19.rész - Szakító SMS

*Emma Geller szemszöge*
Amikor nem vársz egy bizonyos napot akkor valahogy mindig felpörög a többi nap, hogy hamarabb férkőzz a félve várt naptól. Ez így meglehetősen szar érzés, de ez az igazság! Próbáltam visszaállni a régi kerékvágásba és nem arra gondolni, hogy mi lesz akkor, ha belép az ajtón Vele, ha magával hozza a kiskutyáját.
-Em ebből kihagytad a cukrot - lebegteti előttem a csészét Penny.
-Ebből meg a tejet - tette hozzá Ellie mire mindenki bólogatott.
-Beleitattok, megkóstoltátok, nincs visszatérítés - mordultam rájuk.
-Egy tízesbe fogadok, hogy amint meglátja a nyakába ugrik... - kezdte Luke vigyorogva.
-Állom - fogott vele kezet Jack. Ezek a napokba összenőttek!
-Most kire fogadtatok? - kérdezte kíváncsian Dais. -Mert, ha Elliere akkor Jack nyer, de ha Emmára akkor is Jack nyer viszont, ha Ericara akkor is Luke nyer.
-Emmára, Elliere - vágta rá Jack.
-Hülye vagy? Ericara - szólalt meg Luke mire a két tökkel ütött elkezdett vitatkozni ezen.
Míg ezeket ketten veszekedtek mi többiek a fejünket kapkodtunk közöttük amikor hirtelen Erica sikoltott fel.
-Harry!
Rögtön hátrafordultuk és ott álltak az ajtóba vagyis ott állt az ajtóba Ő. Viszont nem tudtam nem észrevenni ki van szorosan mögötte. A szemem lejjebb vándorolt és megláttam az összekulcsolt kezeiket. Erre még nem álltam készen!
Visszafordultam amit a többiek is észrevettek és csak arra lettem figyelmes, hogy Ben feláll mellőlem és Őt Ellie követi. Kíváncsiságból visszafordultam. Ben sebesen közelített felé amikor Ellie bevágott elé és pofon vágta Niallt.
-Párosával szép az élet - mondta aztán Louis felé fordult és Őt is pofon vágta. -Így szebb az élet!
Ellie Ben mögé állt aki Niallhez,de Ellie próbálta visszatartani ami lehetetlennek bizonyult. A bátyámat semmi nem állítja meg!
-Szemét - ütötte ököllel hasba Ben Niallt mire felpattantam és odarohantam közéjük.
-Ben - szóltam rá.
-Húgi maradj ki ebből - morogta a bátyám.
-Nem maradok ki, mert ez az én ügyem és egyedül én avatkozhatok bele - mordultam rá aztán Niall felé fordultam aki a hasát fogta és a kis pincsi kutyája a nyakába lihegett. -Jól vagy?
-Persze - emelkedett fel és tekintettünk összefonódott.
-Remek - mondtam és a bal lábamat lendítettem és az ágyékába állítottam a bal térdem. -Én is jól vagyok most már köszi kérdésed.
Hátat fordítottam és visszamentem a kanapéra helyet foglalni. Erősnek kell mutatnom magam és be kell valljam ez jól esett.
-Azért nekünk nem köszönsz? - kopogtatta meg a vállam valaki mire hátrafordultam és Liam, Zayn és Harry állt ott.
-Az előbbi köszönés kell, vagy ölelés? - pattantam fel mosolyogva és a három fiú karjába vetettem magam. Utána jól megölelgettem a Liam mellett álló Sophiat és Zayn húzott el és  amikor megláttam kinek akar bemutatni felsikoltottam. -Uramisten! Nagyon nagy rajongód vagyok!
-Em hangerő - nevetett Zayn. -Amúgy Ő itt Perrie Edwards a menyasszonyom.
-Te hülye tudom ki Ő - ütöttem mosolyogva a vállába aztán Perrie felé fordultam. -Emma Geller.
-Örülök, hogy megismerhetlek Emma - mosolygott rám Perrie.
-Te örülsz? Én örülök amúgy szólíts csak Em-nek - mosolyogtam rá és Őt is megöleltem.
-Te is hívj csak Pezz-nek - kuncogott.
Visszaültünk a kanapéra a többiekhez ahol a két nem mondom ki volt még ott. Na, ha Niall bemer mutatni annak a kurvának akkor megölöm! Szeretem Demi zenéit meg minden, de... inkább nem mondtam azt a "de" szócskát.
-Srácok - állt fel Niall aki magával húzta Demit is. Kezdődik! Most gondolkodj Emma gyorsan. Felpattantam és a pulthoz rohantam, mintha valami dolgom lenne és elkezdtem a pultot törölgetni a kezemmel és mindvégig Őket néztem. -Ő itt Demi Lovato a barátnőm!
A barátnőm. Visszahangzott a fejembe Niall utolsó szava. Hát tényleg igaz együtt vannak bár ezt sejthettem volna. Ki vagyok én neki a szemébe? Egy buta kis rajongó, vagy egy buta kislány aki hasznavehetetlen. Emlékszem amikor Marvin mondta nekem, hogy kislány na akkor kiakadtam, de akkor még nem ismert Niallt ahogy senkit se.
-Sziasztok - hallottam meg Demi hangját, de mindvégig Niallt figyeltem aki egyszer-egyszer pillantott rám.
A szerelem aminek a boldogságról kéne szólni miért hozza magával a szomorúságot? Miért? Egész kiskoromba ahogy láttam anyáékat tudtam, hogy a szerelem nem könnyű ezt a történetükből is tudom na, de ennyire komplikáltnak nem gondoltam.
Amikor megláttam, hogy Niall megcsókolja Demit a könnyeimmel küszködve elfordítottam a fejem. Erősnek kell lennem, de nem megy, ha itt vannak.
-Hé jól vagy? - jelent meg a másik oldalamon Louis mire ránéztem és megpofoztam. -Okés ezt megérdemeltem.
-Meg bizony hisz, hogy lehettél ekkora szemét? - kérdeztem.
-Em... Emma fogalmam sincs, hogy lehettem ilyen hülye - vallotta be.
-De legalább bevallod - mosolyogtam rá. -Mondjuk még nem lenne késő, ha érted mire értem.
-Nem szakítok telefonba - mondta.
-Ki beszélt itt szakításról? Ja én - kuncogtam. -Akkor írd le az érzéseid sms-be!
-Nem szakítok telefonba még sms-be se - vágta rá.
-Nem szakítás az csak leírod azt ami a szívedbe van - mondtam. -Jó annak tűnik, de ha nem mondod ki a szakítás szót nem tűnik annak. Csak az érzelmeid írd le!
-Azt, hogy? - döntötte oldalra a fejét.
-Mit súg a szíved? - kérdeztem.
-Azt, hogy menthetetlenül szerelmes vagyok Ellie Stinsonba - tette a kezét a szívére.
-Na ezt írd le csak több érzelemmel és egyszer se említsd Elliet csak E/3-ba beszélj - mondtam. -Ha egy fiú az érzéseiről beszél az a lánynál egy plusz pont és ezzel nem szakítasz csak beszélgettek az érzéseitekről.
-Utána meg szakítanánk - mondta.
-Megoldás pipa szívesen - tártam szét a karom mosolyogva. -Na vedd elő a telefonod és írd minimum egy oldalnak kell lennie a vallomásodnak!
-Igenis asszony - mosolygott rám.
Míg Louis írta az üzenetét visszapillantottam a többiekre akik elég jól elnevetgéltek  Niall új ölebével a pincsi kutyával. Árulók. Na jó nem haragszom rájuk csak fáj, hogy nevetgélnek vele miközben én meg szenvedek a látványtól.
Hirtelen eszembe jutott egy jó ötletet amivel kiönthettem a szívem és nem jönne rá senki.
-Louis - böktem meg. -Hallod figyelj már!
-Azt kérted írjak és írok. Mi van? - emelte a fejét nevetve.
-Van gitárod? - kérdeztem mosolyogva.
-Itt nincs - mondta. -Miért mi a terved?
-Most már semmi - ültem le a székre szomorúan.
-Hol a te gitárod? - kérdezte.
-Itt van - szólalt meg egy hang mögülem mire rögtön megfordultam.
-Phoebe néni - öleltem át mosolyogva szőke hajú nagynéném.
-Mondtam, hogy hozd magaddal mindig - mondta mosolyogva.
-Értettem - tisztelegtem a kezemmel. -És, ha most megbocsájtotok..
-Menj már - utasított Louis mire csak nevetve megforgattam a szemem és futottam is az amolyan kis színpadra ami nem is színpad csak ki van téve oda egy szék meg egy mikrofon állvány ahol énekelt Phoebe néni mindig.
Leültem a székre és eligazítottam a kezembe a gitárt és a mikrofonhoz hajoltam.
-Elnézést, hogy megzavarom a kávézgatásukat és a nevetgélésüket - kezdtem bele, de a végét egyenesen a többieknek mondtam. -Arra gondoltam, hogy rég volt élő zene így most énekelnék maguknak egy dalt amit nem én írtam, mert amiket én írok azok félig kész dalok és hozzá teszem ramatyok. Na, de nem is fecsegek, mert még itt elalszanak. A szám nem más, mint Demi Lovato - I hate you, don't leave me című száma.
Elkezdtem pengetni a húrokat a szemet lehunytam aztán bele kezdtem a dalba.
-I hate you, don't leave me. I feel like I can't breathe. Just hold me, don't touch me. And I went you to love me. But I need you trust me. Stay with me, set me free... - Ahogy énekeltem a sorokat átjárta a testem a dal és végig egy valamire koncentráltam és az a valaki biztos vagyok benne engem nézett csak nem én ülök mellette, nem én csókolom meg és nem nekem mondja, hogy szeret. 
A dal végezetével tapsolást hallottam így felnyitottam a szemem és a barátaim állva tapsoltak mosolyogva amitől csak elmosolyodtam, de amikor megláttam Niall mosolygós arcát egyetlen egy pillanatra a tekintettünk összefonódott és mindenki eltűnt már csak ketten voltunk. Fehér ruhába volt, mint az álmomba és éreztem ahogy közeledik felém, de amikor már épp jól közel volt hozzám felébredtem. 
-Nem is tudtam, hogy ennyire jó dalaim vannak - mosolygott a képembe Niall ölebe aki épp akkor ölelt magához. Legszívesebben ellöktem volna magamtól, de csak visszaöleltem nagy nehezen. 
-Bírom a dalaidat - mosolyogtam rá. Na ez igaz, mert a dalai jók csak elvette tőlem  a szőke hercegem.
-Remekül énekelsz indulnod kéne az X-faktorba - mondta bólogatva Demi. Hú haladok a nevén szólítottam ez már azt jelenti, hogy legjobb barátnők leszünk örökre. Majd, ha piros hó esik!
-Hogy mi? Nem nekem az nem való jobban szeretek én csak a szobámba, vagy a kedvenc kávézómba énekelni - nevettem fel kínosan. -Én nem akarok híres lenni azok mind elszánnak maguktól nekem terveim vannak a jövőmmel kapcsolatba!
-Akkor miért barátkozol a fiúkkal? Híresek - döntötte oldalra a fejét.
-A kérdésre inkább nem adnék választ - mondtam.
-Pedig ez minket is érdekel - mondta Niall. Úristen a hangja még mindig szívdöglesztő! A szívem erősebben kezdett elverni a tenyerem meg izzadni kezdett. -Válaszolj!
-Mert... - kezdtem.
-Békén hagynátok szerencsétlen lányt - vágott bele a szavaimba Louis és mellém lépett. -Ez a lány a legjobb barátom akinek gyönyörű hangja van mégse lesz híres popsztár, mert a szíve a helyén van mivel tisztességes munkát akar és nem akar a hangjából megélni!
-Te is ezt csinálod - vágta rá Niall. -Sőt mi is.
-Mert nekünk ez az álmunk, de neki nem neki komolyabb álmai vannak - folytatta Louis. -És én ezért tisztelem és ezért a legjobb barátom! 
-Jó,de engem ez nem érdekel - terelte a témát pincsi kutya. -Az érdekel, hogy miért barátkozik veletek? 
-Arra meg sose fogod te sőt senki se fogja megtudni a választ - mosolygott rám.
-Köszi haver - suttogtam Louisnak.
-Szívesen kis csaj - suttogta vissza .
Megláttam a telefonját a kezébe és kikaptam aztán elfutottam vele a pult mögé mire Louis utánam eredt.
-Add vissza még kész sincs - ordította Louis.
-Nincs? Szinte ez már egy oldal ez épp elég - mondtam.
-El ne merd küldeni - szólt rám Louis.
-Hupsz - nyomtam meg mosolyogva a küldés gombot.
-Ne - ordította Louis.
-Most az jön, hogy köszönöm Emma - húztam ki magam mosolyogva.
-Beleírtam a nevét - suttogta.
-Hogy mi? - akadtam ki és rögtön az sms-re néztem. Előbb elkellet volna olvasom basszus!

"Drága El,... Nem ez hülyén hangzik. Mindegy!

Most gondolom nézel nagyokat miért írok én neked egy ilyen hosszú sms-t hisz alig sms-ezünk, mert általában telefonon beszélünk, vagy élőbe. Most is azért írok, mert beszélnünk kell és már régebb óta beszélnünk kellett volna. Eleanor, El én szeretlek, de már nem úgy az érzéseim megváltoztak ahogy mi is megváltoztunk. Te se vagy már ugyanaz a lány akibe régen beleszeretettem és valljuk be én se vagyok már önmagam. Az utóbbi időbe is elég sokat vitatkoztunk ami miatt eltávolodtunk egymástól és itt most nem a szexre célzok, hanem az érzéseinkre. Nem akarok semmit se rád erőltetni, de már nem igazi a kapcsolatunk!

....

Emlékszel amikor San Diegoba jelen volt két lány? Na az egyik aki végig Harry mellett volt az hozzátartozik csak ebbe a kapcsolatba most nem akarok belemenni, mert nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy a másik lány teljesen elvarázsolta a szívem és akaratlanul beleszerettem. Nem akartam hidd el, de beleszerettem. Sajnálom. Nem érdemellek meg!

Szeretem Ellie Stinsont!

...." 

 [Részlet Louis befejezetlen sms-ből]

-Basszus Louis sajnálom nagyon sajnálom - rohantam rögtön Louishoz és megöleltem.

-Semmibaj nézd a jó oldalát így már biztos szakítok vele - nevetett fel kínosan.

-De nem így akartad és hidd el, ha kérdőre von miért sms-be írtad megvédelek esküszöm - tettem a kezem a szívemre. 

-Em nincs baj - fogta meg a két vállam mosolyogva.

-Biztos? - kérdeztem mire bólintott. -Okés akkor beszélj vele!

-Kivel? - kérdezte mire megfordítottam és Elliere böktem. -Nem az ki van csukva! Nem tudok a szemébe nézni. 

-Louis ne már nem azért dobtad Eleanort sms-be, hogy végig nézd ahogy a nagy szerelmed sms-ezik - lökdöstem.

-Nem - makacskodott aztán hirtelen belépett az ajtón egy fura alak és Ellie a karjaiba repült. Mi a szösz? 

-Jó okés ne beszélj vele - egyeztem bele.

-Miért gondoltad meg magad? - kérdezte furán nézve és épp megakart fordulni, de nem hagytam. -Em mi van? 

Kitört a karjaim közül és hátrafordult épp akkor amikor Ellie egy másik fiúval csókolózott. Oh bassza meg!

*Ellie Stinson szemszöge*
Az elmúlt két hét eseményei: hazajöttem San Diegoból, egész éjjel a kanapén ültem betakarózva és sírva. Aztán egyre több képet láttam róluk, így kínomban felhívtam Thomast, a srácot, aki a mozinál megadta a számát. Mindez három napja történt és most úgymond együtt vagyunk. Most a Central Perkbe is őt vártam, mert eltudja vonni a figyelmemet Louisról és segít újra visszaszereznem a régi Elliet. De hiányzik is az az időszak! Az ajtó feletti csengő csilingelt, jelezve, hogy jött valaki, ez a valaki pedig Thomas. Gyorsan felpattantam, odaszaladtam és megcsókoltam. Ez a kis történet kezdett bevadulni, és Marvin szakította félbe.
- Ellie, nem akarod bemutatni a barátodat? - húzta fel a szemöldökét.
- Thomas ők a barátaim, barátok, ő Thomas. - hadartam és nem érdekeltek a megjegyzéseik. A barátomat leültettem én pedig beleültem az ölébe. Igazából nem vagyok boldog vele, de már semmi nem érdekel. - Menjünk a McLaren'sbe, be akarok rúgni. - piszkáltam a körmömet.
- Nem. - mondta Daisy, én pedig csak felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Ideje lenne, hogy odafigyelj magadra! Nem játék az életed.
- Megtennéd, hogy nem döntöd el helyettem? - mosolyogtam rá kedvesen.
- Baszki Ellie! - kiabált fel Luke.
- Mi van? Ha most kimersz oktatni, tuti pöcsön rúglak! - fenyegetőztem.
- Mi lenne, ha nem lennél egy ősparaszt? Legalább a legjobb barátnőddel ne. - mondta Marvin.
- Mi lenne, ha leszállnátok rólam? Én kurvára örülnék neki! - álltam fel.
- Ne itt veszekedjetek. - szólalt meg Emma.
- Ki veszekszik itt? - néztem rá.
- Ellie! Kifele. Most! - állt fel Zayn is. Vele szemben nem akartam bunkó lenni, mert sohasem ártott nekem. Kimentünk a kávézóból egy kicsit csendesebb helyre.
- Mit akarsz Zayn? - kérdeztem.
- Mégis mi van veled? - ideges volt, mert a cigi már a kezében volt.
- Nem leszek gyenge és erőtlen! Egy nagy hiba volt az egész Louis ügy! Megbántam, hogy kicsit is közel engedtem magamhoz és, hogy kicsit is szerettem! - nem akartam erről beszélni.
- És miért nem elég, ha csak vele vagy köcsög? Daisyéket miért bántod ezzel? - fújta ki a füstöt.
- Mert minden, ami Louis és köztem történt, az az ő hibájuk!!! - mordultam rá.
- Már miért lenne? - kérdezte.
- "Érezned kell Ellie!" , "Befejezhetnéd már ezt az életmódot!" , "Te sokkal jobbat érdemelsz nálam". - utánoztam a többiek hangját.
- De szereted Louist, nem? - mosolygott rám és elnyomta a cigi csikket.
- Persze, hogy szeretem. - talán túl gyorsan mondtam ki ezt a három szót. Zayn csak nevetett és megölelt.
- Akkor miért nem adsz magatoknak egy esélyt? - kérdezte.
- Mert hazudott nekem. - nyeltem egyet.
- Zayn!! - hallottam meg egy kiabálást mire csomó rajongó jött oda hozzánk.
- Ő ki Zayn? Megcsalod Perriet? - kérdezte egy másik rajongó.
- Ő a legjobb barátom. - mosolygott rám Zayn mire nekem is mosolyognom kellett.
- Mi van közted és Louis között? - támadott le az egyik lány.
- Nincs köztünk semmi. - mondtam halkan és egyre közelebb mentem Zaynhez.
- De San Diegoban nem úgy nézett ki! Hagyd békén őt és Harryt. - egy nagyot néztem az egyik lány kijelentésén.
- Ők nem melegek. - nevettem fel. Már a gondolat is vicces.
- Szerintem tökéletesek lennétek Louisval, csak dobja ki Eleanort. - mosolygott egy kicsit idősebb lány. Ez után képeket akartak, de Zayn visszautasította őket és maga előtt tolt be engem a kávézóba.
- Na? Túl éltétek? - kérdezte nevetve Harry.
- Idézem az egyik rajongót. - köszörültem meg a torkomat. - "Mi van közted és Louis között? San Diegoban nem úgy nézett ki, hogy semmi! Hagyd békén őt és Harryt!" - esküszöm, mintha fenyegetésnek hangzott volna. Mindenki felnevetett. - És mikor lesz az esküvő? - kérdeztem az érintetteket.
- Az egyik rajongó szerint Ellie tökéletes lenne Louisval, csak ki kell dobnia Eleanort. Komolyan láttam a csaj szemében, ahogy egy magas épületről dobja le Eleanort. - nevetett Zayn, de nekem nem volt vicces.
- És kaptam sok megszólást, hogy kurva vagyok, ne akarjam helyettesíteni Eleanort, ne vegyem el Sophiat, dögöljek meg, meg ilyenek. - Louis állkapcsa végig feszült volt.
- De drágák. - nevetett Penny.
- Mindegy. Megyünk a bárba? - húztam fel a szemöldökömet, illetve Thomast.
- Csak, ha nem iszod le magad! - tartotta fel a mutatóujját Dais.
- Persze, persze. Te csak foglalkozz Bennel. - mondtam és már indultam volna el.
- Ellie, kérlek.- mondta Daisy.
- Jó, nem fogom totál részegre leinni magamat! - ígértem meg.

**3 óra múlva**

- Ellie Stinson! Megígérted! - kiabált Daisy.
- Mindenki tesz ígéreteket, aztán megszegi őket. Ugye Louis? - fordultam felé mire megforgatta a szemeit.
- Gyere kicsit velem. - fogta meg a karomat az előbb említett.
- Nem. - rántottam ki magam a kezei közül. Nem habozott, menyasszony stílusban felkapott és kivitt a bár elé.
- Mi folyik itt? Ellie miért részeg? - jött oda anyu.
- Anya, én annyira szeretlek és annyira sajnálok mindent. - öleltem meg.
- Jól van kislányom, ideje lenne józanodnod, nem gondolod? - állított meg.
- Hagyja, Mrs. Stinson. Elintézem. - mondta Louis.
- Rád bízom Louis, fontos dolgot szeretnék megbeszélni a többiekkel. - mosolygott anyu majd eltűnt.
- Tudod mit fogok én mindjárt elintézni? Téged! - mérges voltam és így részegen még inkább.
- Ellie, én szeretlek. - mondta Louis mire lefagytam.
- Nem, te nem szeretsz. - nevettem fel kínomban.
- De. Ma elküldtem egy üzenetet Eleanornak. Viszont megemlítettem benne a nevedet is és, hogy szeretlek. Mindennél jobban. - mondta és leült a lépcsőre. Elbotorkáltam mellé és leültem én is. Villámcsapásként ért az amit mondott és egy pár perce ki is józanodtam.
- Én nem szeretlek. - a világ legnagyobb hazugja!
- Minden bizonnyal. - mindkét kezét az arca elé helyezte.
- Én visszamegyek, kicsit fázom. - álltam fel, de majdnem sikerült elesnem, de Louis megfogott. Egy gyenge pillanatomban voltam és megcsókoltam. Gyors csók volt. - Louis, jön a tinta. - mondtam és egyenesen mellé hánytam.
- Menjünk be és, iszol egy kis vizet. - fogta meg a kezemet. Már magamat sem értem, nem hogy mi is van pontosan velünk. Az éjszaka többi részét pedig teljes sötétség fedte.

*Daisy Eriksen szemszöge*
Louis kivitte Elliet levegőzni, nekem pedig valakin, vagy valamivel le kellett vezetnem a feszültségemet, így kértem még egy sört magamnak.
- Nem lesz sok mára neked is? - kérdezte Ben.
- Nem. - nevettem aprót. Robin néni vágtatott le és ült be mellénk.
- Mindannyian figyeljetek! - ült le mellém Robin néni.
- Minden rendben? - kérdezte Penny.
- Pontosan kettő és fél órája, hogy Ellie bemutatta az idegesítő pasiját. Mikor elment én utána mentem és nem elég, hogy alapból nem szimpatikus, de még játszik is az én kislányommal! - morogta Robin néni.
- És mit akarsz tenni? - kérdezte Emma.
- Senki nem fog játszani vele! Ezért hoztam az erősítést; a férjemet, sütibírót és a szakítások mesterét, Lilyt! - állt fel Robin néni is.
- Te, Robin. Ellie épp most csókolózik kint Louisval. - mondta Marshall és a háta mögé mutogatott. Egyszerre esett le az állunk a többiekkel.
- Anya, komolyan? - ha anya mondja, akkor tuti, hogy így van!
- Igen. Nagyon édesek. - mosolygott.
- De mi a terv? - kérdezte Sophia. - Mert az a csávó mindenkit kikészített pár perc alatt és megutáltatta magát velünk.
- Eli, csak azért csinálja, mert így akar szabadulni az érzéstől, így akarja kizárni Louist az életéből. - mondta anyu.
- Ha, nem a két kezemmel verem meg azt a Thomast, akkor egy ágyúból lövöm ki! - mérgelődött Barney bácsi.
- Nyugi Barney. Azért van itt az én csodálatos Liliomszálam, hogy közel 20 év után újra szétszedjen egy párt. - adta apu Barney bácsi kezébe a sörét.
- Ha összetörik az én kislányomat, az tuti nem éli túl. - ült le Baney bácsi és könnyezett.
- Nagyon szereti Elliet. - suttogta Harry én pedig bólintottam egyet mosolyogva.
- Lily gondolkozz már! - kérte Robin néni.
- Nem megy olyan könnyen! - törte a fejét anya. - A megoldás borzasztóan egyszerű! - csillant fel anya szeme.
- Kérlek, mondd, hogy mi nem kellünk hozzá. - sóhajtotta Marvin.
- Ami azt illeti drága fiam.. Ellie nem adja senkinek oda a telefonját, viszont valahogy ki kell csennetek tőle és egy ütős valóságos szakító sms-t kell írnotok, mintha Ellie írta volna. - mondta anyu.
- De nem fogja odaadni a telefonját, sőt a kódot se tudjuk! - panaszkodott Penny.
- Oldjátok meg! Nekünk mennünk kell egy előadásra. - mondta apa és már húzta is anyát, anya pedig Robin nénit.

- Marvin, kérlek vigyázz a lányomra. - nézett rá bátyámra Barney bácsi.
- Én mindig vigyázok. - mosolygott Marvin. Ezek többször beszélgettek ketten, mint mi azt tudtuk volna. Barney bácsi is elment, ezzel egy időben pedig belépett a két jómadár.
- Louis, meg kell szereznünk Ellie telefonját. Tudod a kódját? - kérdezte Perrie.
- Honnan tudnám? -ültette le a lerészegedett barátnőmet.
- Mi van, nem volt jó a csók? - nevetett Jack.
- Mellém hányt utána. - sóhajtott Louis. Mindannyian nevettünk egy sort.
- De nem csak ez történt, ugye? - kérdezte Emma.
- Elmondtam neki, hogy szeretem, és teljesen lefagyott tőle. - hajtotta le a fejét Louis.
- Tomlinson, ne haragudj, hogy majdnem letintáztalak. - nevetett Ellie és felállt. - Luke, meg van még a múltkori csaj? Kit érdekel, pasiból vagy, megy nektek a hazudozás. Egy pillanat. - nevetett Ellie és odament egy csapat sráchoz.
- Istenem, az se lenne elég, ha ezt a lányt a székéhez ragasztanánk. - állt fel Marvin, de én vissza toltam.
- Majd intézem. - mondtam és felálltam, majd odasétáltam hozzájuk. - Ne haragudjatok fiúk, a barátnőm kicsit berúgott. - mosolyogtam kedvesen.
- Itt egy másik csinos hölgy srácok. - nevetett az egyik.
- Pofa be. - mordultam rá és próbáltam elrángatni Elliet. - Gyere kérlek.
- Hagyj már végre békén Daisy! - kiabált rám, a szívem összeszorult és sírni volt kedvem.
- Valami probléma van uraim? - jött mellénk Liam és Zayn.
- Hozzátok tartoznak a libák? - kérdezte az alacsonyabbik.
- A helyedben befognám a számat. - morogta Zayn.
- Hozzánk tartoznak igen. Úgy hogy, ha nem akartok bajt, akkor távoztok. - mondta Liam, Zayn pedig kihúzta közülük Elliet.
- Engedj el Zayn. - mordult rá barátjára Ellie.
- Na persze. - nevetett és már el is vitte onnan.
- Uraim, örültem a találkozásnak. - mosolyogtam gúnyosan rájuk és Liammel az oldalamon távoztam onnan. Már csak gondolkozni kéne, hogy hogyan húzhatnánk ki barátnőmből a telefon kódját. Illetve el is kell majd venni tőle.
- Srácok! Emlékeztek mikor apám és Robin néni addig itatták Barney bácsit, amíg az összes kérdésre őszintén nem válaszolt? Talán Ellien is működne. - mondta Luke.
- Nem kockáztatok! - néztem rá mérgesen.
- Öcsi, jó lenne, ha nem Ellieről lenne szó. - mosolygott kedvesen Penny.
- Miért? Mi van Ellievel? - kérdezte Louis.
- Semmi. - mosolyogtam rá.
- Hé El! Mit szólnál, ha minden ötödik percben elmondanál a kódodból egy számot? Cserébe Marvin addig masszíroz téged! - mosolyogtam barátnőmre.
- Nem Daisy. Ti azt a kódot soha nem fogjátok megtudni! - nevetett El. - Viszont! Meg kell csinálnom egy tesztet egy egyetemre Phillybe. Minden egyes kérdésed után, Penny megválaszol nekem egy kérdést! De, nem kérdezhetsz rá a számra! - szögezte le a részeg Ellie.
- Baszki, te még részegen is okosabb vagy nálunk. - morogta Marvin.
- Jó Ellie, minden egyes megválaszolt kérdésed után megcsinálom a nyamvadt tesztedet! - morogta Penny.
- Oké,a táskámban van. - csuklott egyet szegény lány és rádőlt Niallre.
- Csak kérlek, ne hányj le! - imádkozott az ír fiú. Penny előhalászta a lapot és csak meredten nézte.
- Te! Ezt honnan szedted? Ez egy marhajó egyetem! Te nem is akarsz egyetemre menni! - motyogta Penny.
- De tudod az emberek változnak, és miután engem jól átvertek, úgy döntöttem, hogy megpróbálok egy egyetemet. - nevetett El.
- De ez nem is a nevedre szól! - néztem meg.
- Tudom. Feltörtem és letöltöttem. - rántotta meg a vállát. - Na mi az első kérdésed vöröske? - borzolta össze a hajamat.
- Ez egy dátum? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott Penny meg is válaszolta az első kérdést. - De helyesen töltsd ki! - parancsolta.
- Oké, csak maradj már csöndben amíg kitöltöm. - irkált Pen, közben pedig Emma gondolkozott a következő kérdésen.
- Én kérdezek! - ugrott fel Sophia. - Ez a dátum, ugye nem olyan régi?
- Júniusi. - felelte Ellie és Penny már írta is a következő választ, amin Emmával megveszekedtek.
- Fontos neked az a dátum? - kérdezte Zayn mosolyogva. Sejti!
- Igen!! - mosolygott egy halványat El. Azt hiszem én is sejtem. A szemem Louisra tévedt, aki gondolkozott valamin.
- Oké a felét tudjuk, de ez a kérdés rohadt nehéz. - motyogta Emma.
- Mi a kérdés? - böktem feléjük.
- Mit gondolsz a matematika és a történelem összefüggésében az elmúlt 100 évben? Írd le, hogy szerinted mi köze volt a Pitagorasz-tételnek Hitlerhez! - olvasta fel Penny.
- Ezek becsapós kérdések, semmi! - felelte Liam.
- Különben is. Azt akarjátok, hogy Ellie elmenjen? - kérdezte Harry.
- Nem bírná. - nevettem egyet.
- Ellie, az a dátum hozzákapcsolódik valakihez, aki itt ül? - kérdezte Marvin mosolyogva, ő is tudja.
- Igen. - mosolygott tovább Ellie és Louisra vezette a tekintetét. Már én is tudom.
- Köszönjük El. - mosolyogtam és megpusziltam.
- Kész a teszt? - kérdezte. - Tudjátok mit? Nem érdekel. - sóhajtott és lefeküdt az asztalra.
- Louis! Mi a kód? - kérdezte Liam.
- Gondolkozok! - vakargatta a fejét. - Nem tudom! Hisz annyi minden lehet! Amikor az esőben felvidítottam, akkor találkoztunk először. Vagy, amikor bezártak minket abba a tetves szobába, esetleg az első csók, vagy amikor először aludt mellettem. Vagy mikor meglepett San Diegoba. Ez túl sok! - piszkálta a kezeit.
- Mikor volt a legboldogabb? - kérdezte mosolyogva Erica.
- Ellie, az a kód az első találkozást takarja valakivel? - kérdeztem.
- Nem. - motyogta.
- Honey, az első csókunk időpontja a kód? - Louis mélyen barátnőm szemébe nézett, mire ő csak bólintott, Louis pedig teljesen lefagyott. Ekkor esett le a tantusz, Ellie 120%-ban szerelmes lett.
- Louis! Az hányadika? - kérdezte Emma miközben ütögette Louis vállát.
- Június tizennyolcadika. Mr. Stinson szülinapja utáni nap. - felelt Sophia.
- Oké, már csak a telefon kell!  Hajrá Louis! - felelte Perrie, mi pedig nevettünk.
- Daisy, ha a telefonom kellett, miért nem szóltál? - kérdezte El és elővette a készüléket, feloldotta és odaadta a kezembe.
- Most szórakozol velem? - akadtam ki. Megnyitottam az üzenetet és észrevettem, hogy Louis izmai megfeszülnek.
- Louis, most fog szakítani vele Harry. Nyugi. - mosolyogtam rá.
- Mi? Miért én? - kérdezte a göndör.
- Na vajon miért? - emeltem fel a szemöldökömet. - De a bátyám, illetve Ben is segíteni fog, úgyhogy fiúk irány! - mondtam és egy üres asztal felé mutattam.

****

Louis az ölébe hozza Elliet, én pedig próbálom kinyitni az ajtójukat.
- Mindjárt kész. - motyogtam.
- Én ráérek. Vasággyal együtt 20 kiló. - mosolygott Louis és ekkor sikerült betalálni a zárba. Bementem és furcsálltam, hogy a villany égve volt. Louis bevitte a teljesen részeg lányt a szobájába, levette a cipőjét, betakarta és egy jó éjt puszi után mellém sétált.
- Kérlek, ne add fel!! Teljesen jó irányba viszed! Louis szerelmes beléd. - mondtam a tetovált srácnak.
- De olyan nehéz Dais. És nem csak tennem kell, hanem hinnem is. - sóhajtott.
- Én hiszek bennetek. - mosolyogtam rá és meghallottam egy pezsgő durranást. Berohantam Robin néniék szobájába, ahol nagy meglepetés várt. A két felnőtt az ágyon ugrált, Barney bácsi a pezsgős
üveget szorongatta, Robin néni pedig a telefonját és közben azt kiabálták, hogy "Szakítottak!". Csendben hátráltunk inkább. Tuti, hogy most üzent nekik Marvin, hogy a terv sikeres volt.
- Itt maradsz? - kérdeztem.
- Igen. - mosolygott és a padlót nézte.
- Csábítsd el őt Tomlinson. - nevettem és megöleltem.
- Ha az olyan könnyen menne. - motyogta.
- Tökéletesek lennének a gyerekeitek. - nevettem az ajtóban állva.
- Jó éjt Daisy. - nevetett ő is.
- Jó éjt Mr. - mosolyogtam és elhagytam a lakást. Hiszem, hogy ők egymásra fognak találni, hogy Ellie belátja mennyire szereti őt, és ha nem sikerül neki, majd én segítek rajta!
hate you, don't leave me
I feel like I can't breathe
Just hold me, don't touch me
And I want you to love me
But I need you to trust me
Stay with me, set me free