtam el magam mire Louis magához húzott.

- De... Kicsim nyugodj meg oké? Felhívom azt a nőt. Marvinék ott vannak? - kérdezte.

- Igen.. Anya haza akarok menni hozzád. - sírtam tovább.

- Tudom kicsim, de most próbálj meg aludni, feküdj be valaki mellé és kimegyünk majd elétek a reptérre oké? - kérdezte.

- Oké. Apu? - kérdeztem.

- Lent van a McLaren'sben.

- Oké, mondd meg neki, hogy szeretem. Most leteszem, mert Penny lefog merülni. Szeretlek anyu.

- Én is kicsim, és ne aggódj. Minden rendben van! -  mondta mire  a telefon lemerült. Odaadtam Pennynek a telefont én pedig próbáltam megnyugtatni magamat.

- Még mindig remegsz. - suttogta Louis.

- Menjünk pihenni. - álltam fel.

- Jól vagy? - kérdezte Zayn.

- Túl leszek rajta. - mondtam és megöleltem őt.

- Ha bármi van, akkor szólj. - puszilt bele a hajamba. Elindultunk felfelé és Louisnak a kijelölt szobája volt legelöl.

- Sikíts ha van valami. - mosolygott rám Daisy és megsimogatta a hátamat.

- Köszi srácok. - mondtam és beakartam menni, de valahogy nem mertem.

- Megyek már. - mosolygott Louis és kinyitotta az ajtót én pedig szorosan mögötte voltam. - Kell fény? - kérdezte mire aprót bólintottam ő pedig felkapcsolta a kislámpát. Befeküdtünk az ágyba és őszintén reménykedtem, hogy átölel, de nem tette.

Lassan negyed órája forgolódom.

- Louis.. - szólaltam meg.

- Baj van? - támaszkodott fel egy kicsit.

- Nem.. Csak nem tudok elaludni.. - mondtam halkan. Ő csak egy nagyot sóhajtott és magához húzott.

- Gondolj arra, hogy most fogsz életedbe először valaki olyan mellett aludni akivel még nem feküdtél le. - mosolygott amitől kicsit jobb kedvem lett.

- Köszönöm Louis.. - mondtam és becsuktam a szememet.

- Itt vagyok melletted. - csak ennyit mondott miközben a hátamat simogatta. Hihetetlen érzés volt ez az egész és el se akartam hinni, hogy ez megtörténik.

- Louis.. - szólaltam meg egy negyed óra múlva.

- Ellie? - kérdezte fáradtan. Kicsit bántott a tudat, hogy most felkeltettem őt, de egyszerűen nem tudtam másra gondolni, csak arra ami történt. - Nézd.. Ami történt az... nincsenek rá szavak. Engem is megrémít a tudat, hogy mindez amit mondott Marvin és Daisy igaz lehet, de nem foglak ezzel egyedül hagyni akármennyire is utálsz. Ezt te se bírod el egyedül, meggyengülsz az egésztől El.. Pár másodperc leforgása alatt összeroppantál. - rázta meg a fejét Louis.

- Nem először történt ez, és Daisy meg a többiek tudják kezelni, de te nem tudnád. - sóhajtottam.

- Majd belejövök. - mosolygott.

- Louis.. amint vége a koncertjeiteknek New Yorkban soha többé nem fogjuk látni egymást. 

- Ezt szeretnéd? - nem tudom mit szeretnék, csak szabadulni ettől a világtól.

- Igen. - lehet nem voltam túl meggyőző, mert Louis mosolygott. 

- Próbálj meg aludni Ellie. - még közelebb húzott magához és hallottam ahogyan a szíve eléggé gyorsan ver. Ezt én váltom ki belőle, vagy csak hazudott? A keze ismét megtalálta a hátamat és úgy próbált megnyugtatni. Sikerült neki.