20.rész Sátrazás 1.rész

*Emma Geller szemszöge*

-Húgi kelj fel - húzogatta a karom Ben.

-Nem! Nem akarok sátrazni - nyomtam a fejemet a párnába.

-Dehogynem akarsz - nevetett a bátyám. -Nem lesz ott Demi!

-Mi? Hol? Micsoda? Menjünk - ugrottam ki az ágyból.

-És akkor te mondod, hogy elfelejtetted - kuncogott a bátyám mire hasba vágtam.

-Különben is emlékezz vissza amikor utoljára voltunk sátrazni - ültem vissza az ágyra.

-Emma csak 10 éves voltál és Joey bácsi csak tréfált - ült le mellém Ben.

-Nem azt mondod te idióta - ütöttem a vállába. -Hanem azt..

-Juj - húzta el a száját.

-Pontosan - bólogattam.

-De az még egyszer nem fog megtörténni - biztatott.

-Nem baj - fontom össze a karom a mellem alatt. -Nem megyek!

-Akkor miért pakoltál be? - mosolygott.

-Fogd be és menj ki - mordultam rá. -Felöltözöm és megyek!

-Beteszem a kocsiba a táskáig - mondta mosolyogva és felkapta a bőröndöm.

Csak bólintottam és a szekrényemhez léptem. Ahol kivettem a kantáros rövid nadrágom és hozzá egy fekete pöttyös topot. A kantáros gatya kantárját hagytam lógni hagyni, mert annyira nem szeretem a vállamra illeszteni. A fél holdas nyakláncomat a nyakamba illesztettem a hajamat meg kifésültem és egy csattal összefogtam. Sminkkel nem bajlódtam hisz fő a természetesség, de most a minimális sminkkel se bajlódtam. A hátizsákomba beledobáltam az irataimat, a telefonom, a fül hallgatom, a pénztárcám és az egyéb holmimat aztán a hátamra dobtam. Kiszaladtam a szobámból és felhúztam a fekete vans cipőm és beálltam a kinti tükörbe. Igazi Emma Geller style!

Aztán anya és apa felé fordultam.

-Olyan fura lesz nélkületek sátrazni - borultam a karjaikba.

-Kicsim minden rendben lesz - mondta anya és egy puszit nyomot a fejemre.

-Igen nem fog újra megismétlődni a.... - kezdte apa mosolyogva.

-Ki ne mond - vágtam rá.

-Szeretlek drágám - ölelt meg apa mosolyogva.

-Szeretlek titeket és hiányozni fogtok - öleltem meg újra a szüleim. -Ígérjétek meg...

-Menj már - nevetett anya.

Még utoljára megöleltem Őket aztán kifutottam az ajtón és le a lépcsőn. Amint leértem a ház elé az autóba már vártak. Mire nem akartunk nagy feltűnést - csoda - így sima autóval mentünk, mint a normális emberek persze ezt bekellet osztani, hogy kik üljenek egy autóba. Én például nem voltam hajlandó Niall autójába ülni így megkaptam Louis autóját ahol még rajtam kívül Ben és Daisy ült. Szerintem elég jó utastársakat kaptam!

Beültem hátra ahol Daisy ült még mivel a két férfi - ha hívhatjuk őket így - ült elől. Öleléssel köszöntem Daisynek aztán Louis beindította a motort és elindultunk.

-Amúgy Niall nem hozza Demit - mosolygott rám a visszapillantó tükörből Louis.

-Nem érdekel - tettem, hogy nem érdekel  pedig majd kiugrottam a bőrömből.

-Oh, dehogy nem érdekel - nevetett Ben mire az ülésébe rúgtam. -Hé!

-Befogtad a lepcses szád? - kérdeztem.

-Be - szomorodott el.

Az út többi részébe nem szólaltunk meg mivel Louis bekapcsolta a rádiót és azt hallgattuk míg én az ablakon néztem kifelé amikor hirtelen Louis felkiáltott.

-Rohadj meg szöszi - nevetett Louis.

-Mi történt? -fordultam felé.

-Niall játszani akar az autópályán - mosolygott Louis mire én értetlenül néztem rá. -Megelőzött aztán duda szólót adott, hogy tudassa Ő a jobb!

-Louis kérlek te ne játssza, mert baleset lehet a vége - kértem.

-Nyugi Em nem lesz semmibaj bízz bennem - mondta Louis és Niall után eredt.

-Hát persze - dőltem hátra az ülésbe.

-Baj van? - kérdezte Dais.

-Semmi csak kicsit félek, ha túl gyorsan megy az autó, mert akkor olyan érzésem van, hogy nekünk jön egy kamion, vagy valami - fordultam felé mire Louis lassított gondolom meghallotta.

-Em minden rendben lesz - mosolygott rám biztatóan Dais.

-Bocsi nem tudtam - szólalt meg Lou.

-Ahogy Dais mondta minden rendben lesz - mosolyogtam rájuk.

Hirtelen a rádióba megszólalt a Love Me Like You Do című dal mire Daisyre néztem.

-Love me like you do - énekeltem nevetve.

-Ez hamis volt - nevetett Ben.

-Hé ne szólj benne itt hátul vannak a legnagyobb művészek - nevetett Dais persze én magam is tudtam, hogy most nagyon is hamis voltam, de nem érdekelt.

Elkezdtük énekelni a számot Daisyvel persze végig nevetve viszont amikor vége lett a számnak tapsolni kezdtünk, mint a hülye gyerekek.

-Oké azt kell mondjam, hogy ez glebasztikus volt - mondtam ki vigyorogva.

-Gleba mi? - nevetett Daisy.

-Emma első szava ez volt és valami természettudományos szart jelent, mert anya utána nézett - fordította le Ben.

-Értem azt hiszem - vigyorgott Dais.

-Glebasztikus van ilyen szó haza érünk  utána nézek - mondtam bólogatva mire mindenki elnevette magát és mondta, hogy persze. Ha nem hiszik majd meglátják!

Az út további részébe még nevetgéltünk és énekelgettünk na meg persze integettünk a többieknek, ha elhaladtak mellettünk sőt idegeneknek is integettem. Amikor már kellően lefáradtunk hátra fordultam és figyeltem Liamék kocsiját mivel Ők egyedül maradtak a hátunk mögött.

-Elvagy? - kérdezte Louis mire felé fordultam.

-Fogd már be nem értem mit nyavalyog az idióta haverod - kapálóztam, mint valami őrült.

-Édes kis húgocskám - sóhajtott Ben nevetve.

-Édes drága, de nagyon idegesítő bátyuskám - öleltem át hátulról, de a biztonsági öv nagyon zavart így hamar visszaültem a helyemre.

Daisyre pillantottam aki az ablaknak dőlve elaludt amin nem nagyon csodálkozom. Én is az ablak felé fordultam és figyeltem a mellettem elsuhanó tájat aztán egy kicsit lejjebb húztam az ablakot és a kezem kitettem és úgy éreztem,mint egy madár. Szabad voltam akár egy kis időre is. Elkezdtem halkan dúdolni egy dalt és azzal telt el a további út.

Amikor odaértünk olyan volt, mintha már jártam volna itt. Emlékszem amikor anyáékkal mindig hasonló erdőbe jöttünk ahol volt egy kis patak amibe sűrűn megmártóztunk. Meseszerű volt, mint ez.

Kiszálltam az autóból és elterültem a földön.

-Oh édes anya természet - öleltem a földet.

-Em és a föld - fotózott le Pezz.

-Hé - álltam fel és leporoltam magam.

-Emlékek kellenek - nevetett Pezz.

-Mindegy - legyintettem a kezemmel mosolyogva. -Hol a patak? Vagy tó? Vagy valami pancsi hely?

-Em megbolondult - kuncogott Erica Harry pulcsijába.

-Szép a pulcsid - mosolyogtam rá mire Ő szégyenlősen Harry mellkasába bújt. -Pezz fotózd le őket is!

Már le is kapta a két kis szerelmest és megláttam a csomagtartóba kutató unokatestvérem és neki futásból a hátára ugrottam.

-Mibe segítsek? Első számú kis cserkész voltam - lihegtem az arcába. Amikor viszont megláttam kivel pakol ki a kocsiból leugrottam a válláról és unokatestvérem mögé rejtőztem.

-Tessék akkor tiéd egy sátor - nyomta Niall a kezembe, de amikor a kezembe tette egy perce megállt és mélyen a szemeibe nézett. Meddig akarjuk még játszani a macska-egér játékot?

-Okés - mondtam és elindultam valami alkalmas helyet keresni a sátor építésnek.

-Segítsek? - futott mellém Louis. -Közbe beszélgethetnénk..

-Kezd azzal amit este írtál - mosolyogtam kíváncsian.

-Ha utána te beszélsz Niallról - kuncogott Louis mire az arcom komorrá változott.

-Semmi sincs Niallal - ráztam a fejem.

-Em a vak is látja, hogy szereted és Ő is szeret - mondta Lou.

-Oh igen akkor miért van pincsi kutyával? - kérdeztem.

-Kivel? - döntötte oldalra a fejét.

-Demivel - vágtam rá.

-Szép becenév - nevetett.

-Köszi egyedi Emma Geller találmány - húztam ki magam. -Na, de hátráltatsz a munkámba!

Louis elment sátorért, hogy Ő is csináljon valamit így elkezdhettem a sátor építést. Megtaláltam benne a használati utasítást,  de aztán odadobtam a többiekhez.

-Tűzre jó lesz - mondtam.

A sátor építés kereken 10 percet jelentett nekem mivel már nem elsőnek csináltam így amíg a többiek szenvedtek vele én kivettem egy kemping széket és kerítettem valami nassolni valót és jókat mosolyogtam rajtuk.

-Ebből gubanc lesz Zayn Jawadd Malik - kiabáltam a fekete hajúra.

-Ha befejezted az evést és a nézelődést akár segíthetnél is nekünk - mosolygott vissza.

-Minek? Olyan jó látni, hogy szenvedtek még egy kis élvezetet kérek - vigyorogtam.

Hirtelen megláttam Niallt aki totálisan belegubancolódott a sátorba így felálltam és lettem a nasit és elmentem segíteni neki.

-Ne mozogj kiszedlek innen - szóltam rá mosolyogva és elkezdtem kiszedni a sátorból a szőke hercegem amikor véletlen ráestem és amikor felakartam húzni a lábam szépen mogyorón kólintottam a térdemmel. -Úristen Niall ne haragudj!

-Semmibaj jól vagyok - nyögte fájdalmasan. Hú, de szexi még így is.

Nagy nehezen kiszedtem a kakiból és talpra álltunk. Magához húzott egy ölelésre mire én feszülten visszaöleltem és a fejem a vállára tettem pihenni.

-Köszönöm - súgta a fülembe.

-Szívesen máskor és még egyszer bocsi - mondtam bűnbánóan.

-Nem érdekes - legyintett mosolyogva aztán a sátorra nézett. -Azzal mi lesz?

-Megtanítsalak sátrat állítani? - kérdeztem mire bólintott és együtt neki kezdtünk.

Neki álltunk a sátor készítésnek és most először tudtunk jól el lenni egymás társaságába azóta amióta tudjuk mi volt. Amire kész lettünk a többiek is kész lettek és a fiúk elrabolták Niallt fát hozni míg mi lányokkal ki gondoltuk a sátor beosztást.

-Stip-stop Ben - vágta rá rögtön Dais mire mindenki "uu"-zni kezdett. -Ha nem baj Em?

-Á, dehogy kamatyoljatok annyit amennyit akartok sőt jól jönne egy unokahúg - legyintettem a kezemmel vigyorogva mire Daisy csak nevetve meglökött.

-Ericaé Harry - vágta rá Ellie nevetve.

-Köszi - mosolygott rá nevetve Erica.

-Liam enyém - emelte a magasba a kezeit Soph.

-Enyém a Bradfrod bad boy - kuncogott Pezz.

Mivel tizenhatan voltunk így volt egy négy személyes sátor is a többi meg három személyes volt. Ellievel mi is választottunk így én Daisyhez és a bátyámhoz csatlakozok míg Ő Sophiam pároshoz. A fiúk visszajöttek a tűzi fákkal és közvélemény kutatásként tőlük is megkérdeztük és meg is voltunk. Harry és Erica pároshoz Jack megy, hogy vigyázzon a húgára aki csak pár perccel fiatalabb, de mindegy. Louis a Zerrie párost választotta amin meglepődtem hisz mehetett volna Elliehez is hisz az a négyes sátor na majd kioktatom. Niall nagy nehezen, de döntött és Ellieék sátrát választotta remek.

-Tubikáim akkor tiétek a közös sátor - öleltem át Pennyt és Marvint.

-És az enyém - ugrott elő Luke.

-Jó szórakozást - veregettem meg a két tubica vállát és tovább álltam.

A fiúk megcsinálták a tűzet, de addigra besötétedett így a tűz köré ültünk én szorosan mellé ültem, mert nagyon fáztam amikor hirtelen a hátamra terített valaki valamit.

-Öö köszi - fordultam a támadom felé aki még fél homályba is Niall Horan volt. Csak biccentett mosolyogva a fejével míg én visszafordultam a tűz felé és elkezdtem dörzsölni a tenyerem.

-Em így úgy nézel ki, mint egy boszorkány aki épp átkozz valakit - nevetett Soph.

-Honnan veszed, hogy nem vagyok boszorkány? - fordultam feléjük a gonosz tekintettemmel.

-Jézusom - kapott a szájához Soph.

-Bepisiltem - nyafogott Hazz.

-Jaj mi van már ez csak a gonosz arcom könnyen tudom változtatni - vigyorogtam.

-Marvin fogadjunk - ütögette Ellie Marvin vállát.

-Mibe? - fordult felé unottan.

-Marvin az a férfi aki próbálja játszani a macsót, de igazából sehol semmi - kezdte Ellie mosolyogva. -Na szóval, ha Em a gonosz arcával mond egy mesét és nem ejtesz egy csepp könnyet se beleugrok a tóba! De, ha sírsz te totál meztelenül végig rohansz az erdőn a tóig és beleugrasz!

-Állom - ráztak kezet.

-Te jössz Em jó ijesztőt - mondta Ellie.

Felvettem a gonosz arcom és Marvinra pillantottam mire már egyből kitágultak a szemei és már majdnem sírt pedig el se kezdtem.

-Marvin tudtad, hogy ezen a helyen egyszer 12 ember halt meg? - kérdeztem mire megrázta a fejét. -Elég nagy baj! Kicsit utána kellett volna nézned mielőtt erre a helyre eljössz.

-Miért? Mi történt? - kérdezte félénken Marvin.

-Szerintem nem akarod tudni - mondtam rázva a fejem, de a gonosz mosoly megjelent az arcomon.

-De tudni akarom - ordította sírva Marvin.

-Te... - kezdte Ellie.

-Hát jó elmondom - folytattam mire Ellie értetlenül nézett. Közelebb mentem Marvinhoz a  füléhez hajoltam és belekiabáltam -Vesztettél!

Összepacsiztam Ellievel és csak nevettünk Marvinon míg Ő bevágta a durcát.

-Hogy is van az a dal Em? - kérdezte mosolyogva Ellie.

-Vesztettél - énekeltem.

-Szemetek - kapkodta le magáról a ruháit.

Amint levetkőzött az erdőbe rohant mi meg mindvégig utána persze a többiekkel együtt. A tó előtt megállt aztán ránk nézett és befutott.

-Milyen a víz Eriksen? - kiabálta Ellie nevetve.

-Gyere be Stinson és megtudod - kiabálta Marvin.

-Persze és megfagyok te hülye vagy - kiabálta Ellie.

Míg a többiek el voltak foglalva Marvinnal addig én lerúgtam magamról a cipőm és a vízbe vetettem magam Marvin után. Észrevétlenül oda úsztam Marvinhoz aki mindvégig a többieknek kiabált mindenféle hülyeséget.

-Hello - ugrottam rá. -Fogadni akarok! - Vigyorogtam a képébe teljesen felpörögve.

-Már te is? - nevetett.

-Ki tud messzebb elúszni - mosolyogtam rá.

-Az veszélyes - mondta Marvin.

-Kit érdekel - mondtam és hátat fordítva neki elindultam beljebb.
Marvin próbált utána szólni, de csak hátra löktem neki egy marék vizet aztán gondolom a többiek felé fordult segítségért. Amikor már elértem a tó közepéig visszanéztem. A vízbe már nem csak egy fej volt, hanem kettő sajnos a sötét miatt nem igen láttam ki kicsoda, de a fejeket láttam.

-Em gyere vissza - kiabálta Marvin és Ellie. Ellie? Mit keress a vízbe?

-Em - kiabálta Ellie. -Srácok!

Felsóhajtottam és épp menni akartam visszafelé a többiekhez amikor valamibe beszorult a lábam. Lebuktam a víz alá, de amikor kiakartam nyitni a szemem semmit se láttam. Persze, hogy nem látsz semmit hisz ez egy tó Emma nem egy medence. Hülye!

Elkezdtem húzogatni a lábam, de semmi hatása nem volt így elkezdtem csapkodni a vizet és kapálózni.

-Emma - hallottam meg a távolból Niall kiáltását.

-Segí... - nem tudtam befejezni, mert a víz belefojt a számba így próbáltam kiprüszkölni többé kevés sikerrel.

-Ha... - tettem még egy próbálkozást, de az se sikerült viszont amikor megláttam a szöszit közvetlen előttem elakadt a lélegzetem. Hogy ért be ilyen hamar? És mit keress itt?

-Kapaszkodj belém - utasította így tettem ahogy tettem.
A karjaimat a nyaka köré fontam így ajkaink szinte súrolták egymást. Még így vak sötétbe is tökéletesen láttam gyönyörű kék szemeit amik csak úgy világítottak rám. Niall szakította meg a szemkontaktust.

Lemerült a víz alá és azt hittem már sose tér vissza, de amikor visszatért a lábam szabad volt így kihúzott a többiekhez. A lábaimat a dereka köré fontam és úszott velem ki a partra a többiekhez. Amikor kiértünk Niall észrevette, hogy lábaim még mindig a derekán pihentek így kezével feljebb húzott magához. Nem panaszkodott, hogy nehéz vagyok csak tartott és arcunk megint vészesen közel volt egymástól és hirtelenjébe egy puszit nyomtam a szájára aztán zavartságból leugrottam róla és a kezemet elvettem a nyakáról és a többiek felé fordultam akik karba tett kézzel fogadtak.

-Basszus én aki nem tudok úszni nem megyek a vízbe még is becipelt valaki - a végén Marvinra nézett. -De te aki tud úszni kockáztatod az életed egy fogadás miatt, mert benne volt a fogadás szelleme.

-Nem tudsz úszni? - kérdezte Louis.

-Nem erről van szó - kiabálta Ellie.

-Jó mindegy inkább menjünk, mert megfagyok - dideregtem.

-Remélem megtanultad a leckét - mondta Ellie mire bólintottam és belebújt Louis pulcsijába. Louis pulcsijába? Ez előre lépés? Kétség kívül az!

Niall nekem adta a pulcsiját így visszamentünk a táborhelyre és megegyeztünk, hogy mindenki kellően elfáradt ma és ment a kijelölt sátrába aludni. Én is így tettem, de magammal vittem Niall pulcsiját ezt már becsórtam szöszi!

*éjszaka*

Ez az első éjszakám a sátorba Daisyvel és Bennel, de már most nem bírom és velük leszek végig. Én így szeretlek, én úgy szeretlek na egész végig ez megy. Így felkeltem és kiköltöztem az autóba mivel Niall pulcsijába megtaláltam a kocsi kulcsát. Befeküdtem a hátsó ülésre és már majd nem elfogott az álom amikor valaki bekopogtatott az ablakon én meg halálra rémültem.

-Nyugi csak én vagyok - ült be Niall az autóba.

-A nyugalom az akkor lenne jó, ha aludhatnék már - dörgöltem meg a szemem a pulcsijával.

-Jól áll a pulcsim - mosolygott.

-Jó a kocsi kulcsod főleg a sült csirkés kulcstartó jön be - kuncogtam.

-Lenyúltad? - kérdezte.

-Nem a zsebedbe volt mármint a pulcsid zsebébe - mondtam. -Amúgy miért jöttél?

-Felkeltem amikor meghallottam, hogy valaki kinyitotta a kocsim - mondta.

-Bocsi, de nem bírtam azzal a kettővel lenni és álmos vagyok - ásítottam.

-Aludj csak - mosolygott rám. -Bár...

-Rosszul kezdődik - nevettem.

-Nem férek el én még ott? Kényelmetlen a matrac - vakarta meg a tarkóját.

-Nézd milyen jó szívű vagyok - ütögettem meg a kis helyet ahol elfér még.

-Köszönöm - feküdt mellém.

-Én köszönöm - mondtam egy kis csend után, de amikor felnéztem rá már elaludt.

A fejemet a mellkasára tettem és éreztem ahogy kezével átölel így én is nyugodtan hunytam le a szemem, mert tudtam, hogy mellette biztonságba vagyok. Bár mielőtt elaludtam volna az arcához hajoltam és rámosolyogtam.

-Jó éjt szőke hercegem - nyomtam egy puszit a szájára aztán én is nyugovóra tértem.  

*Ellie Stinson szemszöge*
A fejem majdnem szétrobbant és erre Daisy, illetve Sophia sem segített.
- Ébresztő kis másnaposom! - kiabálta Daisy.
- Pofa be. - bújtam a takaróm alá.
- Na, ma van a sátrazás! - Sophia legalább nem kiabált.
- És én erről miért nem tudok? - csak fogják már be.
- Mert tegnap teljesen betintáztál. - mondta Daisy.
- Csak kérlek, ne kiabáljatok. - teljes kínszenvedés volt végighallgatni a barátnőimet. - Amúgy is, te miért nem Bennél vagy? - ültem fel az ágyon és a fejemhez kaptam.
- Mert hazamentem készülődni és gondoltam, hogy téged ki kell rángatni az ágyból, illetve.. nem akarom, hogy kiborulj. - pásztázta a földet vörös barátnőm.
- Már miért borulnék ki? Azon kívül, hogy ti itt kiabáltok a fülembe? - húztam fel a szemöldökömet és a szemem az ágy melletti kis éjjeli szekrényre vette az irányt. Egy pohár víz volt ott, két gyógyszerrel és egy fehér lappal.
- Ellie, szerintem gondold át a dolgokat. - mondta Sophia is.
- Ne kiabálj. - tartottam fel a kezemet. Elvettem a lapot és csak olvastam. - Mit képzel ez magáról? - akadtam ki halkan, a poharat pedig a földhöz vágtam. A gyomrom felfordult és a tegnapi méreg kikívánkozott belőlem. Gyorsan szaladtam ki a szobámból egyenesen a mosdóba és a vécékagylóba ürítettem a tegnapomat. Lassan felálltam és kiöblítettem a számat, illetve az arcomat is átmostam. Kisétáltam a konyhába ahol anyu, apu és Louis békésen beszélgetett.
- Mit keresel még mindig itt? - a kezeimet a mellkasomon keresztül átfontam.
- Neked is jó reggelt angyalom. - mondta anyu és lerakta a reggelit az asztalra.
- Ne kiabálj kérlek. - sóhajtottam.
- Louis itt maradt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól vagy e. - mondta apa.
- Jól vagyok, kösz az aggódást. Most mehetsz! - böktem a fejemmel az ajtó felé.
- Ellie kérlek, beszéljünk. - kérte Louis.
- Nem érdekel amit mondani akarsz. - nevettem fel. Daisy és Sophia is kitalált a szobámból az üvegszilánkokkal.
- Tudom, hogy elbasztam. Kurvára elbasztam és ha tehetném megváltoztatnám az egészet, de nem tudom Ellie! Csak jóvá tudom tenni, kérlek. - állt fel Louis.
- Igen, tökre elbasztad, de én voltam a hülye, hogy megbíztam benned! Ígérem többet nem fordul elő! Úgy tehetnéd jóvá, ha végre kiszállnál az életemből. - mondtam halkan, hisz a legkisebb szösszenet is ordibálásnak tűnt.
- Kislányom! - mordult rám anya.
- Megtennétek, hogy most az egyszer nem szóltok bele? - érdeklődtem szüleimtől.
- Eddig semmibe nem szóltunk bele, de a tegnapi este után ideje lesz elbeszélgetnünk! Az életeddel játszol. - jelentette ki apa.
- Remek, Louis távoznál? - fordultam ismét felé.
- Csak még egy esélyt kérek! Kérlek! - nézett rám könnyes és fáradt szemekkel.
- Szakítottál már Eleanorral? - érdeklődtem.
- Na és te szakítottál? - kérdezte.
- Nem. Nem is fogok, jók vagyunk együtt. - rántottam meg a vállamat.
- Kár, hogy tegnap vége lett a kapcsolatodnak. - szólalt meg Daisy mire kérdőn pillantottam rá, majd Sophra utána pedig a szüleimre, akik nem tudtak a szemembe nézni.
- Tényleg nem szóltok bele semmibe. - mérgelődtem és megforgattam a szemeimet. - Majd én tudom, hogy mi jó nekem és Louis, te pont nem vagy az! - mentem közelebb hozzá és elkezdtem kifelé tolni.
- Ellie. - fordult meg és veszélyesen közel volt hozzám. A szívem csak úgy dobogott, mintha épp most ütné az utolsókat. - Miért taszítasz el ennyire magadtól, mikor legszívesebben megölelnél? - mi a franc...
- Menj el. - nyeltem egyet.
- A fenébe is Ellie, odáig vagyok érted! - hangosabban mondta a kelleténél. - És ha kell akkor az egész világnak szétkürtölöm, hogy mennyire beléd estem! - nem tudtam mit reagáljak, egyáltalán elhiggyem e vagy ne. - Csak gondold át. - fogta meg a kezemet.
- Csak menj el. - eszméltem fel.
- Ha megígéred, hogy átgondolod. - állt meg ismét.
- Megígérem, csak menj már. - mondtam és szó szerint kilöktem az ajtón, majd becsaptam azt.
- Ez nem volt szép tőled. - rázta a fejét Soph.
- Csak fogjátok be. - kértem őket újra.
- Ő szeret téged kicsim. - jött mellém apa és félig átölelt.
- Szóval ezért szakítottatok a nevemben? - húztam fel a szemöldökömet.
- Igen, mert Louis szeret, a nem tudom hogy hívják pedig nem! - mondta anya.
- Aha. - mondtam és elindultam a szobám felé. - A mai nap nem akarok hangzavart! - ecseteltem röviden a tervemet.
- Gyere velünk sátrazni! - kérlelte Sophia.
- Nincs kedvem lányok, rohadt fáradt vagyok és a fejem is széthasad.  - motyogtam.
- De ki tudja, lehet Ben megkéri Dais kezét és te lemaradnál a legjobb barátnőd lánykéréséről? - akadt ki Soph amin nevettem.
- Várj, mi? Milyen lánykérés? - észlelt fel Dais a nevetés közben. - Az még messze van, nem is biztos, hogy Ben az igazi. - magyarázta.
- Már tudod a véleményemet az igaziról, úgyhogy mehetek aludni? - érdeklődtem.
- Kérlek, gyere már. - mondta Daisy is.
- Egy feltétellel! Ha nem kell Louisval egy autóban utaznom, egy sátorban aludnom és nem kell hozzászólnom! Illetve csendesebb társasághoz kerülök a kocsiban, hogy aludjak. - mutattam fel a mutatóujjamat.
- Ez mind megoldható. Nem Soph? - kérdezte Daisy.
- De, igen. - mosolygott másik barátnőm.
- Már keresem is a hálózsákot! - mosolygott anya.
- Addig egyetek. - ült le apa a konyhapulthoz. Bementem a szobámba és a szekrényemből elővettem pár ruhát és alsóneműt. Még azt se tudom, hogy hány napra megyünk. Mindenesetre elég ruhát próbáltam beletuszkolni a táskámba. Elővettem még a mai szettemet, ami egy hosszított derekú, szaggatott, világos rövidnadrág volt egy sárga kis ing szerűséggel aminek az alját meg lehet kötni, illetve a galaxys Vans cipőmet választottam ki, nagy nehezen, de elpakoltam még a kevésbé használatos fehér Converse tornacipőmet is. Bementem a fürdőszobába és egy alap sminket kentem fel, ami púderből és szempillaspirálból állt. Megmostam a fogamat és a hajamat is picit bevizeztem, hogy kapjon egy kis hullámot és a hajamba raktam az egyik pántomat. Pár sminkes cuccot, fésűt, fogkefét és egyéb dolgokat raktam még el a táskába, ami kelhet. Úgy éreztem, hogy kész vagyok, de ekkor megláttam a gyógyszereket amit Louis rakott ki nekem. Akaratlanul is az üzenetre gondoltam, miszerint mennyire szeretné, hogy jól legyek. Kimentem a konyhába és töltöttem egy pohár vizet és bevettem a gyógyszereket. Visszatérve a szobámba beágyaztam, elhúztam a sötétítőt és a táskámat meg a telefonomat megfogva indultam ki a nappaliba ahol Daisy és Sophia mellett Penny is várt már.
- Megyek már. - forgattam meg a szemeimet és ettem apu rántottájából.
- Előbb idd meg ezt. - adta apa kezembe a zöld löttyöt, amit csak  úgy hívunk, hogy Stinson Másnaposság Elleni Gyógyír Elixír.
- Nehogy megidd! - fintorodott el Sophia, de én már lehúztam az egészet.
- Köszi apu. - adtam neki egy puszit.
- Neked mindig kincsem. - mosolygott.
- Majd jövök.. Mikor is jövök? - fordultam három barátnőm felé.
- 2 napot leszünk ott. - mondta Penny.
- Remek, akkor két nap múlva. - mondta és adtam anyának, illetve apának is puszit.
- Vigyázz magadra! - mondta utánam anya.
- Majd Marvin vigyáz rám. - mosolyogtam és kiléptünk a lakásból. A lányok lepattogtak a lépcsőn én pedig valahogy lassan lekászálódtam majd elindultunk a Central Perk felé. Szörnyen meleg volt, úgyhogy megkerestem a napszemüvegemet és felvettem. A kis smink nem segített eltüntetni, hogy mennyire is szarul vagyok.
- Ellie, minden oké? - nevetett Penny.
- Csak ne kiabálj kérlek. - bár Penny hangja elveszett a kinti nagy forgalom miatt.
- Oké. - mosolygott és belém karolt.
- Igyekezzünk lányok, mert a rajongók megtalálhatnak minket és nem akarom, hogy Liam nélkül letámadjanak. - motyogta Sophia.
- Majd felrúgom őket. - mondtam durcásan.
- Na, Ellie. - nevetett Daisy.
- Komolyan, most nem tudnék fényképezgetni, meg mosolyogni a kamerába. Amúgy is mindjárt idehányok. - sóhajtottam és ez volt az utolsó amit az út során mondtam.
Hamar odaértünk és bementünk a kávézóba, ahol a többiek már vártak minket.
- Ohóó! - nevetett Marvin. - Te élsz?
- Fogd be. - morogtam és leültem.
- Kis másnapos. - nevetett Jack is.
- Hagyjatok már! - húztam le a napszemüveget a szemem elől, hogy lássák a mindjárt meghalsz nézésemet, de csak nevettek.
- Mint egy zombi. - röhögött Harry.
- Kussolj be, mert megverlek. - morogtam.
- Na ne már. - Harry szó szerint a fülembe ordított.
- Kinyírlak Styles. - dőltem el a kanapén.
- Gyere. Fogadjunk, hogy nem tudsz elkapni. - amint kimondta egy zsibbasztót adtam a karjába. Azt hiszem mára el is fogyott az összes energiám.
- Megőrültél? - pattant fel Erica.
- Nyugi, jól lesz. Luke is él pedig csomót kapott. - rántottam meg a vállamat. Ekkor észrevettem az asztalon egy csészét és benne "hangover tea" feliratú teát. - Haha, rohadt vicces. - morgolódtam és
Marvin vállára döntöttem a fejemet, úgy pihentem. Már majdnem elaludtam mikor valaki elkezdte simogatni az arcomat.
- Kicsi Ellie, indulunk. - hallotta meg Zayn hangját és morcosan felkeltem.
- Kikészít ez a másnaposság. - motyogtam és megfogtam a cuccaimat. Míg szinte az összes lánynak hozta valaki a táskáit, addig én egyedül cipekedtem, elég nehezen.
- Kivel akarsz menni El? - kérdezte Liam.
- Szerintem Zaynékkel mennék. - nézek körbe a társaságon, de egy valakin megakadt a szemem. Sokkal vonzóbb volt a borostával, bár alapból vonzó és legszívesebben rávetném magamat. Ez a másnaposság hihetetlen erővel hat rám. Gyors léptekkel indultam meg felé és egyenesen a karjaiba vetettem magamat. Hiányzik az ami Londonban volt, azt akarom, hogy megint úgy érintsen meg és megint átöleljen, most is megtette, mert karjai szorosan fogtak a derekamnál és éreztem, ahogyan mélyen beleszippant az illatomba. Kicsit megemel és megpördít a levegőbe, szememet pedig könnyek áztatják el, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem a valóság, hogy ezek nem mi vagyunk, legalábbis amíg Eleanor még zavaró tényező. Szóval, őt is lecsökkentettem zavaró tényezőnek, jó vagy El... Hirtelen engedtem el és zavartan visszasétáltam Zaynhez, aki a kocsijába pakolt be, engem nem nagyon érdekelve pedig a fejemet a hátának döntöttem.
- Miért vagyok ennyire nyomorék? - kérdeztem halkan, hogy csak ő hallja.
- Nem vagy az.. Te egy balfasz vagy. - nevetett mire sértődöttségemben beültem az autóba és amíg ők kint szöszöltek engem elkapott az álom, és csak egy emberre tudtam gondolni, aki valószínű tartja a távolságot, amire megkértem.