Megrémisztette az este Ellie pánik rohama annyira, hogy az éjszaka folyamán semmit nem aludtam. Sose gondoltam volna róla, hogy ilyen törékeny én azt hittem Ő kemény és semmitől se fél hát elég nagyot tévedtem. Mivel az éjszaka folyamán semmit se tudtam aludni így leköltöztem a nappaliba valami jó kis könyvel és a pislákoló fénybe elkezdtem olvasni már amennyire tudtam és valamikor elfogott az álom. Az álmom felettébb érdekesebb volt hisz a padlón ébredtem a kávézó padlóján. Csinos hercegnő ruhába voltam és előttem Marvin állt egy nagy csokor vörös rózsával, de a szemem az ajtóra vándorolt ahol Niall állt egy csokor sárga rózsával és talpig fehérbe. A két fiú közt kapkodtam a fejem és a sokktól összeestem.
-Nem - ültem fel kiabálva.
-Mi a baj? - ült fel Niall a kanapé tetejére narancslét szürcsölve.
Mit keress Ő itt? És miért vagyok betakarva? És a legfurcsább kérdés, ha Ő fenn van átöltözve akkor hol vannak a többiek?
-Mi ez a takaró? Rajtam nem volt takaró - értetlenkedtem.
-Lejöttem és megsajnáltalak - vonta meg a vállát. -Miért nem a barátod mellett aludtál?
-Nem tudtam aludni - forgattam meg a szemeim, mert nem éppen kedvesen kérdezte. A kezembe vettem a könyvem és az arcába nyomtam. -Olvastam!
-Mi ez? - kapta ki a kezemből mire felpattantam és elkezdtünk a kanapé körül rohanni miközben olvasott valamit a könyvből idézve. - "Szerintem az olvasás szexi." Hm jól beszél ez a karakter.
-Add már vissza - mondtam.
-Nem is tudom elég jó könyvnek tűnik lehet elolvasnám - mondta a könyvemet szorongatva. -Na nézzük hol jársz!
Ne! Csak ne lássa meg a könyvjelzőt!
Ráugrottam a kanapéra és gyorsan kitéptem a kezéből a könyvet és magamhoz szorítottam. Ezt már előbb meg kellet volna tennem.
-Mit rejteget az a könyvjelző? - mosolygott huncutul.
-Azt amit már rég elkellet volna égetnem - morogtam.
-Nem adod kölcsön a könyvet? - kérdezte pimaszul.
-Szó sem lehet róla - nyújtottam ki a nyelvem rá. -Különben is szép terv, ha oda is adnám kivenném a könyvjelzőm sőt még be se fejeztem. Na meg persze előbb az első részét kéne elolvasnod, ha érdekel tényleg. Niall érdekel? Tényleg?
-Hány részes? - kérdezte ledöbbenve.
-Hát ez a második része és ezen kívül még van része - mosolyogtam.
-Elment a kedvem a könyvtől - csóválta a fejét.
-Hú, de nagy könyvmoly vagy - nevettem.
-Jó bevallom csak a könyvjelző érdekel - mosolygott.
-Ki gondolta volna - kuncogtam.
-Megmutatod? - kérdezte kölyök kutya szemekkel.
-Még a halálba is magammal viszem - vágtam rá és felfutottam az emeletre.
Amúgy érdekes ruhát nem hoztam magammal, de a táskába azért nálam volt egy könyv. Bár a könyvem mindenhova kell hisz bármi előfordulhat. Fel kell készülni minden lehetőségre. A szobába beérve Marvin még mindig horkolt így csak besettenkedtem a szobába és eltettem a könyvem aztán még gyorsan nyomtam egy puszit a szájára és magára hagytam, hogy hadd aludjon. Leugráltam a lépcsőn és épp mentem volna be a konyhába amikor megtorpantam és elbújtam, mert ha jól hallom épp Niall és Louis beszélget. Nem illik beleszólni egy beszélgetésbe, de hallgatózni se illik, de érdekel.
-Niall állj elé és mond el neki mit érzel - hallottam Louis hangját.
-Te beszélsz nekem? Szereted és mégse teszel semmit - morogta Niall és fogadni mernék megforgatta a szemét.
-Nem szeretem csak elég csinos - mondta Louis és kicsit kukucskáltam, hogy lássam őket. Szerencsére nem vettek észre!
-Elég csinos? Louis kérlek valld már be - sóhajtott Niall.
-Mi.. - jelent meg mellettem Ellie mire a szájára tapasztottam a kezem, hogy fogja be és a konyha felé mutogattam.
-Mit valljak be? Hogy eléggé vonzódóm Ellie Stinsonhoz? - mondta Louis mire mi Ellievel összenéztünk. Persze én eltátogtam neki, hogy megmondtam mire Ő csak megforgatta a szemét.
-Igen pontosan ezt mond el neki is - helyeselt Niall.
-Megteszem, ha te is megteszed. Na? - kérdezte Louis és épp akkor kukucskáltunk ki így láttuk Louis idétlen mosolyát.
-Nem szeretem Emma Gellert kisasszonyt! Tessék kimondtam - morogta.
Visszahúztam a fejem és a falnak dőltem. A szívem darabokba tört és már éreztem a szemembe a könnyeimet. Kimondta. De miért érdekel? Én is elakarom felejteni szóval nem értem miért sírok hisz örülnöm kéne.
-Jól vagy? - suttogta Ellie megsimítva a karom.
Bólintottam. -Persze hisz miért ne lennék én is elakarom felejteni. Most, hogy így kimondta legalább tudom, hogy már nem okozok neki fájdalmat azzal, hogy Marvinnal vagyok.
-Akkor miért sírsz? - kérdezte.
-Mert.. - épp elakartam volna mondani amikor a töketlen bátyám rám ijesztett és szépen hasra estem és ezt még a két konyhába lévő személy is látta. Csak ott hasaltam a földön, mint valami partra vetett bálna.
-Igen ez Emma Geller - tapsolt nevetve Ellie. -Bocsi csak olyan béna vagy néha.
-Néha? Mindig - nevetett Ben.
-Em jól vagy? - ugrott hozzám Niall és segíteni akart felállni, de elütöttem a karját.
-Igen és neked Emma - morogtam aztán a két vihogó felé fordultam. -Ti meg ugyanolyan buták vagytok néha.
-Amúgy nem esett bajod húgi? - kérdezte mosolyogva Ben.
-De egy kis horzsolás a térdemen és... - fogtam meg a szám. -És a szám is vérzik remek. Köszi tesó.
-Bocsi nem tudtam, hogy még mindig megijedsz - mondta a bátyám.
-Tessék zsepi - nyújtotta felém Niall a zsebkendőt mire elcsaptam a kezét ezzel is a földre esett a zsepi.
-Tessék - adott egy másikat Ellie amit már elfogadtam és egy köszönöm-öt tátogtam neki aztán a számhoz raktam a zsepit.
-Ha bedagad... - kezdtem el csúnyán nézve a bátyámra.
-Akkor plasztikázott szád lesz - kuncogott Ben mire hasba vágtam.
-Én is szeretlek - hagytam ott és kikerültem a fiúkat, és beléptem a konyhába.
Felugrottam a konyhapultra és onnan lógattam le a lábaim míg a vérző ajkamra tapasztottam a zsebkendőt. Amikor felnéztem Louis állt előttem.
-Miért vagy bunkó vele? - kérdezte póker arccal. Tudtam kire érti csak Ő nem tudja, hogy mindent hallottam.
-Hé nem tűnt fel, hogy Marvinnal járok? - néztem rá értetlenül.
-És attól, mert vele vagy bunkónak kell vele lenned? Látszik, hogy összebarátkoztál Ellievel te is ugyanolyan ribanc leszel - vágta hozzám. Na jó még Ő is? Most már mindenkit elveszítek?
-Na jó te engem ne ribancozz le - ugrottam le a pultról. -És szerintem azzal vagyok bunkó aki egy megérdemli és kettő akivel akarok!
-Oh nem tetszik a ribanc elnevezés? Jobb lenne a ku.. - nem tudta kimondani, mert pofon vágtam teljes erőmből.
-Louis nem tudom mi ütött beléd, de azt hittem a barátom vagy erre teljesen megváltoztál. Tudod mit örülök neki, hogy Ellie nincs veled, mert megérdemled a magányt te szemét - vágtam hozzá és ott hagytam egyedül a konyhába hadd gondolkozzon. Inkább a nappaliba mentem ahol már mindenki ott gyülekezett köztük az én Marvinom így nem sírhattam.
Mindenkinek köszöntem és leültem a földre Marvin elé mire Ő egy puszit nyomott a fejemre, de nekem ez most nem elég. Megfogtam a nyakát és a számra nyomtam. Szükségem van rá!
-Vér ízű csók nyami - mosolygott.
-Fogd be elestem - nevettem.
-Bénácska - nyomott egy puszit a számra. -De az én bénám vagy!
-A tiéd vagyok - mosolyogtam rá.
Visszafordultam a többiek felé akik mindvégig csendben figyeltek minket, de amint bejött Louis a keze persze az arcán volt és villámokat szórt felém mindenki ránézett.
-Ki volt az aki végre beverte a képed? Gratulálnom kell neki - szólalt meg Ellie. -Persze én ütöttem meg elsőnek szóval ez a dicsőség az enyém volt!
Felemeltem a kezem mire mindenki rám kapta a tekintettét.
-Em? De miért? - kérdezte Jack ledöbbenve.
-Az képtelenség a húgom nem üt ekkorát - rázta a fejét Ben.
-Kipróbáljuk? Nem vagyunk jókedvbe bátyuskám - morogtam.
-Hoppá valaki durci-murci - mosolygott Dais. -Mi történt?
-Mi történt hercegnő eltörött a koronád? - kérdezte nevetve Luke mire hozzávágtam egy párnát.
-Szerintem ne kötekedjetek vele most olyan, mint egy állat - figyelmeztetett mindenkit Ellie.
-De miért? - kérdezte Penny.
-Mert van két olyan ember akit legszívesebben a föld alatt látnék - morogtam. -Basszus ezt csúnya kívánni.... De igaz!
-Ki az a kettő? - kérdezte Marvin átkarolva.
-Az egyik tuti Louis - mondta Ben mire bólintottam. -De miért? Hisz a legjobb barátod.
-Volt a legjobb barátom múlt időbe mára már egy senki - vágtam rá.
-Okés a másik Niall az is biztos - legyintette Daisy és rögtön rátért Niallra.
-Észt osztogattak este? - nevettem. -Észről jut eszembe nem, mintha Ők eszesek lennének, de hol van Erica és Harry?
Mindenki körülnézett aztán mindenki az emeletre mutatott. Értem.
Bólintottam és amikor épp Louis leakart volna ülni kinyújtottam a lábam hátha elesik, de átlépte. A fenébe!
-Elég! Ti ketten - kiáltott fel Louis rám és Niallra mutatva. -Kifelé velem most!
-Veletek én biztos nem megyek sehova - morogtam.
Louis ránézett Niallra mire Ő felsóhajtott és lehajolt aztán menyasszony fogásba felkapott és hiába ütögettem a mellkasát nem rakott le. Louis még ránézett Elliere mire Ő csak hevesen rázta a fejét és Louis felkapta a hátára, mint egy zsákot. Ellie kiabált és ütögette Louis hátát, de mind hiába most minket elrabolnak. Kivittek minket az udvarra mire Ellie hangosan felkiáltott:
-Louis, ha leteszel megcsókollak!
Louis egyből letette és várta a csókot mire Ellie hangosan felnevetett és már épp fordult volna el amikor Louis elkapta a csuklóját és magához húzta.
-És most csókolj meg - mondta Louis.
-Majd, ha piros hó esik - morogta Ellie és próbálta kihúzni a karját Louis karjai közül. -Csak átvertelek.
-Mert csak mindig hitegetsz, de sose tartod be a szavad! Tudod mi vagy te? Egy hang ember - morogta Louis persze provokálta csak Elliet ez tisztán látszott.
-Te meg egy felfuvalkodott nyálas popsztár - vágta hozzá Ellie.
Megköszörülte Nialla a torkát aki még mindig tartott és ránéztem amikor összeakadt a tekintetünk. Nem Emma, nem dőlhetsz be neki! Erőt vettem magamon és újra ütögetni kezdtem a mellkasát.
-Niall tedd le - utasított Louis.
-Majd, ha Ő is megígér valamit - mosolygott.
-Ígéretet kérsz? - kérdeztem mire bólintott. -Megígérem, hogy amint leteszel nem rögtön öllek meg, hanem csak 10 perc után!
-Ellies ígéret jobban tetszik - bólogatott Niall.
-Akkor kérd Ellietől - morogtam.
-Tedd már le az Isten szerelmére és mondjátok már el mi a franc van - akadt ki Ellie.
Niall letett és már épp lelépni akartam amikor megfogta a csukóm és Louis lépett közénk.
-Csak, mert megütöttél - kattant valami a kezemen és amikor lenéztem egy bilincs volt ott ami Niallhoz kötött.
-Louis - kiáltottam rá.
-Hupsz elejtettem a kulcsot - dobta a fűbe a kulcsot.
-Ellie kérlek keresd meg - könyörögtem.
-Okés - már ment volna amikor Niall elkapta a másik kezével Ellie kezét.
-Mi van már? - morogta.
-Csak ezt a krémet neked adnám - kent valamit Ellie kezére aztán Louisra kacsintott.
-Milyen krém? - fogta meg Louis Ellie krémes kezét és amikor Ellie elakart húzni nem jött össze. -Basszus ez mi?
-Ipari ragasztó ami nem kopik le könnyen - vonta meg a vállát mosolyogva Niall. -Louis összekötött Emmával most itt a bosszú.
-Te nem vagy normális - ugrott Ellie Niallnak Louist magával rántva.
-Louis nem normális - morogtam és megütöttem Louis vállát.
-Hé nem az én ötletem volt - védte magát Louis mire rámeredtem. -Er.. mi van?
-Erica - kiabáltam el magam és magammal húzva Niall rontottam a nappaliba. -Ez mi?
-Mi van? - csoszogott le a lépcsőn fáradtan aztán meglátta a bilincses kezem és nevetett. -Meglepetés!
-Szemét - morogtam aztán Louis felé fordultam. -És te is az vagy!
-És neked mi a mentséged szöszi? - kérdezte Ellie mérgesen.
-Dai... semmi - húzta meg magát.
-Daisy? - fordult Dais felé mire csak mosolygott. -Mosolyogj csak nyugodtan csak nehogy kiszabaduljak innen és megfojtsalak!
-Nem tennéd - mosolygott Daisy.
-Ne tud meg most mire vagyok képes - rázta a fejét Ellie.
Leültem a kanapéra és magammal húztam Niallt is aki duzzogva elfogadta, hogy rángatom. Szokja meg! Ellie leült a fotelbe míg Louis a földre ült és egymásra se néztek egész idő alatt. Marvinra pillantottam aki a másik oldalamon ült, de rám se nézett. Azt hiszi, hogy én akartam pedig rohadtul nem én akartam. Marvin vállára hajtottam a fejem mire rám nézett végre és a fejét a fejemre tette. Nem tudom mi volt a terve ezzel Ericának, de nem sikerült, mert attól, hogy a szöszihez láncolt nem leszek vele kedvesebb sőt nem fogok szakítani miatt Marvinnal.
Zayn bekapcsolta a tévét mire mellettem Niall felkiáltott, hogy a zene csatornára. Mindenki bólintott és odakapcsolta ahol épp nem zene ment.
-Pisilnem kell - szólalt meg Ellie.
-Mehetünk - állt fel Louis magával húzva Elliet.
-Veled? Inkább bepisilok - ült vissza Ellie.
-Ja ne már becsukom a szemem - mondta Louis.
-Higgyem is el? - kérdezte Ellie.
-Jössz? - húzogatta Louis a karját.
-Köszi kibírom - rázta a fejét Ellie.
Innentől ismét beállt a csend, de nem sokáig, mert már nyomta a lelkem egyetlen egy kérdés.
-Mikor megyünk haza?
-Hétvégén maradunk - mondta Erica.
-Megölnek anyádék - nevettem aztán hirtelen eszembe jutottak az én szüleim akik azt se tudjál élek e, vagy halok. -De az én szüleim még jobban!
-Így jár aki nem szól előtte anyuéknak - nevetett Ben.
-És különben is én felhívtam a mi szüleinket és nagy nehezen belementek, mert már nem volt más választásuk szóval há - tette hozzá Jack.
-Jaj, de jó akkor ti éltek ezért valaki szánjon meg a telefonjával, mert az enyém lemerült - hadartam el.
-Tessék - dobta hozzám Zayn a telefonját.
Az első csöngetésre semmi, a másodikra szintúgy viszont a harmadik a nyerő volt.
-Drága jó édes anyucikám tudom, hogy szeretsz - kezdtem bele.
-Emma Geller Green hol a fenébe vagy? Apáddal már fél New Yorkot bejártuk miattad - akadt ki anya.
-Csak a felét? Ennyit ér nektek a lányotok na szép - kuncogtam. -Amúgy Londonba vagyok.
-Mi? - vágta rá anya. -Azt mondtad nem mész!
-Tegnap meggondoltam magam és a kávézóból rohantam a reptére tudod milyen spontán vagyok - magyarázkodtam.
-Haza jössz életed végéig szobafogás - hallottam meg apa hangját.
-Üzenem apának, hogy nagyon nagyon nagyon nagyon szeretem.
-Azt üzenni nem úszod meg ezt akkor se - mondta.
-Okés, okés, de a szobafogság helyette nem lehetne valami más? Bármit megteszek - könyörögtem.
-Bármit? - kérdezte anya és tuti kitalált valami jót ami rossz.
-Félek amit kitaláltál - motyogtam.
-Oh pedig tetszeni fog - mondta és tuti mosolyog.-Amúgy mikor jössz haza?
-Én ma indulnék, de hétvégéig maradunk szóval vasárnap este várjatok - mondtam.
-Remek - mondta anyu. -De most megyek, mert meg kell ölnöm az apád.
-Úristen nem akarom tudni, hogy miért - nevettem. -Szia anya puszi szeretlek téged is meg a halott apámat is!
Anya is elköszönt nevetve és letettem a telefont. Visszadobtam Zaynnek a telefont persze megköszöntem neki és kijelentettem, hogy törölje anyám számát mire Ő csak nevetett.
-És most megyek lepihennek - álltam fel mire Niall is felállt. -Basszus..
-Hol pihennünk? - kérdezte mosolyogva.
-Biztos nem fekszek veled egy ágyba - morogtam.
-Kénytelen leszel cica - mosolygott Niall.
-Soha - hajoltam közel hozzá. -Ha kell nem alszom!
-Sok sikert - mondta közel az arcomhoz és a lehelete csikizte az arcom.
Elhúzottam tőle és felvágtam a lépcsőn magammal húzva Őt, de a lépcső tetején Ő húzott tovább a szobájába mire én kiabáltam, hogy segítség elakar rabolni, de Ő a szabad kezével a számra tette a kezét.
-Befejezted? - kérdezte mire dühösen megráztam a fejem. -Akkor ez így marad.
Beleharaptam a kezébe mire Ő felkiáltott és elégedetten vigyorogtam rá míg Ő mérgesen pislogott.
-Mivel nem alszok veled egy ágyba így kénytelen vagy a földön aludni - mondtam a szabályokat. -Én meg az ágy szélén alszok!
-Ez az én szobám - morogta.
-Én meg lány vagyok - mondtam.
-Inkább állat - motyogta.
-Inkább állat - gúnyolódtam.
Nagy nehezen belement az ötletembe és mivel leakartam dőlni pihenni így Ő lefeküdt a földre míg én az ágy szélére ültem a kezem meg lelógott az ágyról. Eléggé fáradtam így lecsukódtak a szemeim és már megint az álmok tengerén voltam, de ugyanazt álmodtam. Szintúgy felálltam a padlóról hercegnő ruhába és megint ott állt két oldalt Niall és Marvin. Egyetlen egy lépést se tettem csak bámultam hol Niallra, hol Marvinra amikor hirtelen Niall elindult felém és már csak azt vettem észre, hogy csak Őt bámulom. Átnyújtotta nekem a csokor sárga rózsát mire én csak pislogtam rá ebbe a magassarkúba majdnem mondom majdnem egy magasba vagyunk. Valaki elvette tőlem a virágot és Niall nyújtotta felém a kezét amit én habozás nélkül félve elfogadtam. Elsőként lassan óvatosan táncoltunk majd megpörgetett és egész közel kerültem az ajkához. Épp közelített felém amikor hirtelen felriadtam.
-Nem!
-Mi a baj édesem? - kérdezte alattam álmosan Niall.
Mi? Mit keress Ő alattam? És álljunk csak meg mit is mondott? Édesem?
Megráztam a fejem és felültem.
-Mit mondtál? - kérdeztem.
-Semmit - emelkedett fel.
-De hisz hallottam ahogy azt mondod édesem - bólogattam.
-Álmomba mondtam az álombeli feleségemnek - magyarázta ki magát. -Aki nem te vagy!
-És azt kérdezte valaki? - kérdeztem gúnyosan.
-Különben is mit kerestél rajtam? Eléggé nyál a pólóm csak nem rólam álmodoztál? - mosolygott rám.
-De rólad álmodtam ahogy kitépem a beleidet és megtaposlak - forgattam meg a szemem. -Különben is ez a te műved tuti te húztál magadra!
-Én? Hát te bolond vagy inkább egy malacot húzok magamra nem téged - morogta.
-Jó malacozást - álltam fel mire Őt is magammal húztam. Basszus elfelejtettem a bilincset.
-Ahova mész odamegyek én is kis szívem - suttogta mosolyogva.
-Nem sokáig, mert ha kell a föld alól is megszerzem a kulcsot - vágtam rá.
Magammal húztam és egyenesen a nappali felé vettem az irányt ahol senki se volt viszont a kertből hangos zene szólt. Ezek buliznak? A mocskos fajtájukat és engem fel se keltenek! Már épp léptem volna ki a kerti ajtón amikor Niall visszahúzott.
-Ez valami tévé show ahova meghívtak minket - suttogta és igaza volt, mert ez a fiúk ének hangja volt. -Csak azt nem értem mit keresnek most itt!
-Én se - mondtam. -De, ha a fiúk kinn vannak akkor hol vannak a többiek?
-Daisy, Ben, Luke, Penny, Marvin, Erica és Jack kinn van - mutatott az operatőrök mögé.
-Ellie? - kérdeztem. -És Louis?
Niall rám nézett értetlenül mire a két említett galambocska is előkerült.
-Hol voltatok? - kérdezte Niall.
-Louis szobájába - mondta Ellie. -Ti?
-Fenn Niall szobájába - mondtam.
-És most mi legyen? - kérdezte Louis mire egyből ránéztünk ilyen "ez jó kérdés" arccal.
Felvettük a gondolkozó arcot és elkezdtük nézni az egyik szoba sarkot hát, ha eszünk be jut valami, de semmi. Hirtelen egy pók közelített felém és hangosan felsikoltottam mire a kintiek megálltak egy pillanatra és keresték a hang forrást. Niall a kezét a számra tapasztotta úgy húzott be a konyhába míg Louis Ellie ráncigálta.
-Ez mi volt? - hallottam meg egy ismeretlen hangot.
-Semmi - hallottam egy másik hangot, amely ismerős volt hisz Liam hangja volt.
Louis behúzta Elliet a konyhapult alatti szekrénybe ahova nagy nehezen elfértek, mert nem volt olyan elválasztó deszka középen míg Niall engem behúzott a spejzba. Legalább Ő nagyobb helyet talált, de így is elég közel állt hozzám. Az ajtónak dőlve álltam míg Ő szorosan előttem állt amikor hirtelen közelített felém, de az ajtó pont akkor nyílt ki amikor majdnem megcsókolt. Tudom nem kellet volna neki megcsókolnia, de érezni akartam az ajka ízét szóval rohadjon meg akárki is volt!
-Szép - bólogatott egy Úr és nem épp jókedvébe volt amikor felé fordultam.
A többiek mögötte álltak és sajnáló tekintettel néztek. Liam próbálta mutogatni, hogy tagadjak mindent, de késő volt.
-Niall mi a mentséged? - kérdezte az Úr.
-A mentségem... - gondolkozott Niall mellettem aztán hirtelen megfogta a kezem és felemelte. -Az, hogy Ő a menyasszonyom!
Felé fordultam hirtelen és csak úgy meredtem rá. A barátnője se vagyok akkor a menyasszonya se lehetek. Ezt, hogy gondolta?
Niall bólintott persze a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról és mérgesen rápillantottam aztán sóhajtva visszafordultam az Úr felé és rávigyorogtam.
-Úgy van én vagyok Niall Horan menyasszonya!
*Ellie Stinson szemszöge*
- Louis, ki kell találnunk valamit! - mérgelődtem a kis helyen.
- Fogd már be. - mordult rám.
- Én még ma este felakarok ülni egy repülőgépre és hazamenni! - néztem rá mérgesen.
- Ellie, ezt később megbeszéljük. - jó kis lerázás.
- Elegem van belőled és az idiótaságaidból. - egyre mérgesebb voltam.
- Te szeretnél lenni a másik menyasszony? Szerintem nem úgyhogy fogd be a csinos kis szádat. - végre rám nézett.
- Hol van Louis? - kérdezte egy számomra ismeretlen csávó.
- Öö.. - senki nem tudott mit kitalálni.
- Niall? - kérdezte ismét a csávó.
- A kis szekrényben. - sóhajtotta Niall és kinyitotta az ajtókat.
- Niall baszki. - morogta Louis.
- Esetleg megtudhatnám, hogy ő kicsoda? - kérdezte a csávó aki elég magas volt, de túl kedvesnek tűnt ahhoz, hogy bármi rosszat is gondoljak róla.
- Ő egy ribanc. - mondta Louis tök lazán mire újra felpofoztam.
- Tudod mikor ribancozz le megint! - kiabáltam.
- Az vagy, fogadd el! - próbált megállítani.
- Nem értelek érted? Egyszer tök kedves vagy és imádom azt a Louist utána meg már te vagy Mr. világi bunkó. - ordítottam. - Most pedig valaki szedjen szét ettől az idiótától. - morogtam.
- Hát, ahhoz el kell menni egy boltba.. - mondta Daisy.
- Marvin! Nem hiszem el, hogy engedted ezt az egészet. - néztem rá.
- Épp ideje, hogy kinyissátok a szemeteket. - mosolygott.
- Mindjárt olyat kapsz, hogy egyből kinyitod a szemedet! - nagyon mérges voltam és elegem volt már.
- Jó, mindenki nyugodjon le. Átrakatom ezt az egész mindenséget, csak szedjétek össze magatokat, illetve szét. - vetett egy utolsó pillantást az ismeretlen férfi és elindult a kertbe.
- Daisy! Most azonnal mész azért a cuccért! - néztem rá mérgesen.
- Nyugi Ellie. - simogatta meg a hátamat és leült a kanapéra, egyenesen Ben mellé.
- Ellie.. - suttogott Louis.
- Mi van? - kérdeztem.
- Pisilnem kell. - ezt nem hiszem el.
- Így jártál. - mondtam és húztam magam után a kanapéra.
- Ne már El. - állított meg.
- Nincs semmi amivel rá tudnál venni. Én is visszatartottam. - rántottam meg a vállam mire ő közelebb húzott magához, túl közel.
- Kérlek. - mondta halkan.
- Nem. - nyeltem egy nagyot.
- Kérlek. - mormolta a fülembe és az ajkai a nyakamat súrolták.
- Ezzel csak azt éred el nála, hogy felizguljon. - nevetett Harry.
- Louisra? Soha. - hazudtam. Egyszerűen akartam, hogy a szája végre érintse a nyakamat ezért ki kellett még bírnom egy kicsit.
- Kérlek. - most belemarkolt a fenekembe és a nyakam helyett a számat vette célnak.
- Louis.. - mondtam halkan. - Nem. - elég nehéz volt még ezt is kipréselnem magamból. Összekulcsolta a kezeinket és visszatért a nyakamhoz ahol megharapott.
- Louis, te mit csinálsz? - hallottam meg egy ismeretlen lánynak a hangját.
- Baszd meg. - Louis teljesen lefagyott és csak ennyit mondott.
- Hé Eleanor. - hallottam meg Harry hangját. - Épp megérkeztél a pornóra. - nevetett.
- Parancsolsz? - húzta fel a szemét ezek szerint Eleanor.
- Babám ez nem az aminek látszik. - fordult felé Louis.
- Akkor éppen nem megcsalni készültél? - kérdezte felhúzott szemöldökkel a lány aki egyébként gyönyörű. Sokkal szebb, mint én.
- Eleanor ugye? Én Ellie vagyok. Ne Louisra haragudj, át lettünk verve köszönhetően Niallnek és a barátodnak éppen mosdóba kell mennie, de nem tud. - emeltem fel a kezünket csak, hogy az még mindig össze volt kulcsolva. Ez de gáz. Hallottam a többiek nevetését én pedig arcon csaptam magam.
- Ez azért van mert nem tudtam elmenni a meccsedre? Ne haragudj, de záróvizsgám volt. Louis.. Mi van veled? - jött közelebb Eleanor.
- Sietnétek mert le akarok ülni. - szóltam közbe mire egy mérges pillantást kaptam mind a két személytől akik most miattam veszekednek.
Már negyed órája ugyan azt hallgatjuk, bár az első öt percben megismerhettem Pault az ismeretlen férfit, mint kiderült ő a fiúk turné menedzsere, de most csak itt állok a többiek ülnek és hallgatjuk tovább a veszekedésüket mikor elment az áram.
- Daisy! - kiabáltam mert kintről nem sok fény szűrődött be én pedig újra éreztem, hogy itt van valaki, illetve valami.
- Ellie, nyugodj meg! - jött mellém barátnőm észre se vettem, hogy Louis újra összekulcsolta az ujjainkat.
- Ott van. - motyogtam és csak egy pontot tudtam nézni mire az áram újra visszajött.
- Ellie, Liam megcsinálta az áramot, csak lecsapódott. - mondta Daisy, de én még mindig csak azt az egy pontot néztem mikor hirtelen eltűnt.
- Haza akarok menni most!! - akadtam ki és elkezdtem húzni Louist.
- Azt hiszem én most megyek. - szegény Eleanort senki nem vette észre.
- Hívlak majd! Szeretlek El. - mondta Louis én pedig hátra fordultam hisz engem is így szokott becézni. Mindenki csak minket nézett. - Ezt Eleanornak mondtam.. - nyögte ki Louis.
- Gyere már. - mondtam és tovább vonszoltam. - Nem akarok a nappaliba maradni. - hadartam mikor beértünk Louis szobájába.
- Ellie, nyugodj le kérlek. Vagy add ki magadból. - ült le az ágyra.
- Hihetetlenül szerencsétlennek érzem magam e miatt az egész miatt ami 20 perce történt. Szörnyen haragszom Daisyre és Niallre. - mondtam.
- Nem ez érdekel, mert tudom, hogy hogy érzel ezzel kapcsolatban. - nézett rám Louis.
- Akkor? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Ami most történt lent. - bólintott a fejével.
- Én csak félek.. - hajtottam le a fejemet és nem is értettem miért mondom el ezt neki. - És meg akarok szabadulni ettől az érzéstől itt bent - mutattam a mellkasomra-, mert szörnyen rossz, ezt senkinek nem kívánom még neked sem. Félek lehunyni a szememet, félek az éjszakától és félek mindentől ami sötét. - mondtam és lefolyt egy könnycsepp a szememről.
- Alapból félsz a sötétben igaz? - kérdezte mire bólintottam. - Szeretnél ma is itt aludni? - kérdezte.
- Ha megígéred, hogy holnap visszamegyünk. - néztem rá könnyes szemekkel.
- Megígérem. - suttogta és letörölte a könnyeimet az arcomról én pedig egyenesen a mellkasára zuhantam ő pedig játszott a hajammal.
Louisnak teljesen sikerült megnuygtatnia, igaz közben még párszor elszakadt a cérnám, de sikerült neki nem tudom, hogy hogyan. A mellkasán el tudtam volna aludni annyira biztonságban éreztem magam.
- Hé, kértek pizzát? - jött be Niall mögötte pedig Emma. - Óóóó, vagy zavarunk? - kérdezte mosolyogva.
- Nem zavartok és én igencsak éhes vagyok. - mondta Louis. - Te? - nézett le rám.
- Én is. - mondtam halkan. Már alig várom az estét, hogy újra mellette aludhassak, bár kicsit sajnálom azt az Eleanort.
- Okés akkor megírom Liamnak. - mondta Emma és már pötyögött is.
- Komolyan sorba jártatok mindenkinél? - kérdeztem már szinte nevetve.
- Muszáj volt. Már több mint egy órája feljöttetek és unatkoztunk. - mondta Niall.
- Mikor szednek szét minket? - kérdeztük egyszerre Emmával amin csak nevettünk.
- Ha segítetek megkeresni nekünk a kulcsot akkor mi utána elmegyünk oldószerért. - ajánlottam fel Niall Louis pedig meg se szólalt.
Lementünk a nappaliba ahol Daisyt és Bent találtuk meg egy elég érdekes pillanatban, ugyanis Daisy lábai Ben ölében voltak és úgy kockultak.
- Hé, El. - szólalt meg barátnőm.
- Mi van? Még mindig haragszom rád. - mondtam neki.
- Katie üzeni, hogy kapd be. - nevetett a vöröske.
- Ó, hogy az a... Üzenem neki, hogy amint New Yorkba jön levadászom és a fejével fogok hokizni! Kis szemét. - húztam össze a szemeimet.
- Ö, ki az a Katie? - kérdezte Emma.
- Anyukám húga. - mondtam mire mindenki furán nézett.
- Talán kanadaiak vagytok? - kérdezte meg Niall.
- Anyu teljesen, apu pedig negyed kanadai.
- És ilyenkor kitör belőle az állat. Olyankor nem szívesen megyek át hozzájuk, bár Barney bácsi utálja Kanadát, de Robin néni és Ellie néha a nappaliban hokiznak. - nevetett Daisy.
- Még egy infó Miss Ellie Stinsonról, pipa. - mosolygott Louis én pedig megforgattam a szemeimet és húztam őt a kert felé.
- A terv a következő. Megkeressük a kulcsot ezeknek - böktem a két szőkére-, utána elmennek nekünk valami szarságért és utána agyon verem Daisyt. - mosolyogtam és már el is kezdtem keresni.
2 perc keresés után úgy éreztem, hogy mindjárt megdöglök.
- Feladtam. - ültem le a fűbe.
- Ne már. most kezdtük. - mondta Niall mire Emma is leült.
- Keressétek csak. - mondta tök komoly fejjel Em mire nevettem egyet.
- Hogy este te mit fogsz kapni. - morogta Louis.
- Képzelem. - mosolyogtam. - Na, Louis siess már. - sóhajtottam mire felállt és rám nehézkedett.
- Legalább most befogod. - mondta mosolyogva.
- Szállj le rólam! Nagyon nehéz vagy! - már alig éreztem a tüdőmet, friss levegőt még csak nem is kaptam, viszont annál többet Louis illatából. Nem szabad kötődnöm hozzá! - Szállj már le! - inkább hangzott ez nyögésnek, mint kérésnek.
- Milyen erotikus hangokat adsz ki Ellie. - nevetett Niall.
- Ismerős mi? - mérgelődött Emma és most arcon csaptam volna magam legszívesebben.
- Nem nyögtem! Nem élveztem vele, mert nem azért feküdtem le vele, mert vonzódom hozzá! - magyaráztam miután Louis leszállt rólam.
- Akkor miért? - húzta fel a szemöldökét a mellettem álló fiú.
- Inkább keressük azokat a rohadt kulcsokat. - guggoltam újra le, de Louis felrántott.
- Miért? - kérdezte meg újra.
- Úgyis tudod... - motyogtam és lefelé néztem.
- Nem tudom. - ez játszik velem.
- Azért amiért te meg Emma akartatok bármit csinálni. Niall kérte. - suttogtam.
- És te belementél mert..? - kérdezte én pedig nem akartam válaszolni egyáltalán nem. - Mert azt akartad, hogy veled foglalkozzak, hogy csókoljalak meg, öleljelek meg. - ismét összekulcsolta a kezeinket én pedig zavarba jöttem. Sikerült zavarba hoznia, akkor már késő...Be kell vallanom, vonzódom hozzá! - Oh, csak nem zavarba hoztam Ellie Stinsont? - nevetett én pedig már éreztem, hogy ég a fejem. Erre a kijelentésre mindenki kijött az udvarra és minket bámult.
- Hülye állat. - mondtam halkan és a fejemet a mellkasának döntöttem, hogy ne lássanak.
- Ezt szeretnéd? Megadhatom neked, kevesebbre pedig ne is gondolj. Én nem az leszek aki nem képes szeretni téged, nem én leszek az akit otthagysz reggel az ágyba és nem jössz vissza. De ha ilyenre kellenék felejts el. - túl őszinte és túl nyálas.
- Nem kellesz semmire sem. - nem voltam túl meggyőző. A fenébe haza kell mennem és újraépíteni azt ami már csak félig áll.
- Amúgy megvan a kulcs. - szólalt meg Em mire én egyből feléjük fordultam.
- Akkor hozzátok valami cuccot nekünk amivel szétszedhettek minket! - mérgelődtem.
****
A csodaszer sajnálatos módon csak este érkezett meg és még csak nem jöttünk szét könnyen.
- A szülés is ilyen lehet? - kérdeztem kínomban.
- Rosszabb. - nevetett Sophia.
- Jézusom fejezd már be. - mondta Louis.
- Fogd be a szádat, mert betömöm. - néztem rá mérgesen.
- De félek. - motyogta.
- Te aljas, mocskos, disznó állat! - nem akartam annyira megbántani, mert soha nem lett volna vége a veszekedésünknek.
- Fejezzétek már be. - sóhajtott Daisy.
- Te meg se szólalj, legjobb barátnőm! - nagyon csúnyán néztem rá, vagyis próbáltam.
- Ellie drága. Még mindig idősebb vagyok nálad két héttel. - rakta a mutatóujját a homlokomra.
- Csak ezt ne csináld. Ted bácsi jut eszembe róla. - sóhajtottam.
- De az olyan szomorú volt a szüleid esküvőjén. - motyogta Penny.
- De anyátok megmentette a csapatot, tudjuk. - nevetett Marvin.
- Kész van már? - kérdeztem Sophiatól.
- Mindjárt megszabadulhattok egymástól. - mondta a megmentőm.
- Még 5 másodperc. - nézte az időt Luke.
- Szabadulhattok. Illetve, ha elengednétek egymás kezét... - mosolygott huncutul Harry.
- Megyek pisilni. - álltam fel és elindultam a mosdó felé.
- Nekem is kell. - kiabálta Louis mire elkezdtem szaladni.
- Nem érdekelsz. - sprinteltem tovább, végül pedig egy nagy verekedésbe keveredtünk.
Ismét Louis szobájában alszok és holnap irány haza. Már alig várom, hogy apu meglepetés születésnapját elkészítsük anyuval. Igazán fergeteges lesz.
- Min mosolyogsz? - kérdezte mellettem Louis.
- Holnap után lesz apu szülinapja és anyuval tervezünk egy meglepetést neki. - mosolyogtam tovább.
- Hány éves lesz? - kérdezte.
- 43. - tiszta öreg, de nem látszik rajta.
- Biztos jó lesz. - morogta én pedig lekapcsoltam a villanyt és egyből hozzá bújtam. Hogy miért? Fogalmam sincs, de ő aranyosan nevetett.
- Édes vagy. - fáradt volt már a hangja.
- Így biztonságosabban érzem magam, tudod..
- Tudom. - mondta és megpuszilta a fejem tetejét.
- Ilyen ha valakivel törődnek? - kérdeztem.
- Igen, de az sokkal jobb, ha valaki olyan teszi ezeket aki mindennél jobban szeret. - mondta.
- Sokszor érzed Eleanor mellett? Ő nagyon gyönyörű lány. - mondtam.
- Már két hónapja nem érzem azt amit kellene. Igen, szép. - nem értem őt.
- Akkor miért vagy még vele? - kérdeztem.
- Mert egy kis részem még mindig szereti őt.
- De, akkor miért velem fekszel itt, így? - néztem fel rá.
- Mert szükséged van rám. - oh, persze.
- Minden rendben van velem. Ha akarsz akkor menj át nyugodtan hozzá. - támaszkodtam meg ő pedig pár perc után felállt, felvette a nadrágját és kiment az ajtón. Tényleg így itt hagyna? Felültem az ágyra és csak agyalni tudtam. Elfogott egy kis féltékenység, hogy egyből pattant amint kimondtam ezt, de én nem irányíthatom őt, még jó, hogy elment! De mégis jól esett volna, ha itt maradt volna. Akármennyire is félek, mellette annyira nem és mégse olyan rossz ez a törődés dolog. Két új dolgot mutatott meg nekem 2 nap alatt, bár a törődést is úgy értem, hogy családon kívüli srác.
Louis újra belépett az ajtón nekem pedig egy hangos sóhaj hagyta el a számat, megkönnyebbültem, hogy nem hagyott csak úgy itt.
- Nem fogsz tőlem olyan könnyen megszabadulni. - nevetett. - Csak hoztam fel vizet.
Újra befeküdt mellém, de most háton feküdt.
- Na, aludjunk. - mondta és már be is csukta a szemét. Már nem voltam annyira bátor, hogy hozzá bújjak, így csak hátat fordítottam neki.
- Azt hittem, hogy jössz hozzám. - ölelt át hátulról a szívem pedig majd kiugrott a helyéről.
- Nem akarom, hogy zavart hozzak a kapcsolatodba. - mondtam.
- Az már épp elég zavaros, lassan vége lesz. Én pedig veled akarok lenni. - az utolsó mondata nagyon meglepett.
- Louis.. - mondtam halkan.
- Ne haragudj. - fordult el tőlem. Körülbelül 1 órán át gondolkoztam, ő pedig már aludt. Felkeltem és az ő oldalához mentem és leguggoltam mellé. Most vagy soha. Leültem a kis helyre és gyorsan hozzábújtam, mert féltem, hogy leesek, de ő erősen magához húzott én pedig már nyugodtan csuktam be a szemeimet.
Nagy nehezen belement az ötletembe és mivel leakartam dőlni pihenni így Ő lefeküdt a földre míg én az ágy szélére ültem a kezem meg lelógott az ágyról. Eléggé fáradtam így lecsukódtak a szemeim és már megint az álmok tengerén voltam, de ugyanazt álmodtam. Szintúgy felálltam a padlóról hercegnő ruhába és megint ott állt két oldalt Niall és Marvin. Egyetlen egy lépést se tettem csak bámultam hol Niallra, hol Marvinra amikor hirtelen Niall elindult felém és már csak azt vettem észre, hogy csak Őt bámulom. Átnyújtotta nekem a csokor sárga rózsát mire én csak pislogtam rá ebbe a magassarkúba majdnem mondom majdnem egy magasba vagyunk. Valaki elvette tőlem a virágot és Niall nyújtotta felém a kezét amit én habozás nélkül félve elfogadtam. Elsőként lassan óvatosan táncoltunk majd megpörgetett és egész közel kerültem az ajkához. Épp közelített felém amikor hirtelen felriadtam.
-Nem!-Mi a baj édesem? - kérdezte alattam álmosan Niall.
Mi? Mit keress Ő alattam? És álljunk csak meg mit is mondott? Édesem?
Megráztam a fejem és felültem.
-Mit mondtál? - kérdeztem.
-Semmit - emelkedett fel.
-De hisz hallottam ahogy azt mondod édesem - bólogattam.
-Álmomba mondtam az álombeli feleségemnek - magyarázta ki magát. -Aki nem te vagy!
-És azt kérdezte valaki? - kérdeztem gúnyosan.
-Különben is mit kerestél rajtam? Eléggé nyál a pólóm csak nem rólam álmodoztál? - mosolygott rám.
-De rólad álmodtam ahogy kitépem a beleidet és megtaposlak - forgattam meg a szemem. -Különben is ez a te műved tuti te húztál magadra!
-Én? Hát te bolond vagy inkább egy malacot húzok magamra nem téged - morogta.
-Jó malacozást - álltam fel mire Őt is magammal húztam. Basszus elfelejtettem a bilincset.
-Ahova mész odamegyek én is kis szívem - suttogta mosolyogva.
-Nem sokáig, mert ha kell a föld alól is megszerzem a kulcsot - vágtam rá.
Magammal húztam és egyenesen a nappali felé vettem az irányt ahol senki se volt viszont a kertből hangos zene szólt. Ezek buliznak? A mocskos fajtájukat és engem fel se keltenek! Már épp léptem volna ki a kerti ajtón amikor Niall visszahúzott.
-Ez valami tévé show ahova meghívtak minket - suttogta és igaza volt, mert ez a fiúk ének hangja volt. -Csak azt nem értem mit keresnek most itt!
-Én se - mondtam. -De, ha a fiúk kinn vannak akkor hol vannak a többiek?
-Daisy, Ben, Luke, Penny, Marvin, Erica és Jack kinn van - mutatott az operatőrök mögé.
-Ellie? - kérdeztem. -És Louis?
Niall rám nézett értetlenül mire a két említett galambocska is előkerült.
-Hol voltatok? - kérdezte Niall.
-Louis szobájába - mondta Ellie. -Ti?
-Fenn Niall szobájába - mondtam.
-És most mi legyen? - kérdezte Louis mire egyből ránéztünk ilyen "ez jó kérdés" arccal.
Felvettük a gondolkozó arcot és elkezdtük nézni az egyik szoba sarkot hát, ha eszünk be jut valami, de semmi. Hirtelen egy pók közelített felém és hangosan felsikoltottam mire a kintiek megálltak egy pillanatra és keresték a hang forrást. Niall a kezét a számra tapasztotta úgy húzott be a konyhába míg Louis Ellie ráncigálta.
-Ez mi volt? - hallottam meg egy ismeretlen hangot.
-Semmi - hallottam egy másik hangot, amely ismerős volt hisz Liam hangja volt.
Louis behúzta Elliet a konyhapult alatti szekrénybe ahova nagy nehezen elfértek, mert nem volt olyan elválasztó deszka középen míg Niall engem behúzott a spejzba. Legalább Ő nagyobb helyet talált, de így is elég közel állt hozzám. Az ajtónak dőlve álltam míg Ő szorosan előttem állt amikor hirtelen közelített felém, de az ajtó pont akkor nyílt ki amikor majdnem megcsókolt. Tudom nem kellet volna neki megcsókolnia, de érezni akartam az ajka ízét szóval rohadjon meg akárki is volt!
-Szép - bólogatott egy Úr és nem épp jókedvébe volt amikor felé fordultam.
A többiek mögötte álltak és sajnáló tekintettel néztek. Liam próbálta mutogatni, hogy tagadjak mindent, de késő volt.
-Niall mi a mentséged? - kérdezte az Úr.
-A mentségem... - gondolkozott Niall mellettem aztán hirtelen megfogta a kezem és felemelte. -Az, hogy Ő a menyasszonyom!
Felé fordultam hirtelen és csak úgy meredtem rá. A barátnője se vagyok akkor a menyasszonya se lehetek. Ezt, hogy gondolta?
Niall bólintott persze a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról és mérgesen rápillantottam aztán sóhajtva visszafordultam az Úr felé és rávigyorogtam.
-Úgy van én vagyok Niall Horan menyasszonya!
*Ellie Stinson szemszöge*
- Louis, ki kell találnunk valamit! - mérgelődtem a kis helyen.
- Fogd már be. - mordult rám.
- Én még ma este felakarok ülni egy repülőgépre és hazamenni! - néztem rá mérgesen.
- Ellie, ezt később megbeszéljük. - jó kis lerázás.
- Elegem van belőled és az idiótaságaidból. - egyre mérgesebb voltam.
- Te szeretnél lenni a másik menyasszony? Szerintem nem úgyhogy fogd be a csinos kis szádat. - végre rám nézett.
- Hol van Louis? - kérdezte egy számomra ismeretlen csávó.
- Öö.. - senki nem tudott mit kitalálni.
- Niall? - kérdezte ismét a csávó.
- A kis szekrényben. - sóhajtotta Niall és kinyitotta az ajtókat.
- Niall baszki. - morogta Louis.
- Esetleg megtudhatnám, hogy ő kicsoda? - kérdezte a csávó aki elég magas volt, de túl kedvesnek tűnt ahhoz, hogy bármi rosszat is gondoljak róla.
- Ő egy ribanc. - mondta Louis tök lazán mire újra felpofoztam.
- Tudod mikor ribancozz le megint! - kiabáltam.
- Az vagy, fogadd el! - próbált megállítani.
- Nem értelek érted? Egyszer tök kedves vagy és imádom azt a Louist utána meg már te vagy Mr. világi bunkó. - ordítottam. - Most pedig valaki szedjen szét ettől az idiótától. - morogtam.
- Hát, ahhoz el kell menni egy boltba.. - mondta Daisy.
- Marvin! Nem hiszem el, hogy engedted ezt az egészet. - néztem rá.
- Épp ideje, hogy kinyissátok a szemeteket. - mosolygott.
- Mindjárt olyat kapsz, hogy egyből kinyitod a szemedet! - nagyon mérges voltam és elegem volt már.
- Jó, mindenki nyugodjon le. Átrakatom ezt az egész mindenséget, csak szedjétek össze magatokat, illetve szét. - vetett egy utolsó pillantást az ismeretlen férfi és elindult a kertbe.
- Daisy! Most azonnal mész azért a cuccért! - néztem rá mérgesen.
- Nyugi Ellie. - simogatta meg a hátamat és leült a kanapéra, egyenesen Ben mellé.
- Ellie.. - suttogott Louis.
- Mi van? - kérdeztem.
- Pisilnem kell. - ezt nem hiszem el.
- Így jártál. - mondtam és húztam magam után a kanapéra.
- Ne már El. - állított meg.
- Nincs semmi amivel rá tudnál venni. Én is visszatartottam. - rántottam meg a vállam mire ő közelebb húzott magához, túl közel.
- Kérlek. - mondta halkan.
- Nem. - nyeltem egy nagyot.
- Kérlek. - mormolta a fülembe és az ajkai a nyakamat súrolták.
- Ezzel csak azt éred el nála, hogy felizguljon. - nevetett Harry.
- Louisra? Soha. - hazudtam. Egyszerűen akartam, hogy a szája végre érintse a nyakamat ezért ki kellett még bírnom egy kicsit.- Kérlek. - most belemarkolt a fenekembe és a nyakam helyett a számat vette célnak.
- Louis.. - mondtam halkan. - Nem. - elég nehéz volt még ezt is kipréselnem magamból. Összekulcsolta a kezeinket és visszatért a nyakamhoz ahol megharapott.
- Louis, te mit csinálsz? - hallottam meg egy ismeretlen lánynak a hangját.
- Baszd meg. - Louis teljesen lefagyott és csak ennyit mondott.
- Hé Eleanor. - hallottam meg Harry hangját. - Épp megérkeztél a pornóra. - nevetett.
- Parancsolsz? - húzta fel a szemét ezek szerint Eleanor.
- Babám ez nem az aminek látszik. - fordult felé Louis.
- Akkor éppen nem megcsalni készültél? - kérdezte felhúzott szemöldökkel a lány aki egyébként gyönyörű. Sokkal szebb, mint én.
- Eleanor ugye? Én Ellie vagyok. Ne Louisra haragudj, át lettünk verve köszönhetően Niallnek és a barátodnak éppen mosdóba kell mennie, de nem tud. - emeltem fel a kezünket csak, hogy az még mindig össze volt kulcsolva. Ez de gáz. Hallottam a többiek nevetését én pedig arcon csaptam magam.
- Ez azért van mert nem tudtam elmenni a meccsedre? Ne haragudj, de záróvizsgám volt. Louis.. Mi van veled? - jött közelebb Eleanor.
- Sietnétek mert le akarok ülni. - szóltam közbe mire egy mérges pillantást kaptam mind a két személytől akik most miattam veszekednek.
Már negyed órája ugyan azt hallgatjuk, bár az első öt percben megismerhettem Pault az ismeretlen férfit, mint kiderült ő a fiúk turné menedzsere, de most csak itt állok a többiek ülnek és hallgatjuk tovább a veszekedésüket mikor elment az áram.
- Daisy! - kiabáltam mert kintről nem sok fény szűrődött be én pedig újra éreztem, hogy itt van valaki, illetve valami.
- Ellie, nyugodj meg! - jött mellém barátnőm észre se vettem, hogy Louis újra összekulcsolta az ujjainkat.
- Ott van. - motyogtam és csak egy pontot tudtam nézni mire az áram újra visszajött.
- Ellie, Liam megcsinálta az áramot, csak lecsapódott. - mondta Daisy, de én még mindig csak azt az egy pontot néztem mikor hirtelen eltűnt.
- Haza akarok menni most!! - akadtam ki és elkezdtem húzni Louist.
- Azt hiszem én most megyek. - szegény Eleanort senki nem vette észre.
- Hívlak majd! Szeretlek El. - mondta Louis én pedig hátra fordultam hisz engem is így szokott becézni. Mindenki csak minket nézett. - Ezt Eleanornak mondtam.. - nyögte ki Louis.
- Gyere már. - mondtam és tovább vonszoltam. - Nem akarok a nappaliba maradni. - hadartam mikor beértünk Louis szobájába.
- Ellie, nyugodj le kérlek. Vagy add ki magadból. - ült le az ágyra.
- Hihetetlenül szerencsétlennek érzem magam e miatt az egész miatt ami 20 perce történt. Szörnyen haragszom Daisyre és Niallre. - mondtam.
- Nem ez érdekel, mert tudom, hogy hogy érzel ezzel kapcsolatban. - nézett rám Louis.
- Akkor? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Ami most történt lent. - bólintott a fejével.
- Én csak félek.. - hajtottam le a fejemet és nem is értettem miért mondom el ezt neki. - És meg akarok szabadulni ettől az érzéstől itt bent - mutattam a mellkasomra-, mert szörnyen rossz, ezt senkinek nem kívánom még neked sem. Félek lehunyni a szememet, félek az éjszakától és félek mindentől ami sötét. - mondtam és lefolyt egy könnycsepp a szememről.
- Alapból félsz a sötétben igaz? - kérdezte mire bólintottam. - Szeretnél ma is itt aludni? - kérdezte.
- Ha megígéred, hogy holnap visszamegyünk. - néztem rá könnyes szemekkel.
- Megígérem. - suttogta és letörölte a könnyeimet az arcomról én pedig egyenesen a mellkasára zuhantam ő pedig játszott a hajammal.
Louisnak teljesen sikerült megnuygtatnia, igaz közben még párszor elszakadt a cérnám, de sikerült neki nem tudom, hogy hogyan. A mellkasán el tudtam volna aludni annyira biztonságban éreztem magam.
- Hé, kértek pizzát? - jött be Niall mögötte pedig Emma. - Óóóó, vagy zavarunk? - kérdezte mosolyogva.
- Nem zavartok és én igencsak éhes vagyok. - mondta Louis. - Te? - nézett le rám.
- Én is. - mondtam halkan. Már alig várom az estét, hogy újra mellette aludhassak, bár kicsit sajnálom azt az Eleanort.
- Okés akkor megírom Liamnak. - mondta Emma és már pötyögött is.
- Komolyan sorba jártatok mindenkinél? - kérdeztem már szinte nevetve.
- Muszáj volt. Már több mint egy órája feljöttetek és unatkoztunk. - mondta Niall.
- Mikor szednek szét minket? - kérdeztük egyszerre Emmával amin csak nevettünk.
- Ha segítetek megkeresni nekünk a kulcsot akkor mi utána elmegyünk oldószerért. - ajánlottam fel Niall Louis pedig meg se szólalt.
Lementünk a nappaliba ahol Daisyt és Bent találtuk meg egy elég érdekes pillanatban, ugyanis Daisy lábai Ben ölében voltak és úgy kockultak.
- Hé, El. - szólalt meg barátnőm.
- Mi van? Még mindig haragszom rád. - mondtam neki.
- Katie üzeni, hogy kapd be. - nevetett a vöröske.
- Ó, hogy az a... Üzenem neki, hogy amint New Yorkba jön levadászom és a fejével fogok hokizni! Kis szemét. - húztam össze a szemeimet.
- Ö, ki az a Katie? - kérdezte Emma.
- Anyukám húga. - mondtam mire mindenki furán nézett.
- Talán kanadaiak vagytok? - kérdezte meg Niall.
- Anyu teljesen, apu pedig negyed kanadai.
- És ilyenkor kitör belőle az állat. Olyankor nem szívesen megyek át hozzájuk, bár Barney bácsi utálja Kanadát, de Robin néni és Ellie néha a nappaliban hokiznak. - nevetett Daisy.
- Még egy infó Miss Ellie Stinsonról, pipa. - mosolygott Louis én pedig megforgattam a szemeimet és húztam őt a kert felé.
- A terv a következő. Megkeressük a kulcsot ezeknek - böktem a két szőkére-, utána elmennek nekünk valami szarságért és utána agyon verem Daisyt. - mosolyogtam és már el is kezdtem keresni.
2 perc keresés után úgy éreztem, hogy mindjárt megdöglök.
- Feladtam. - ültem le a fűbe.
- Ne már. most kezdtük. - mondta Niall mire Emma is leült.
- Keressétek csak. - mondta tök komoly fejjel Em mire nevettem egyet.
- Hogy este te mit fogsz kapni. - morogta Louis.
- Képzelem. - mosolyogtam. - Na, Louis siess már. - sóhajtottam mire felállt és rám nehézkedett.
- Legalább most befogod. - mondta mosolyogva.
- Szállj le rólam! Nagyon nehéz vagy! - már alig éreztem a tüdőmet, friss levegőt még csak nem is kaptam, viszont annál többet Louis illatából. Nem szabad kötődnöm hozzá! - Szállj már le! - inkább hangzott ez nyögésnek, mint kérésnek.
- Milyen erotikus hangokat adsz ki Ellie. - nevetett Niall.
- Ismerős mi? - mérgelődött Emma és most arcon csaptam volna magam legszívesebben.
- Nem nyögtem! Nem élveztem vele, mert nem azért feküdtem le vele, mert vonzódom hozzá! - magyaráztam miután Louis leszállt rólam.
- Akkor miért? - húzta fel a szemöldökét a mellettem álló fiú.
- Inkább keressük azokat a rohadt kulcsokat. - guggoltam újra le, de Louis felrántott.
- Miért? - kérdezte meg újra.
- Úgyis tudod... - motyogtam és lefelé néztem.
- Nem tudom. - ez játszik velem.
- Azért amiért te meg Emma akartatok bármit csinálni. Niall kérte. - suttogtam.
- És te belementél mert..? - kérdezte én pedig nem akartam válaszolni egyáltalán nem. - Mert azt akartad, hogy veled foglalkozzak, hogy csókoljalak meg, öleljelek meg. - ismét összekulcsolta a kezeinket én pedig zavarba jöttem. Sikerült zavarba hoznia, akkor már késő...Be kell vallanom, vonzódom hozzá! - Oh, csak nem zavarba hoztam Ellie Stinsont? - nevetett én pedig már éreztem, hogy ég a fejem. Erre a kijelentésre mindenki kijött az udvarra és minket bámult.
- Hülye állat. - mondtam halkan és a fejemet a mellkasának döntöttem, hogy ne lássanak.
- Ezt szeretnéd? Megadhatom neked, kevesebbre pedig ne is gondolj. Én nem az leszek aki nem képes szeretni téged, nem én leszek az akit otthagysz reggel az ágyba és nem jössz vissza. De ha ilyenre kellenék felejts el. - túl őszinte és túl nyálas.
- Nem kellesz semmire sem. - nem voltam túl meggyőző. A fenébe haza kell mennem és újraépíteni azt ami már csak félig áll.
- Amúgy megvan a kulcs. - szólalt meg Em mire én egyből feléjük fordultam.
- Akkor hozzátok valami cuccot nekünk amivel szétszedhettek minket! - mérgelődtem.
****
A csodaszer sajnálatos módon csak este érkezett meg és még csak nem jöttünk szét könnyen.
- A szülés is ilyen lehet? - kérdeztem kínomban.
- Rosszabb. - nevetett Sophia.
- Jézusom fejezd már be. - mondta Louis.
- Fogd be a szádat, mert betömöm. - néztem rá mérgesen.
- De félek. - motyogta.
- Te aljas, mocskos, disznó állat! - nem akartam annyira megbántani, mert soha nem lett volna vége a veszekedésünknek.
- Fejezzétek már be. - sóhajtott Daisy.
- Te meg se szólalj, legjobb barátnőm! - nagyon csúnyán néztem rá, vagyis próbáltam.
- Ellie drága. Még mindig idősebb vagyok nálad két héttel. - rakta a mutatóujját a homlokomra.
- Csak ezt ne csináld. Ted bácsi jut eszembe róla. - sóhajtottam.
- De az olyan szomorú volt a szüleid esküvőjén. - motyogta Penny.
- De anyátok megmentette a csapatot, tudjuk. - nevetett Marvin.
- Kész van már? - kérdeztem Sophiatól.
- Mindjárt megszabadulhattok egymástól. - mondta a megmentőm.
- Még 5 másodperc. - nézte az időt Luke.
- Szabadulhattok. Illetve, ha elengednétek egymás kezét... - mosolygott huncutul Harry.
- Megyek pisilni. - álltam fel és elindultam a mosdó felé.
- Nekem is kell. - kiabálta Louis mire elkezdtem szaladni.
- Nem érdekelsz. - sprinteltem tovább, végül pedig egy nagy verekedésbe keveredtünk.
Ismét Louis szobájában alszok és holnap irány haza. Már alig várom, hogy apu meglepetés születésnapját elkészítsük anyuval. Igazán fergeteges lesz.
- Min mosolyogsz? - kérdezte mellettem Louis.
- Holnap után lesz apu szülinapja és anyuval tervezünk egy meglepetést neki. - mosolyogtam tovább.
- Hány éves lesz? - kérdezte.
- 43. - tiszta öreg, de nem látszik rajta.
- Biztos jó lesz. - morogta én pedig lekapcsoltam a villanyt és egyből hozzá bújtam. Hogy miért? Fogalmam sincs, de ő aranyosan nevetett.
- Édes vagy. - fáradt volt már a hangja.
- Így biztonságosabban érzem magam, tudod..
- Tudom. - mondta és megpuszilta a fejem tetejét.
- Ilyen ha valakivel törődnek? - kérdeztem.
- Igen, de az sokkal jobb, ha valaki olyan teszi ezeket aki mindennél jobban szeret. - mondta.
- Sokszor érzed Eleanor mellett? Ő nagyon gyönyörű lány. - mondtam.
- Már két hónapja nem érzem azt amit kellene. Igen, szép. - nem értem őt.
- Akkor miért vagy még vele? - kérdeztem.
- Mert egy kis részem még mindig szereti őt.
- De, akkor miért velem fekszel itt, így? - néztem fel rá.
- Mert szükséged van rám. - oh, persze.
- Minden rendben van velem. Ha akarsz akkor menj át nyugodtan hozzá. - támaszkodtam meg ő pedig pár perc után felállt, felvette a nadrágját és kiment az ajtón. Tényleg így itt hagyna? Felültem az ágyra és csak agyalni tudtam. Elfogott egy kis féltékenység, hogy egyből pattant amint kimondtam ezt, de én nem irányíthatom őt, még jó, hogy elment! De mégis jól esett volna, ha itt maradt volna. Akármennyire is félek, mellette annyira nem és mégse olyan rossz ez a törődés dolog. Két új dolgot mutatott meg nekem 2 nap alatt, bár a törődést is úgy értem, hogy családon kívüli srác.
Louis újra belépett az ajtón nekem pedig egy hangos sóhaj hagyta el a számat, megkönnyebbültem, hogy nem hagyott csak úgy itt.
- Nem fogsz tőlem olyan könnyen megszabadulni. - nevetett. - Csak hoztam fel vizet.
Újra befeküdt mellém, de most háton feküdt.
- Na, aludjunk. - mondta és már be is csukta a szemét. Már nem voltam annyira bátor, hogy hozzá bújjak, így csak hátat fordítottam neki.
- Azt hittem, hogy jössz hozzám. - ölelt át hátulról a szívem pedig majd kiugrott a helyéről.
- Nem akarom, hogy zavart hozzak a kapcsolatodba. - mondtam.
- Az már épp elég zavaros, lassan vége lesz. Én pedig veled akarok lenni. - az utolsó mondata nagyon meglepett.
- Louis.. - mondtam halkan.
- Ne haragudj. - fordult el tőlem. Körülbelül 1 órán át gondolkoztam, ő pedig már aludt. Felkeltem és az ő oldalához mentem és leguggoltam mellé. Most vagy soha. Leültem a kis helyre és gyorsan hozzábújtam, mert féltem, hogy leesek, de ő erősen magához húzott én pedig már nyugodtan csuktam be a szemeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése